Miért van az, hogy a Bibliában írtak által kialakult bennem egy ilyen kényszeres viselkedés?

Sokszor van bennem olyan érzés, hogy nekem nem szabad boldognak lenni, nem szabad örülni pl: olyan dolgoknak, mint amikor egy focicsapat győz, amivel szimpatizálok vagy esetleg kapok valami szép tárgyi értéket. Folyton vádolva érzem magamat egyes igerészek által, mint pl:(nem szó szerint idézek) aki nem mond le mindenéről, az nem lehet az én tanítványom; vagy: ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van-amit hajlamos vagyok úgy értelmezni, hogy nekem nem szabad megnézni pl egy jó filmet, csak imádkozni, templomba járni és jól viselkedni mások irányába.

És ezzel az a baj, hogy nem tudom, hogyan lehetne ebből kitörni. Egyszerűen nem tudom mit kezdhetnék ezzel. És ez nem megy csettintésre. Hogy mostantól megpróbálok nem így élni, hanem normálisan. Mert egyszerűen megpukkadok belülről.

Nem tudom mihez kezdhetnék ezzel.

Meg azért az utóbbi időben megfigyeltem magamnál azt is, hogy kissé aggályos lelkiismeretem van.

Hogyan lehet ezt levetkőzni?

Remélem nagyjából érthető, hogy mire akarok kilyukadni.

És félreértés ne essék, nem a Bibliával van a gond, hanem velem.

Az értelmezést illetően.

Mégis mit tudok ezzel kezdeni?