Bigott ateizmus, ha egy antiteista azt mondja, hogy nem ünnepli a húsvétot (és a pészahot), mert ártatlan gyerekek halálát nem ünnepli?

Én egy új válaszoló vagyok, felkeltette érdeklődésemet a diskurzus.

Én is úgy tudom, hogy igazából minden keresztény ünnep összefüggésbe hozható egy már korábban létező pogány ünneppel. A legtöbbet általánosságban tudom fejben, a forrást visszakeresni most nincs motivációm, de arra pont tudok mutatni egy elég megbízható forrást, hogy a Húsvéttal mi a helyzet.

Abban igazad van, hogy a keresztények a Húsvétot a zsidóktól vették át, de végeredményben nem zsidó, hanem pogány eredetű, mert már korábban más törzseknél is létezett ez az ünnep. A zsidók átvették és új jelentéstartalommal töltötték meg.

Az alátámasztó idézet, és a forrása pedig:

"A húsvét rendkívűl ősi pásztorünnep volt, az Egyiptomból való kivonulás előtt is létezett. Számos arab törzs mind a mai napig ünnepli. Az ókori Kelet nomád törzsei az első tavaszi holdtölte után indultak el a téli szálláshelyeikről a nyári legelők felé. (...) az első tavaszi holdtölte éjszakáján leöltek egy egyéves bárányt, és a vérével megjelölték a tábor és az aklok szélét. Így akarták távol tartani táboruktól az ártó szellemeket és a betegségeket. (...) az ősi pársztorünnep történelmi jelentést kapott, az Egyiptomból való szabadulás emlékünnepe lett."

Forrás: Székely János - Bibliaismeret - (hittankönyv római katolikus 9. osztályosok számára) Kiadta a Szent István Társulat

Az idézet a 69. oldalról származik.

Már meg ne haragudj kedves kérdező, de döntsd már el, hogy most akkor melyik véleményen vagy!

Korábban: "Egyébként történelmi kronológia szerint valószínűleg a hükszoszok korában történhetett a kivonulás, mivel ezen korból vannak természeti csapásokról feljegyzések, egyesek összekötik a Théra nevű vulkán kitörésével például a sötétséget."

Később: "A kivonulás valószínűleg egyébként nem történt meg, ahogy Ábrahám története sem."

Én rengeteget foglalkozom bibliai régészettel, szíró-palesztinai régészettel, történettudománnyal, archeológiával úgy általánosságban, és igen, bibliatudománnyal is.

