Nem álszentség csak az Örök Élet miatt hinni Istenben / Krisztusban?

Szia

De álszentség, csak az aki ilyeneket mond, ezt nem látja, vagy nem látja be. Különben is milyen álszentség lehet leplezetlen Isten előtt? Végül is minden ember megmentése, vagy ahogyan írták üdvössége Istentől függ, és ez így helyes, mert "„nincs olyan teremtés, amely nyilvánvaló ne volna az ő tekintete előtt, hanem minden mezítelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” Héberek 4:13.

nem ez a lényeg? A szívünk állapotán múlik minden, hiszen a szív teljességéből szól a száj Luk 6:45b.

Mindig az a lényeg, Isten mit gondol rólunk, milyennek lát. Amilyennek látni szeretne, sok helyen sok féle képen, módon leíratta a Bibliában. Ez nagyon megnyugtató.

Van egy nagyon jó viccem, kicsit morbid de szerintem nagyon jó és találó!!!

Van egy buszvezető és van egy vallásos pap. Egy nap mindketten meghalnak és a Menny kapuja elé kerülnek. A Buszvezető élet könyve szerint bekerül a Menyországba, ám amikor a Vallásos papra kerül asor ő kint reked. Erre a pap felháborodva megkérdezi, hogy ő miért rekedt kint. Erre Szent Pétertől a következő választ kapta.

Tudod gyermekem, amíg ez a buszsofőr ittasan vezetett, addig minden utas szívből és lélekből imádkozott és könyörgött Istenhez, ám amig te celebráltál és miséztél addig mindenki aludt a padokban!!!

Szerintem nagyon jóóó..

Van egy másik nagyon jó viccem, ami nagyon találó!!!

A vasárnapi Istentiszteleten megjelenik egy ápolatlan, hajléktalan ember, hogy meghallgassa Isten igéjét. A mise, istentisztelet után a pap odamegy hozzá és közli vele, hogy örül az új tagoknak, de legközelebb jöjjön tiszteletre méltó és tiszteletet adó ruhában.

A következő alkalommal ugyanabban a kopott, koszos, ruhában jelenik meg az ember. Az istentisztelet után a pap ismét odamegy hozzá és közli vele a megjelenési elvárásokat, amivel gyakorlatilag Istent tiszteljük meg, majd hozzáfűzi, hogy imádkozzon és kérdezze meg Istent hogyan-is kell megjelenni egy Vasárnapi Istentiszteleten.

A következő Vasárnapi Istentiszteleten változatlanul ugyanúgy van jelen az illető személy. A pap ezt látva kicsit indulatosan a mise után megkérdezi az illetőt: - Mit beszéltünk meg multkor, hogy kell megjeleni? Imádkozott, megkérdezte a jó Istent????

Mire az illető: - Igen imádkoztam és beszéltem és megkérdeztem a Jó IStent.

Erre a pap - és mit mondott???

- Azt, hogy Ő sem tudja hogy kell itt megjelenni, mert még Ő sem járt itt!!!!

Láttál már futót cél nélkül futni?

Én még nem!

Mindig van valami célja a futásnak.

Lehet, hogy pusztán kedvtelésből teszi valaki, de itt is a "jól érzem magam" motivál és ez a cél.

Ha versenyzek, akkor mondanom sem kell, mi a cél.

Ha egészség a cél... vagy stb.

Mindig van egy cél ami buzdíthat, ösztönözhet vagy csak szimplán félelemből teszed ezt.

Félsz, hogy elhízol és megbetegedsz, majd egészségügyi problémáid lesznek és ezért futsz.

Mitől más bármi, akár a vallás vagy a hit?...

Minden így működik ezen a világon.

Célra koncentrálsz, azaz az örökéletre.

Igen létezik önzetlenség is és önzetlen átadás is, de tegye fel mindenki azt a kérdést, - Mit tudna adni Istennek, ami nincs meg Neki?... Kvázi semmit! Ő viszont bármit!

Szentírás viszont rengeteg helyen utal a "jutalomra".

Azt mondja a Zsoltárok 145:16: "Megnyitod a kezed, és minden élőnek megadod, amire vágyik."

Mire vágyhat egy hitben jártas vagy nem jártas élő? A jó egészségén kívül az örökéletre!

Miért baj az, ha valakinek ez a célja és reméli ennek bekövetkezését? Igen, reméli és nem tényként dicsekszik vele. Senki nem lehet biztos abban, hogy érdemes erre!!!

Ezt az örökéletet kikell érdemelni és tenni kell ezért. Mert a hit halott cselekedetek nélkül. (Jakab 2:17 és 26). Teremtő ezért elvár valamiket cserébe. Amik a: szeretette, ismerete és cselekedetet. Ezek nélkül nincsen örökélet!

Ha valaki felajánl neked egy "jutalmat" egy munkádért, kvázi munkabért, akkor Te nyílván szégyenlősködsz és nem kérd azt vagy az mondod, ingyen is elvégzem ezt a munkát.

De nem várja el ezt ingyen Isten!

Nem mi kértük a jutalmat, felajánlották. Vagy is nem bűn és gyarlóság erre vágyni.

Nem képmutatás lenne, jutalom nélkül serénykedni?...

Ez olyan, mintha egy férfi aki egy szépnő körül forgolódna, de csak lóg vele és semmit nem akar tőle.

Nem akar, de jól esne ez-az bizonyára, titkon remélve. Ebben az esetben, van már némi önzőség és nem csak önzetlenség. Hol van az a határ és ki dönti el, Te vagy más, hogy ki önös és nem önös céllal akar, örökké élni? Isten ezt látja és tudja a döntés is az Övé.

Nem az édenkert "almájából" szeretnénk lopni, ez egy "meghirdettet" jutalom, ami, mellesleg paradicsom. :D

#9

"Nem képmutatás lenne, jutalom nélkül serénykedni?..."

Egy szerető apa/anya-gyerek kapcsolatban a gyerek örül, ha örömet szerezhet az édesapjának/édesanyjának, nem azért serénykedik vagy engedelmeskedik, mert jutalmat vár, hanem szeretetből, mert szereti a szüleit és örömet szeretne okozni nekik.