Mit kezdjek azzal a helyzettel/ dologgal, hogy mióta megtértem, újászülettem Krisztusban minden nap úgy élek mintha nem lenne holnap? (Rossz értelemben)

Ebben még inkább rásegített az, hogy megtudtam, hogy van olyan bűn, vagyis a Szentlélek káromlása, ami nem bocsáttatik meg, illetve a Zsidókhoz írt levél egyes fejezetei írják, hogy ha az ember elbukik, elesik miután megismerte az igazságot nincs többé áldozat bűneiért.

És én azóta félve kelek és fekszem. Félek hogy nehogy hibázzak, nehogy valamit rosszul csináljak.

Ha reggel felkelek úgy állok hozzá a naphoz, hogy ma aztán mindent megkell tenni.

Az összes bűnömet megkell bánnom/gyónnom és helyre kell hoznom őket. Minden jót amit csak lehet megkell tennem.

És ennek hatására az Isten által adott békesség mellett egy óriási nagy nyugtalanság is ott van bennem egyfolytában.

Sosem tudok megnyugudni kb.