Valóbban létezik irányzat, ami tagadja teljesen az Ószövetség történeti gyökereit, ezt nevezzük bibliai minimalizmusnak, azonban jellemzően források nélkül von le rettenetesen messzemenő következtetéseket. Israel Finkelstein például egy eléggé meghatározó bibliai minimalista, ő még az Egyesült Monarchia, illetve Salamon és Dávid király történeti valóját is tagadja. Pontosabban Dávidét nem, mivel a Dávid-sztélé, vagy Tel Dán-sztélé eléggé eléggé egyértelmű bizonyítékul szolgált számunkra Dávid király történetiségét illetően, azonban Finkelstein úgy véli, hogy Dávid pusztán egy nomád rablóharcos volt, mintsem dicsőséges király. Szintén a bibliai minimalizmus álláspontja az Exodus történetiségének tagadása, azonban jó okunk van arra, hogy megbízzunk a Biblia leírásában. Most ebbe nem mennék bele annyira részletesen, nem szeretnék doktori disszertációt írni. Akik tagadják az Exodus, illetve a kánaáni honfoglalás történetiségét általában két fő tézissel állnak elő: egyrészt vannak akik a régi bibliakritikusok elméletét hangoztatják, miszerint valóbban megtörtént, azonban a Biblia leírásával ellentétben nem erőszakkal, hanem békés úton, és az izraeliták előtte környező nomád pásztornépek voltak, olyasvalakik, mint manapság a beduinok. A másik elmélet az úgynevezett szociológiai elmélet, amit te is írtál: a korai izraeliták a kánaánita társadalom szélére szorult parasztok voltak, akik a városállamokból kivonultak a hegyvidékekre, majd ott hoztak létre kisebb táborokat, falvakat, majd innét visszatérve az egyik elmélet szerint erőszakkal, a másik elmélet szerint békésen megdöntötték a kánaánita városállamokat. Amúgy utóbbi elméletet egy nyíltan marxista és ateista világnézetű történész dolgozta ki. Azonban felmerülnek itt is kérdések... Például az, hogy az izraelitáknak miért voltak jól megkülönböztethető házaik, a bizonyos négyszobás házak, amelyek Egyiptomban a hükszoszokra voltak jellemzőek. (Amúgy megint írtál egy tárgyi tévedést: a kivonulás ezen történészek szerint nem hükszoszok uralma alá, hanem az azt követő időszakra tehető. A hükszoszok szemita nyelvűek voltak, de bővebbet nem tudunk a származásukról. Logikus lenne arra következtetni a feljegyzésekből, hogy alattuk kerültek oda a héberek is, majd miután elűzték őket az egyiptomiak, a feljegyzések alapján bizonyított, hogy a sémitákat amblock rabsorba taszították, egyfajta "bosszúként".) Ezenkívül az is bizonyos, hogy az izraeliták a kánaánitákkal ellentétben már ekkor gyakorolták a kóser vágást, és egyetlen a Tóra szerint tisztátalan állatot sem találtak az izraelita táborok, falvak területén. Azonban létezik a Bibliával egyező álláspont is e kérdésben, amit igazából az egész első izraeli régészgeneráció vallott: a Tóra teljes mértékben hiteles a kánaáni honfoglalással kapcsolatban, azonban nem a Kr. e. 12. századra, hanem a Kr. e. 14. századra kell helyezi a bibliai és történeti kronológiának megfelelően, és így már minden a helyére kerül. Egyébként Isten négybetűs nevének, a Tetragrammatonnak az ismerete már a kezdeti szakaszban is jelen lehetett az izraelitáknál. Igen, valóbban létezik egy úgynevezett kenita-midianita-edomita hipotézis, azonban ennek a valóságára még kevesebb bizonyítékunk van, mint bármi egyéb minimalista állításra. Az egészet amúgy teljes jó szándéktól vezérelve egy protestáns teológus dolgoztak ki, egy teológiai elmélet tükrében. Ő úgy vélte, hogy nem Mózes térítette meg apósát, Jetrót, hanem Jetró térítette meg Mózest. Később az ateista bibliakritikusok ezt az egészet átvariálták azzá, hogy valójában sem Mózes, sem Jetró nem létezett, az izraeliták pedig Istenük tiszteletét egy másik néptől, a midianitáktól, a kenitáktól, vagy éppen az edomitáktól vették át. Az elméletben egyébként annyira lelkes volt a kidolgozója, hogy eltekintett néhány szövegértési tényezőtől, például attól, hogy Jetró (vagy a másik hagyomány szerint Ruel) azt mondta Mózesnek a kivonulás után, hogy már felismeri Elohim hatalmát. Nos... Milyen pap az, aki a saját istenének a hatalmát csak egy másik népek véghez vitt csoda után tudja felismerni? A másik érv emellett egy bibliai vers, ami szerint Isten Edomból, Szeírből szállott alá az izraelitáknak. Ugyanakkor ugyanez a vers azt is mondja, hogy a Sínai-hegyről szállott alá Isten az izraelitáknak. Véleményem szerint nevetséges egy a Bibliával kritikus érvet pusztán egyetlen egy fél versre alapozni. Ha nem ismerik el az egészet hitelesnek Ábrahám elhívásától, a kivonulás, a honfoglalás, történetén át kinyilatkoztatásig, akkor miért pont ezt a fél verset kellene hitelesnek elfogadni, úgy, hogy amúgy semmi konkrétum nincs benne? Miért tartották az