Keresztényi szemmel mennyire relativizálható a jó fogalma? Egy cselekedet csak akkor jó, ha hitbéli meggyőződés alapján teszem azt, s tudom, hogy amit teszek kedves az Isten szemében és valóban hitből fakad?

"csak akkor jó, ha hitbéli meggyőződés alapján teszem azt, s tudom, hogy amit teszek kedves az Isten szemében és valóban hitből fakad?"

Olvastam ilyen vélekedéseket de én nem értek egyet ezzel. Szerintem az nem jó cselekedet, ha csak azért teszed mert a vallásod, hited, Istened ezt követeli meg. Ez szerintem közelebb áll a kényszerítéshez, kényszerből cselekvéshez. Ez pedig már szinte cselekvés általi hazugság.

Márk 12:41-44

Az özvegyasszony két fillérje

41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele,

42 egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt.

43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.

44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.

"Akik a gyülekezetben vagy bármilyen közösségben, médiában népszerűségre tesznek szert a szolgálataik, adakozásuk miatt"

Azért ezt árnyalnám: akik csak azért adakoznak, hogy népszerűek legyenek, azokkal baj van, de azért az, ha kiderül, hogy ki tett jót, az önmagában még nem baj.

9:

Igaz amit írsz, de ez sajnos egy kiskaput ad a képmutatóknak. Mert sokan magukat is ezzel áltatják, hogy bár megbecsülést kapnak az emberektől, amiért jótékonykodnak, dehát mégis segítettek valakin/valakiken.

Szerintem az a képmutató, aki megtehetné ugyan, hogy név nélkül, vagy legalábbis szerényebb előadásban adakozzon, szolgáljon, de kéri az emberektől a bónusz dicsőséget.

Nyilván van amit nem lehet arc nélkül, név nélkül elvégezni, de van amit igen.