Nem álszentség csak az Örök Élet miatt hinni Istenben / Krisztusban?

#10-es!

A #9-es vagyok.

Általában ez igaz is lehet a gyerekekre, mert még "tisztaszívűek", bár azt állítják sokan a leggonoszabbak tudnak lenni társaikkal. Mert még nem fejlődött ki bennük az empátia és a normális szociáliskészség. Teszem hozzá sok felnőttben sem!

Én felnőtt személyekre értettem a mondandóm és nem gyerekekre, ők más tészta. Még, ha Isten gyermekei is vagyunk, akkor sem gyerekek.

Ne Jézus Krisztust vegyük alapul, aki tiszta és tökéletes ember volt. Nála ez a "apa/anya" szeretet, önzetlenségből, fakad! A többi ember tökéletlen és gyarló. Még Péter is elárulta Jézust és az "elveket". Ő jézus követője és tanítványa volt, közvetlen mellette, és mégis megingott. Mi nagyon távol vagyunk időben Jézus földi életétől és sokaknak ez csak mese vagy mítosz.

Már bocsánat, de nem étetted a mondatómat. Nem azt mondtam, hogy nem a szerettet vezérel egyeseket. De ez tiszta 100%-ban önzetlen szeretett?... Semmi jutalomra való remény és vágy nélküli?... Mert, ha van benne egy kicsi is, akkor megkérdőjelezhető a tiszta szeretet, mert van benne némi számítás is!!! Az meg már semmiképpen nem önzetlen.

Kedves felebarátom! Nem vagyunk tökéletesek, így hibáink is vannak, amiket a Atya megbocsát Fia által, ha kérjük és meg is bánjuk ezeket.

A kérdező azt kérdezte: "Nem álszentség csak az Örök Élet miatt hinni Istenben / Krisztusban?" Ez egy össze tett kérdés. Mert a "HIT a remélt dolgok biztos elvárása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” (Zsidók 11:1) A hit láthatatlan, de nem vak és tudáson alapul.

A remélés és elvárás az meg kicsi számítás, nem de?... Nem azt mondom, hogy nem a szeretet vezérel valakit pusztán Atya iránt, de reméli az örökéletet, ami meg kicsi számítás is. De, soha nem tiszta 100%-os önzetlenség, mert tökéletlenek vagyunk!!!

Ez így normális és elfogadható. A fentiek alapján, ha a kérdező igazi hitről beszél, ami tudáson alapul és nem álszentség az örökélet reményében hinni Istenben. Viszont kell ehhez a: szeretett, ismeret és cselekedet. Ezek nélkül nincsen örökélet!

Kérdező: "Nem álszentség csak az Örök Élet miatt hinni Istenben / Krisztusban?"

Tedd fel a kérdést magadban! Vajon az emberek miért kezdik el keresni és kutatni az élet értelmét, a halál lényegét, az öröklét valóságát és Isten létezését?????

Pontosan ezért!!!! Mert az emberek elégedetlenek és békétetlenek, nyugtalanok még akkor is, ha meg van mindenük, amit a világ csak nyújtani tud és képes (pénz, vagyon, hatalom, uralom stb.). Az ember szíve és lelke legmélye kívánkozik a teremtője után, a megbékélés, nyugalom és önzetlen feltétel nélküli szeretet után, az örök élet után!!!

Ez után vágyakozni egyáltalán nem bűn ill. álszenteskedés, sőőőőőt ..... Akik a legjobban ragaszkodnak ezután, azok fogják megkapni és elérni! Ezt jelenti a következő ige:

Mt.11,12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.

Itt az örök életért, az igazságért, a Jézus Krisztusban való kitartásért van szó!

Mt.10,22. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.

Mt.24,13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

Luk.13;

23. Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:

24. Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.

Kedves kérdező! Szerinted ezek után mi a helyes hozzáállás a meglátásod szerint???

#11

"Én felnőtt személyekre értettem a mondandóm és nem gyerekekre, ők más tészta. Még, ha Isten gyermekei is vagyunk, akkor sem gyerekek."

