Néha elsírom magam mikor túlcsordulok érzelemmel imádkozás közben, egyszerűen nem tudom visszatartani. Muszáj. Templomban és egyénileg is előfordul. Mással is van ilyen? Létezik rá gyógymód?

Ne is tartsd vissza. Sőt!! Válj eggyé vele!

Nekem majdnem minden alkalommal előfordul, amikor úgy imádkozok. Van ennél még érzelmesebb állapot is, amikor már a testem nem birja követni sem.

Ez maga a gyógymód. Egy gyógymódra nem kell gyógymód.

A szégyenedre viszont van gyógymód. Több imádkozás! :))

Ugh. Hát ez kva gáz 😀

De nyilván majd megnyugtatnak vallásosék hogy tök ok, no para :D

Mélyen át tudsz élni dolgokat, én is ilyen vagyok.Ez nem baj.

Nincs kedvem üres és meg keményedett szivvel élni.

Kedves kérdező!

Amikor Jézus elhivott, hogy Õt kövessem nekem is patakokban folytak a könnyeim ... Az utolsó padsorban szinte senki nem vette észre.

Ha az Úr közelebb jön a jelenlétével manapság is könnybe lábad a szemem. Ilyenkor formálja, tisztítja a szívemet... Minden megnyilvánulását szeretem az Úrnak. Van, hogy úgy üzen, hogy a nevetéstől sírok.

Na, az ilyen pillanatokat lesem, várom..

Szóval kérdezd Őt ez ügyben is.

Jézus követésében szerencsére nem kimondottan az embereknek akarunk tetszeni, hanem Istennek.

Isten Ígéje a kard, ami a tüzes nyilak ellen hatásosak : Ha embereknek igyekeznék tetszeni Isten szolgálja nem volnék.

Ha van kérdésed nyugodtan írj privátban.

Áldjon az Úr és őrizzen szüntelen!

Én nem szoktam sírni, amikor a saját képzeletbeli barátaimmal beszélgetek, pedig sokkal jobbak, mint a te képzelt barátod, a Kaporszakállú Öregisten, aki rákot küld a gyerekekre folyton mert ez a nagy a nagy tervének a része, meg például Egyiptomban megölte az elsőszülött csecsemőket, mert épp olyan kedve volt.

Szerintem válogasd meg jobban a képzeletbeli barátaidat, mert téged is minősít, hogy melyik mesefigurát imádod.