Hány evangélium van még, amit az egyház eretneknek nyilvánított Mária és Júdás evangéliumán kívül?

Az első rosszul tudja. Létezik Mária evangéliuma és Júdás evangéliuma is, de az utóbbit nem Júdás írta. Sőt! A címe még csak nem is állítja, hogy ő írta volna. Az eredeti címe "evangélium Júdás szerint". Vagy az eredeti jelentéstartalmát jobban megtartva: "evangélium Júdás szemszögéből".

Mellesleg pedig az Egyház egy evangéliumot sem nyilvánított eretneknek. Egyszerűen csak azt jelentették ki, hogy egyedül az a négy evangélium (Máté, János, Márk, Lukács), ami bekerült a Bibliába, Istentől sugalmazott.

A többi sem eretnek. És a közhiedelemmel ellentétben nem is semmisítették meg őket. Többségük máig meg van a Vatikánban és a közhiedelemmel ellentétben nem tartják őket lakat alatt. Bárki megnézheti őket.

Júdás evangéliumát könyvben is kiadták. A Szabó Ervin könyvtárban elérhető. Vajon ezt az Egyház miért nem akadályozta meg? Megmondom. Mert nem is akarta.

Nem. Azt kérdezted, hogy hány evangélium van, amit az Egyház "eretneknek nyilvánított". Jelentem, egy sem.

Apokrif egyébként nagyon sok. Nem tudom a pontos számát, de szerintem senki más sem. Azt sem hiszem, hogy nagyon számba vették volna. Pláne azért, mert az sem igazán behatárolható, hogy mit takar az apokrif megnevezés.

Legjobb tudomásom szerint egy ókori lista 367 egyházi iratot sorol fel, amelyek közül ma az Egyház csak 27-et ismer el Istentől sugalmazottnak.

Azonban ezek nem mind evangéliumok.

Apokrif evangéliumokra ezt találtam:

* A Megváltó dialógusa

* Az apostolok emlékezése

* Az igazság evangéliuma

* Bertalan evangéliuma

* Egyiptomiak evangéliuma

* Evangélium Mária szerint

* Fülöp evangéliuma

* Gamáliel evangéliuma

* Jakab protoevangéliuma

* József, az ács

* Júdás evangéliuma

* Mária evangéliuma

* Máté protoevangéliuma

* Nikodémosz evangéliuma

* Örmény gyermekség evangélium

* Péter evangéliuma

* Tamás evangéliuma

* Tamás gyermekkor-evangéliuma

* Zsidókeresztények evangéliumai

o Nazareusok evangéliuma

o Ebioniták evangéliuma

o Héberek evangéliuma

De nem tartom valószínűnek, hogy ez a lista teljes lenne.

Szia!

Te az Újszövetség un. pszeudoepigráf iratait gondolod eretnekeknek. A valóságban azonban azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. (A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok.)

Számuk igen magas: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása. Néhány közülük:

- Tamás evangéliuma (I. századból), gnosztikus nézeteket tartalmaz Jézus gyermekkori csodáiról. A gnoszticizmus a II. századtól érvényesülő misztikus filozófiai irányzat, amely felvette a kereszténység fogalmait, de a maga idegen szellemi tartalmával töltötte meg. A görög "gnózis" = ismeret szóból származik, ami utal spekulatív, filozofikus jellegére.

- Péter evangéliuma (II. századból), gnosztikus és doketikus jellegű hamisítvány. A dokatizmus szintén ókori antibiblikus irányzat, amely szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt.

- Az egyiptomiak evangéliuma (II. századból), aszketikus tanításokat tartalmaz a házasság, a hús- és borfogyasztás ellen.

- Mária eltűnése (IV. századból), Mária testi mennybemeneteléről szól, a Mária-kultusz kialakulási folyamatát dokumentálja.

További ismert újszövetségi személyek nevéről elnevezett pszeudoepigráf evangéliumok is léteznek, úgymint Nikodémus, Barnabás, Fülöp stb. evangéliuma. Úgyszintén létezik Péter, János, András, Tamás, Pál, Máté, Taddeus stb. cselekedetei, Jézus levele (Mezopotámia királyához), Pál levelei Senecához (a filozófushoz), továbbá Péter, Pál, Tamás és István apokalipszise. A lényeg, hogy ezek nem eretnek iratok, hanem egyszerűen annyira egyértelműen tudható róluk, hogy áliratok, hogy soha nem is merült fel senkiben, akinek lehetősége volt véleményt mondani arról, hogy milyen írásokat használjanak istentiszteleti iratként, és miket kapcsoljanak hozzá a kánonhoz. A II. század közepén például Marcion gnosztikus eretnek tanító megállapította a maga kánonát, amelybe az evangéliumok közül csak Lukács evangéliumát (átalakításokkal), az apostoli levelek közül pedig csak Pál tíz levelét foglalta bele. Ez az ellenkánon mutatja, hogy a szent iratok gyűjteményének fogalma ekkor már létezett a keresztény gyülekezetekben.