Mt 18: "Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanokká nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképp sem mentek be a mennyek országába..."

"Ne Jézus Krisztust vegyük alapul, aki tiszta és tökéletes ember volt."

Hanem ki mást?

1Ján 2:6 "Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia/élnie, amint Ő járt/élt."

"Kedves felebarátom! Nem vagyunk tökéletesek, így hibáink is vannak, amiket a Atya megbocsát Fia által, ha kérjük és meg is bánjuk ezeket."

Igen, ez így igaz, és meg is tisztít belőlük, amit viszont sajnos már sokkal kevesebben hisznek (és tapasztalnak meg)...

"Igen létezik önzetlenség is és önzetlen átadás is, de tegye fel mindenki azt a kérdést, - Mit tudna adni Istennek, ami nincs meg Neki?... Kvázi semmit!"

De, az egyetlen dolgot tudod odaadni Neki, ami a tied: a szabad akaratodat, döntéseidet, önmagadat.

Az élő Istennel való élő kapcsolat akkor jön létre, amikor átadjuk magunkat Neki. Nem jutalom reményében. Hanem mert felismerjük és beismerjük, hogy Nélküle elveszettek vagyunk és értelmetlen az életünk, és semmi mást nem akarunk ezentúl, csak Vele lenni, Vele élni. Felismerjük, hogy Ő szeret bennünket és megbocsájtja a Nélküle való életünket, az Ellene való lázadásunkat, jóllehet abszolút nem érdemeljük meg. És hálából viszont akarjuk Őt szeretni. Ő teljes önmagát adta és adja értünk és nekünk, s mi erre a szeretetre válaszolunk szeretettel.

És nem, ez közel sem tökéletes szeretet, de minél inkább engedjük, hogy megtisztogasson a bűneinktől, annál krisztusibb szeretetet fog tudni kimunkálni a szívünkben.

Róm 5:5 "...Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által."

Luk 7:47 "Ezért mondom neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert sok szeretetet tanúsított, akinek pedig kevés bűnét bocsátják meg, az kevés szeretetet tanúsít..."

A hit = bizalom, nem pedig egy elméleti tudás/ismeret. Bizalom egy személyben, és mindabban, amit Ő mond és amit Valóságnak mutat.

Minél inkább bízunk Benne és alárendeljük az akaratunkat és az életünket az Ő szerető és legjobbat tervező akaratának, ezáltal annál inkább engedjük, hogy Ő éljen bennünk és általunk.

Gal 2:20 "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben (=bizalomban) élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem."

A jutalom pedig Ő Maga, az Ő közelsége, az Ő öröme bennünk. Ahogy az örök Élet sem más, mint a Vele való (örökké tartó) együttlét.

"Ezt az örökéletet kikell érdemelni és tenni kell ezért."

Soha nem tudnánk kiérdemelni.

Róm 6:23 "Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban."

Mindannyian elfordultunk Tőle, és ennek következtében "meghaltunk" lelkünkben. Egyedül Ő képes újjáteremteni bennünket (2Kor 5:17), új életet adni nekünk, nem azért mert megérdemeljük, vagy mert ismeret és jócselekedet által annyira "megjavítjuk" magunkat, hogy kiérdemelhessük, hanem azért, mert összetörünk a magunk szemében és őszintén Hozzá visszük az életünket, Tőle várva megoldást, és Ő kegyelemből és szeretetből megbocsájt nekünk.

Tit 3:3 "Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.

4 De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,

5 Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,

6 Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;

7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint."

De lehet arra gondoltál, hogy miután megtértünk? Erre sem igaz, hogy bármit is ki tudnánk érdemelni. A "hit halott cselekedetek nélkül" igaz, de nem azért, mert a cselekedeteinkkel vmit is ki tudnánk érdemelni, hanem a cselekedeteink a hitünk jelei/gyümölcsei. Ha bízol vkiben, s Ő kér vmire téged, akkor természetes, hogy megteszed. Ha szeretsz vkit, s ő kér téged vmire, örülsz neki, hogy megteheted és ezzel örömet szerezhetsz neki.

