Mit kezdjek azzal a helyzettel/ dologgal, hogy mióta megtértem, újászülettem Krisztusban minden nap úgy élek mintha nem lenne holnap? (Rossz értelemben)

Szerintem felreertettel valamit. Kitol hallottad vagy lattad ezeket?

Miota tart ez?

A keresztenysegnek eppen hogy nem az a lenyege, hogy matol mindent tokeletesen csinalunk, hanem hogy minden bununket megbocsatja Isten, es senkit soha nem kuld el.

Es keresztenyek nem tudjak a Szentlelek karomlasat elkovetni.

"És én azóta félve kelek és fekszem."

Te még nem születtél újjá. barátom.

Sőt. Valószinűleg több száz évedben fog kerülni, mire megérted egyáltalán, mit jelent ez.

Én nem török pálcát feleted, mert nem az én tisztem megítélni a hited minőségét (mert hogy annak is van minősége, hiszen ha mindegy lenne miben hiszünk, ahogyan sok "megtért" mondja, akkor nem számítana Isten igazsága). De te említetted az igazság megismerését. Ez jó lenne, de a leírtak alapján sajnos ez biztosan nem igaz.

Három kérdés: a szent szellem "káromlása" mikor volt? A "megtérésed" előtt vagy után?

Ha valaki elesik az emberi gyengeségei, tökéletlenségei miatt, szerinted Isten könyörtelenül elítéli?

Ha ennyire rettegsz hogy hibázol, akkor szerinted te tudatosan fogsz elbukni -ha egyáltalán ez mégis megtörténne, úgy ahogyan egy megátalkodott bűnöző, aki szándékosan teszi a rosszat?

De mivel te azt gondolod, hogy "újszülöttél", de mégis ennyire nem ismered Isten Szavát és magát Istent sem, így az lenne a legbölcsebb, ha alaposabban utánanéznél annak, hogy jó mestereid voltak-e, vagyis egyszerűen szólva, hogy jó helyen vagy-e!?

Az igazság keresése nem bűn. Márpedig az alapján amit elmondtál, ez a szellemi irányzat nem az!

Szia

Mint írják, valamit nagyon félreértettél.

Kiragadsz részeket a Bibliából, amelyekkel félelemben tartod magadat. Isten nem azért íratta le a Bibliát számunkra, hogy rettegésben tartson. Éppen ellenkezőleg!

„Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban a tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” János 8:31, 32. Ezek szerint a félelmeidtől is szabaddá kellene válni.

Kérd Istent, hogy segítsen neked megértened amit olvasol (elmélkedéssel) a Bibliából, és akkor eljutsz oda, amiről az Idős János apostol írt, és meg is tapasztalta: „A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet” 1János 4:18.

Ez egy gyakori probléma. Aggályosságnak hívják. Mivel nemrég tértél meg, még sokat kell fejlődnöd, és sok dolgot kell megismerned. Addig is, adok néhány fogódzót:

- Az Egyház hivatalos tanítása szerint nincs olyan, hogy az ember elkövet bármilyen (!) bűnt, és onnantól bármit is tesz, ki lenne zárva az üdvösségből. Tehát Isten minden bűnnél nagyobb, mindenre lehet bocsánat.

A Szentlélek káromlása és a "visszaeseés" sem kivétel ez alól.

- Mivel a Szentírás egy nagyon nehéz szöveg (Az Ószövetség pláne), ne hagyatkozz csak magadra az értelmezésben! A papok 6 évig tanulták az egyetemen, ezért alapvetően ők magyarázzák az Igét. Az internetes írások sem mindig megbízhatóak. A tanítás az Egyházra van bízva.

- Próbálj meg személyes kapcsolatot kialakítani Istennel! Ha ez sikerül, és megérzed őt, a végtelen, feltétel nélküli szeretetet, tudni fogod, hogy Isten nem úgy tekint rád, ahogy te magadra: kritikusan. Isten az embert szereti, nem a csak a "jó embert". Ha rengeteg bűnt elkövetnél, akkor is ugyanúgy szeretne. Tehát, ha úgy érzed, hogy Isten haragszik rád, vagy azt sugallja, hogy ha nem teszed meg ezt vagy azt, akkor el fog hagyni téged, akkor az félelem, ami nem Istentől ered. Istentől csakis a rajongó szeretet származik. Ezt érdemes saját magunk megtapasztalni.

- Figyelj a mentális állapotodra! Ha komoly aggályok gyötörnek, keress fel szakembert!

- Ami a gyónást illeti: Alapvetően csak a halálos bűnöket vagy köteles mielőbb meggyónni. A bocsánatos bűnöket elég havonta is, és személyes tapasztalatom szerint nem is jó egyenként meggyónni őket, ahogy nem kell minden falat után fogat mosni, elég csak reggel/este, és nem fog kihullani a fogunk. A bocsánatos bűnöket a szentáldozás is eltörli.

Nem tudunk (és véleményem szerint nem is szabad) a teljes tökéletességre törekednünk. Az állandó gondolkodás olyan sok energiába kerül, hogy nem marad a mindennapi teendőkre. Ráadásul nincs is olyan képességünk, hogy mindig tudjuk, minek mi lesz a következménye. "Értelmünk elhomályosult."

Van lelkivezetőd?