Üdv. Péter

Nem volt „harmincöt” evangélium, és az alig tucatnyi ismert újszövetségi apokrif irat többségét is egyetemi könyvtárak őrzik, nem a Vatikán, ráadásul magyarul már szinte mind olvashatók, akár csak töredékek, akár teljes szövegek.

A nem keresztények gyakran felvetik a Bibliával szembeni ellenvetéseik között a kanonizáció módját. Elképzelésük szerint ugyanis volt rengeteg irat, evangélium és apostoli levél, amelyek között néhány vezető válogatott. Miután kiválasztották a nekik tetszőket, határozatot hoztak, hogy csak ezeket lehet a Biblia részének tekinteni, az összes többit nem.

Az ellenvetésük pedig arra vonatkozik, hogy nagy valószínűséggel a “válogató” vezetők kihagytak olyan könyveket, amelyek más képben tüntetnék fel Jézust vagy az egyházát. Épp ezért, mivel veszélyes iratokról van szó, azok nem kerültek be a Szentírásba, sőt, az olvasásuk is tilos, és pusztították is őket.

Azonban a kanonizáció abszolút nem így zajlott. A zsinatok során nem azt határozták meg, hogy mely könyveket neveznek onnantól kezve ihletettnek. Annyit tettek, hogy elismerték azokat a könyveket, melyek esetében az egyetemes egyház, mely használta őket, már felismerte az isteni eredetet.

Épp ezért én a kanonizációt nem a későbbi évszázadok zsinataival hoznám összefüggésbe, hanem az első századok egyházával és gyülekezeteivel. Ők voltak azok, akik olvasták és az istentiszteleteken használták az iratokat, és felismerték, hogy melyik szól isteni tekintéllyel, és melyik nem. Ha figyelmesen olvassa valaki az Újszövetséget, már abban is lehet a nyomait látni annak, hogy más gyülekezetek is olvasták a nem nekik címzett leveleket. Arra is van utalás, hogy Pál apostol levelei is közkézen forogtak a gyülekezeti használat során. Az első egyház tagjai voltak tehát azok, akik felismerték és elismerték az egyes iratok isteni eredetét. És ugyancsak ők voltak azok, akik elvetettek más, hamis tanokat valló írásokat. A későbbi zsinatok során csupán ezt az áthagyományozott kánon-listát ismerték el, és adtak neki vezetői tekintélyt. Így egységessé vált, hogy az egyház egésze mely iratokat használja az istentiszteletek során.

“Az egyház nem a Szentírás fölött, hanem abban az értelemben alatta áll, hogy a kanonizáció folyamata nem úgy ment végbe, hogy az egyház tekintélyt kölcsönzött a könyveknek, hanem úgy, hogy az egyház elismerte tekintélyüket. És miért? A könyvekről elismerték, hogy az apostolok bizonyságtételét tartalmazzák az Úr életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról, és ezeknek az eseményeknek az apostoli értelmezése is megtalálható bennük. Az egyháznak mindig meg kell hajolnia ezen apostoli tekintély előtt” (John Stott: Az élő gyülekezet, KIA, Bp. 2009. p. 21.).

És hogy miért van tekintélye az apostolok írásának? Azért, mert Isten az apostolok és próféták alapjára építette fel az egyházat (Ef 2:20). Az apostolok és próféták képviselték azt az alapot, amely mindenkire vonatkozik, aki a keresztény egyházhoz akar tartozni. Az Újszövetség könyveiből kiderül, hogy a prófétálást és a tanítást mindenkinek meg kellett vizsgálnia. De annak, amit egy apostol mondott, mindenkinek engedelmeskedni kellett. Ott nem volt helye sem vizsgálatnak, sem okoskodásnak, sem ellenállásnak. Amit egy apostol mondott, az úgy volt. És ma sincs másként a helyzet.

A kanonizáció során tehát felismerték, mely könyvek szólnak apostoli és isteni tekintéllyel. Továbbadták ezeket a későbbi nemzedékeknek az egyházban. A könyvek pedig mindig — az apostoli tekintély miatt — engedelmességet várnak a magukat hívőknek vallóktól.

"És ezeket el lehet valahol olvasni?"

Mint említettem, Júdás evangéliuma szabadon kölcsönözhető a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból.

A többiről nem tudok, de biztosra veszem, hogy ha megfelelő helyen keresed, akkor semmi akadálya sincs, hogy elolvasd.