Vannak olyan felekezetek, amelyek vélekedése szerint a katolikusok bálványimádók? Amennyiben igen, mely felekezetek ezek?

Nem értem a kérdést! Nem az a kérdés inkább, hogy mit mond erről a kereszténység szent könyve, a Biblia? Mert az egy dolog, hogy ez vagy az az egyház, ez vagy az az ember állít valamit, de szerintem a legfontosabb az, hogy mi az igazság.

A kérdésre tisztelt kérdező véleményen szerint az lehet a válasz, hogy mindenki szerint bálványimádó ez a gyakorlat, akik nem állítanak ilyen képmásokat az imádati helyeikben vagy az otthonaikban olyan célból, hogy imádatot mutassanak be előttük.

Persze lehet hogy ez kicsit elnagyolt válasz, a józan paraszti ész azt diktálja, hogy minden ember vagy vallásos csoport, amely gyakorolja ezt a szokást, azt azért teszi, ami a bibliában van erről, mert bálványoknak tartja őket.

Mert hogy a Biblia nem tesz különbséget azok között, akik ténylegesen egy képmást, egy emberi alkotást imádnak, vagy azt állítják, hogy ezeken a képmásokon "keresztül", tehát ezek segítségével valamely bibliai szereplőt szólítanak meg. Már csak azért sem, mert a Szentírás egyértelműen csakis az Istennek mondott imákat hallgatja meg, hiszen Jézus világosan mondta, hogy nincs más út az Atyához, csakis általa!

Meg hát volt olyan kutatás bizonyos hasonló jelentőségű katolikus kegyhelyek összehasonlításával, ahol az derült ki, hogy igenis jelentős mértékben számít egy festmény vagy szobor külső kinézete a népszerűségben! Mert azokat, melyek külsőleg jobban néztek ki, sokkal többen látogatták a hívek közül, mint a másikat. Ez azt jelenti, hogy bizony a hívek jelentős mértékben a külsőt nézik.

Ez van!

Nem csak katolikusokat lehetne "bálványimádónak" bélyegezni, hanem kb az összes keleti egyházat, mivel náluk hagyománya van az ikonkészítésnek.

Nagyon sok vallásnak volt képromboló korszaka, de mára szerintem egyik mainstream vallás vagy felekezet sem gyakorolja ezt aktívan, még ha dogmáik alapján nem gyakorolnak szentek vagy ereklyék iránta tiszteletet.

Eléggé gyakori volt a kálvinisták, hugenották és puritánok között a 16. században, amikor politikai és vallási küzdelmek részét képezte. Ennél korábban is volt rá példa, a bizánci birodalom (akiket ekkor még inkább mainstream keresztényeknek lehet hívni, mintsem keleti keresztényeknek vagy orthodoxoknak) két képromboló időszakon is átesett. Az Koránban nincs sem tiltva, sem előírva emberi ábrázolások készítése, egyes interpretációk szerint tilos az élőlények ábrázolása, mivel az Istennel való hiú vetélkedés.

Általánosságban elmondható, hogy az aktív képrombolás és a szent-tisztelet stb. gyakorlásának dogmatikus elítélése és akár aktív üldözése inkább csak egy ideológiai és dogmatikus útkeresés része volt sok felekezetnél, és mára nagyrészt felhagytak ezekkel.

Mára inkább csak a vallás/felekezet saját maga felé állítot elvárás ez, gondolok itt arra, hogy kálvinista/lutheránus templomokban nincsenek freskók, ikonok, nincs szent/ereklye-tisztelet, de kevesebb hangsúlyt kap az, hogy más vallásoknál ezek jellen vannak és hogy ennek mi a vallási vetülete. Náluk ez mostanra inkább vallásos hagyomány (mint az ortodoxoknál az ikonkészítés), mintsem egy aktív dogmatikai misszió, aminek keretében bálványimádónak béjegzik pl.: a katolikusokat.