Hálából teszed meg, amire Ő kér, nem érdekből, nem jutalomért. Hálából, mindazért, amit tett érted és veled, hálából a szeretetéért, amit a szívedbe adott, hálából az új életért, amivel megajándékozott, hálából azért, hogy Veled van (a jelenlétében élhetsz), jóllehet nem érdemled meg.

Jézus azt mondja,

Ján 14:6 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Keith Green fogalmazott egyszer így, hogy örök életünk akkor van, ha Jézussal járunk az úton. Ha letérünk Mellőle, akkor letérünk az Élet / örök élet mellől, mert Ő maga az örök Élet.

A Vele való kapcsolat az, ami által (örök) Életünk lehet. Ezért is található rengeteg bátorítás az újszövetségben, hogy maradjunk a szőlőtőben, maradjunk Őbenne, ne térjünk le az Ő útjáról, menjünk Vele egy igában, stb stb.

Sem tudás, sem cselekedetek, sem semmi más nem tud megtartani bennünket, csak a Vele való kapcsolat, az, ha bármit és mindent megteszünk (amire Ő hív) (amiben lesznek elesések, de Ő felsegít) azért, hogy megmaradjunk Őbenne, Ővele egy személyes, közvetlen, élő kapcsolatban. És az Ő kegyelme segít nekünk ebben is, tehát nem önérdemünk.

1Pét 1:5 "Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

6 Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

7 Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;

8 Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek [benne], kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:

9 Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét."

Kérdező, a hit nem egy döntés, hanem belülről jön.

Ha bizonyítékok alapján hiszel, az már nem hit, hanem tudás.

Ha pedig nem érzed igaznak, amiben hiszel, akkor nem hiszel valójában, hanem csak úgy teszel.

Így értelmetlen a kérdésed, mert a valódi hit nem lehet álszentség, csak a külsőségekben megnyilvánuló, belül valójában nem érzett hit álszentség.

így igaz. Nézzük mi az álszenteskedés?

Az álszenteskedés egyenlő a vallásossággal! Azaz, ha valaki igazából tiszta szívből nem hisz Istenben, de meg akar felelni bizonyos elvárásoknak.

Aztán, hinni akar, de nem képes és nem hajlandó arra, hogy meghaljon a büszkeségének, gőgjének, egojának stb. nem képes megtörni és megalázkodni Isten előtt!!! Nem tartja magát bűnösnek és inkább ragaszkodik önmagához, az e világi életéhez mint sem a láthatatlan Istenhez, az örökkévalósághoz.

Mk. 8,35. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

Lk.17,33. Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

Jézusnak volt egy érdekes mondata:

Mt.8,22. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

Ez pontosan azt jelenti, hogy akik nem hisznek Jézusban, azok a halált választják, azaz nem hisznek az örökéletben Jézussal és a feltámadásban. Nélküle a jelen élet is a halál állapotában vesztegel.

Jézus azt mondja, ha az örök életet választod, akkor szakítanod kell azokkal, akik nem akarnak hinni és inkább a halott állapotot választják és visszatartanak visszahúznak az Isten, Jézus keresésétől és megtalálásától az üdvösségtől! Erre vonatkoznak a következő igék is!

Lk.9,23. Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.

Lk.9,59. Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

Luk.9;

61. Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.

62. És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

Pál Apostol úgy fogalmaz, hogy meg kell halnunk a bűn számára, a bűnös énüknek, büszkeségünknek, gőgünknek a világ számára.

Rm.6,2. Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?

Rm,6,7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.

Rm.6,10. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.

Rm.6,11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Tehát igaz tiszta szívből való sóvárgó ISten keresés sohasem történhet álszenteskedésből. Az igaz azért keresi IStent, mert keresi az élet értelmét, keresi a teremtőjét és alkotóját, keresi az igazságot, keresi a megbékélést, keresi az önzetlen személyválogatás és ítélkezés nélküli szeretetet, keresi a megnyugvást és a megelégedést, keresi a bűnbánat és a megbocsátás helyét, keresi a szabadulást stb. Ha valaki így keresi és kutatja IStent, az minden bizonnyal nem lehet álszent.