izraeliták magukat választott népnek, ha mégis Istenüket az edomitáktól vették át? Nem mellesleg abban sem ártana megállapodni, hogy akkor most kitől vették át Istenüket a zsidók... Ami alapján feltételezzük, hogy már nagyon hamar jelen volt ez a bizonyos istenség az izraeliták életében, az egy egyiptomi említés, ami Izráél Istenének legelső Biblián kívüli említése, ahogy a Tetragrammatont egy bizonyos saszu néphez rendelik, akik pásztor nomádok és zsoldosok voltak. Mivel sehol máshol nem említik ezt a bizonyos nevet, ezért eléggé alapos okunk van arra gyanakodni, hogy ez a bizonyos "Adonáj saszui" Izráél egyik legelső említése, vagy legalábbis a későbbi izraelitákat alkotó egyik népréteg első említése. Ugyanis a midianiták az izraelitákhoz hasonló pásztornépek voltak, bár ők még az izraelitákhoz képest sem alkottak egységes népet, államot. A Biblia szerint Midián ágán Ábrahámtól és Ketúrától származnak. A keniták valószínűleg közéjük tartozó nomádok voltak, akik főként kovácsok (?) voltak. A Biblia alapján egy bizonyos Káin leszármazottai (bár nem tudjuk, hogy ez a Káin, a testvérgyilkos Káin volt-e, mivel elvileg az özönvíz az ő utódait kiirtotta). Az edomiták ellentétben egy az izraelitákkal még közelebbi rokonságot ápoló népcsoport voltak, akik a Biblia szerint Ézsau leszármazottai. Iosephus Flaviustól tudjuk, hogy a zsidók jóval a babiloni fogság után áttérítették őket erőszakkal a zsidó vallásra, egy részük pedig emiatt beolvadt a zsidók közé. Heródes király (ha már karácsony, meg vízkereszt) például félig edomita, félig nabateus származású volt (utóbbi egy arab népcsoport, Izmael leszármazottai voltak). A zsidóság egyébként soha nem volt politeista nép olyan értelemben, mint mondjuk a görögök, egyiptomiak. Volt egy saját védelmezőistenük, nemzeti istenük, akit a leghatalmasabbnak tartottak, őt tisztelték a Tetragrammaton névvel, illetve az Elohim szóval, amiben egy királyi/fejedelmi többest is hallhatunk, hiszen ez nyelvtanilag többesszám. A kánaániták Il (tisztség szerint a görög Kronosszal, esetleg Uránosszal húzható párhuzam) gyermekeire használták ezt a szót, vagyis az egész panteonra. Az izraeliták ezzel fejezték ki Istenük minden isten felett állását. Azonban nem voltak monoteisták sem, mivel az, hogy egyedül a saját Istenüket imádták, tisztelték, nem jelentette azt, hogy amúgy más istenek létezését kizárták volna. Sőt, többen még hittek is kimondottan. Baál például ilyen volt. A kánaániták úgy vélték, hogy földjük Baál tulajdona. Amúgy a föníciaiakat is nyugodtan nevezhetjük kánaánitáknak, mivel ugyanonnan származtak, mind a történettudomány, mind a Biblia szerint, ugyanazt a nyelvet beszélték, ugyanaz volt a vallásuk, ugyanaz volt a kultúrájuk, ugyanaz volt kevés eltéréssel az otthonuk, sőt, magukra, nemzetiségükre, nyelvükre városállamtól függetlenül a "kanaanim" megnevezést használták, ahogy a hellének is így nevezték magukat minden poliszban. Lényegében arról van szó, hogy görögök föníciainak nevezték a kánaáni honfoglalás utáni kánaánitákat, akik a mai Libanon területén éltek. Tehát a kánaániták földjüket Baál tulajdonának tekintették, ahogy egyébként a későbbi föníciaiak, illetve a karthágói föníciaiak is (ott Baál-Hammonnak nevezték). Az izraeliták pedig Kánaánt, az ígéret földjét a saját Istenük tulajdonának tekintették. És igen, a honfoglalás alatt gyakorlatilag az isteneiket is "megversenyeztették": aki nyeri a háborút, annak az istenéé Kánaán. Tehát az izraeliták is hittek Baálban, azonban közel sem imádták, sőt, ellenséges, gonosz lénynek tartották. Ezt manapság egy kicsit nehéz elképzelni, mivel a köznyelvben, ha azt mondom, hogy "hiszek", az szinte mindig magába foglalja az imádást, tiszteletet is. Azonban az izraelitáknak volt egy másik szokásuk is: ahova mentek, ott átvették a helyi istenségeket is. Erre az egyik legjobb példa a Kuntillet Ajrud lelet, amiben az Isten szó helyén Tetragrammaton használatával a következő olvasható: "Szamária Istene és az ő Aserája", körülötte pedig az egyiptomi Bész isten ábrázolásai láthatók. Bár nem egyértelmű, hogy akkor most mégis mi az az "asera/Asera". Lehet, hogy a kánaánita istennő, de a szóhasználat, illetve a tárgyiasítás alapján az is lehet, hogy Isten kezdeti kultuszának egy eszköze, mégpedig a rügyező faág (Áron kivirágzott vesszeje). A monolátriát egyébként másik szóval gyakorlati monoteizmusnak is nevezzük a teológiában. Érdekesség amúgy, hogy az angol Wikipédia az Ószövetséggel kapcsolatban sokkal minimalistább, mint a kereszténységgel kapcsolatban. Nem tudom miért, de ezt már többször megfigyeltem. Az orosz, a német, vagy a kínai Wikipédiákon ezt nem figyeltem meg.

