A zsidók miért nem ejtik ki Isten nevét?

Szia

Téves elképzelésből, értelmezésből. Ha a Bibliában megnézzük hogyan használták hithű emberek Isten nevét, akkor ez érthetővé válik. Pl Dávod király

Jehova nevének használata új és dicsőséges fokot ért el Dávid király uralma idején. Dávid — isteni ihletés alatt — sok szép zsoltárt vagy dicsérő éneket szerzett Jehovának. Dávid azonkívül nagy templomi zenekart és kórust is szervezett több ezer énekes és zenész részvételével. Ezek rendszeresen játszottak és énekeltek szép, megindító dicsérő énekeket Jehovának, ,dallamot játszva az ő nevének’. — Zsolt 68:5.

Talán nem tetszett Jehovának az ő nevének ez a nyilvános és családi használata? Vajon elítélte Dávidot és kortársait a harmadik parancsolat értelmében, mely így szól: „Jehova nevét hiába fel ne vedd”? 2Mózes 20:7 Nyilvánvaló, hogy nem! Isten gazdagon megáldotta Dávidot és uralkodása igen sikeres volt.

Mintegy öt évszázaddal később, Jehova hű prófétája, Malakiás 48 esetben használta a Tetragrammatont (Isten nevének négy héber betűjét) jövendölése négy rövid fejezetében. Jehova szava Malakiás által részben így hangzott: „A napkeltétől egészen annak nyugtáig nagy lesz a nevem a nemzetek között.” S a nyomaték kedvéért megismételte: „,Nagy lesz a nevem a nemzetek között’ — a seregek Jehovája beszélt.” — Malakiás 1:1, 11.

A papok nem abban voltak bűnösök, hogy nem használták Isten nevét, hanem abban, hogy nem tanúsítottak tiszteletet iránta, mivel elfogadhatatlan áldozatokat ajánlottak fel. A Héber Iratok és más, korabeli írások azt mutatják, hogy Jehova nevét széles körben használták. Egyes dokumentumok például (az Elefánt papiruszok), melyek az i. e. ötödik századból valók és egy felső-egyiptomi zsidó településről származnak, szintén tartalmazzák az isteni nevet.

Számos zsidó vallásvezetőt erősen befolyásolt az i. sz. első században a pogány görög filozófia. Például hogy Platón, a neves görög filozófus isteni ihletésben részesült és azt tanította, hogy Isten meghatározhatatlan, így hát nem is nevezhető meg.

Ez valószínűleg a harmadik parancsolat szélsőséges, fanatikus értelmezésének a következménye, azé a parancsolaté, mely így szól: ne használd hiába Isten nevét.2Móz 20:7

Jézus Krisztus élete és földi szolgálata idején viszont, amikor a zsidók vallásos hagyományai miatt nem használták többé Jehova nevét, a nemzet mint egész feltűnő módon nélkülözte Isten áldását! Az akkori zsidó vallásvezetők annyira elidegenedtek Istentől és alapelveitől, hogy nem csupán az ő nevét burkolták homályba, hanem még szeretett Fiának a haláláért is felelőssé tették magukat.

Annó a farizeusok ezt is elferdítették mint sok mindent aztán máig fennmaradt a szokás

Pedig az eredeti szövegekben több százszor szerepelt a neve

Ha valamit leírunk, annak sorsát nem mindig tudjuk befolyásolni. Ha pl. ráírjuk egy lapra, hogy Isten, akár a szemetesben is kiköthet még az a papírdarab. Ezt is el lehet kerülni, ha egyfajta tabuként kezelik Isten nevét.

De nem minden zsidó követi, nem mindenki gondolja, hogy előírás volna ez a szokás.

Bõvebben: [link]

+++

1 KZitus, na persze, sehova kamuja a helikopter, többet tud a zsidóságról bármrlyik zsidónál. pffffff .... [link]

#7

Nem az egyes vagyok, de mi is többet tudunk a románokról mint ők magukról :P