Jób feleségét és barátait hogyan lehetne jellemezni?

Szia

Jól szemlélteti Jób feleségének a gondolkodását az, amit mondott a férjének.

Jób felesége ezt mondta: „Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!” A „feddhetetlenség” kifogástalan odaadásra utal, és Jób felesége gúnyosan beszélhetett, hogy rávegye őt Isten megátkozására. De Jób így felelt: „Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” Sátánnak még ez a trükkje sem vált be, mivel a következőkről értesülünk: „Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival” Jób 2:9, 10.

Viszont figyelembe kell venni a feleség lelki állapotát. Végül is mind az a veszteség, amely Jóbot érte, őt is érte. Elveszítette 10 gyermekét. Aki anya némileg együtt tud érezni a feleséggel. Az a tény, hogy mindezek után még 10 gyermeket szült Jóbnak, arra mutat, Isten figyelembe vette a tragédia utáni lelki állapotát.

Sátáni fondorlat volt az, ahogy a három „barát” jött Jóbhoz úgymond megvigasztalni őt. Az egyikük Elifáz volt, aki valószínűleg Ábrahám leszármazottjaként született Ézsau vonalán. Mivel Elifázt illette meg az elsőbbség a szólásban, alighanem ő volt a legidősebb. Eljött még Bildád is, annak a Suakhnak a leszármazottja, aki Ábrahám fiainak egyike volt Keturától. A harmadik férfi Cófár volt, aki a „naamai” nevet viselte a családja vagy a lakóhelye azonosítása végett, amely Arábia északnyugati részén lehetett: Jób 2:11; 1Mózes 25:1, 2; 36:4, 11. Ezt a háromtagú csoportot Sátán manipulálta abbeli igyekezetében, hogy beismertesse Jóbbal a hamis vádak szerinti bűnösségét, és megtörje feddhetetlenségét.

A háromtagú csoport tagjai igen látványos módon adták bizonyságát az együttérzésnek, mivel zokogtak, megszaggatták köntösüket és port szórtak fejükre. De ezután úgy ültek Jób mellett hét nap és hét éjjel, hogy egy árva szót sem szóltak vigasztalásként! Jób 2:12, 13. E három pökhendi szélhámosból annyira hiányzott a szellemiség, hogy semmi vigasztalót sem tudott mondani Jehováról és ígéreteiről. De azért egyre csak rossz következtetéseket vont le, és arra készült, hogy Jób ellen használja fel azokat, mihelyt eleget tett a nyilvános bánatkinyilvánítás formalitásainak. Érdekes módon még a hétnapos csend lejárta előtt helyet foglalt ott a fiatal férfi, Elihu, mégpedig hallótávolságon belül.

Elifáz szólalt fel először abban a háromkörös vitában, amely további próba alá vetette Jób feddhetetlenségét. Első felszólalásában ezt kérdezte Elifáz: „hol töröltettek el (valaha is) az igazak?” Arra a következtetésre jutott, hogy Jóbnak valami gonoszságot kellett elkövetnie, hogy Isten büntetésében részesül. Jób 4, 5. fejezet. Második felszólalásában Elifáz gúnyt űzött Jób bölcsességéből, és ezt kérdezte: „Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk?” Elifáz arra célzott, hogy Jób olyannak próbálja feltüntetni magát, aki felette áll a Mindenhatónak. Második támadásának befejezéseként olyan képet festett Jóbról, mint akit a hitehagyás, a megvesztegetés és a csalás bűne terhel. Jób 15. fejezet. Utolsó felszólalásában Elifáz sok bűntettel vádolta hamisan Jóbot: zsarolás, a kenyér és víz megtagadása a rászorulóktól, az özvegyek és árvák elnyomása. Jób 22. fejezet.

Bildád, aki másodikként szólalt fel a háromkörös vita mindegyik körében, rendszerint az Elifáz által lefektetett általános témát követte. Bildád felszólalásai rövidebbek voltak, de annál maróbbak. Ő még Jób gyermekeit is azzal vádolta, hogy rosszat tettek és így megérdemelték a halált. Hibás érveléssel ezt a szemléltetést alkalmazta: ahogy a káka és a sás elszárad és elpusztul víz nélkül, úgy azokkal is ez történik egytől egyig, „a kik Istenről elfeledkeznek”. Ez az állítás helytálló, de nem volt igaz Jóbra. Jób 8. fejezet. Bildád a gonoszokat sújtó csapások közé sorolta a Jóbot ért csapásokat. Jób 18. fejezet. Rövid ideig tartó harmadik felszólalásában Bildád amellett érvelt, hogy az ember „féreg” és „hernyó”, s ezért tisztátalan az Isten előtt. Jób 25. fejezet.

Cófár volt a harmadik felszólaló a vitában. A gondolatmenete általánosságban Elifázét és Bildádét követte. Cófár gonoszsággal vádolta Jóbot, és sürgette, hogy vesse el magától bűnös gyakorlatait. Jób 11., 20. fejezet. Két kör után Cófár nem szólt többé. Semmit sem kívánt hozzátenni az elhangzottakhoz a harmadik körben. Jób azonban mindvégig bátran megfelelt vádlóinak. Egyszer például ezt mondta: „Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! Vége lesz-é már a szeles beszédeknek?” Jób 16:2, 3.

Tényleg nyomorült vígasztalókként lehet jellemezni őket.

#2

".....nem tudom ezt a három embert Isten vagy az ördög küldte-e hozzá? " -

meg is adod a kérdésedre a választ? "...a végén Isten megfegyelmezi őket...", ezt mondta Isten a 3 nyomorult vígasztalónak "„Fellángolt a haragom ellened és a két társad ellen, mert nem az igazat mondtátok rólam, ellentétben az én szolgámmal, Jóbbal."

Sőt, az alázatos és istenfélő Jóbot arra kéri Isten: " Jób, az én szolgám imádkozni fog értetek. Mindenképp meghallgatom a kérését, és nem úgy bánok veletek, ahogy megérdemelnétek az ostobaságotok miatt, ti ugyanis nem az igazat mondtátok rólam, ellentétben az én szolgámmal, Jóbbal.”