#14.

Amúgy a korai izraeliták, vagy proto-izraeliták pontosan ugyanolyan pásztornépek voltak, mint a környező arabok. Ez alapján egyáltalán nem meglepő az ünnepek közötti hasonlóság. Ahogy fentebb említettem a korai bibliakritikusok a korai izraeliták életmódjára pontosan a mai beduinokéból következtettek. A pészah egyébként tórai ünnep, amit már Mózesnek megparancsolt Isten. Az ókori közel-keleti népek ünnepköreiben fellelhetők közös jellemvonások: például az asszírok is ünnepeltek egy a pészahhoz és a kovásztalan kenyerekhez hasonló ünnepet, pedig a zsidók ugyanúgy sütöttek kovásztalan kenyeret pészahkor az asszírok hódításai előtt is. A pészah már nagyon korán létező ünnep volt, még azelőtt, hogy a héberek elfoglalták volna Kánaánt. A sátorszentély korában is tartották, már Áron korában is. A kezdeti izraelita vallás szerves kultuszrésze volt. Egyetlen ószövetségi ünnepnek lehetnek pogány gyökerei, ez pedig a szukkot. Ennek kánaánita gyökerei lehetnek, bár nem bizonyos, mivel az ugariti naptárban találtak egy hasonló termékenységi és újévi ünnepet, amikor buja, zöld növényekből sátrakat építettek, és volt ott mindenféle rituálé... Mindenféle húsvéttal kapcsolatos termékenységi ünnep már csak azért is ökörség, mert azon az éghajlaton a nyár és a késői tavasz annyira perzselő, hogy semmi nem marad meg akkor. Éppen emiatt tették a kimondottan termékenységi ünnepeket őszre, amikor esősebb lett az idő. A Baál-ciklus amúgy erről szól. Érdemes elolvasni, akit érdekel. Egyes elméletek szerint a pészah azt modellezi, hogy a kezdeti izraelita társadalom két rokon néprétegből tevődött össze: egy mezopotámiai eredetű, nagyon földműves múlttal rendelkező nomád, és egy pásztorkodó, zsoldos, Egyiptom felől érkezőből. Előbbi hozta a kovásztalan kenyerek szokását, utóbbi pedig a bárányáldozatokat.

"Bigott ateizmus, ha egy antiteista azt mondja, hogy nem ünnepli a húsvétot (és a pészahot), mert ártatlan gyerekek halálát nem ünnepli?"

Nem, ez szimplán hülyeség, szövegértési nehézség. Akkor március 15-ét se, mert akkor, vagy környékén kinyírtak valami bécsi potentátot (Lamberg, vagy Latour, vagy mindkettõ).