A keresztényeknek mi a hozzáállása a váláshoz és az újraházasodáshoz?

"Amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza" - írja a Biblia.

Persze azt is sok helyen írja, hogy valakinek volt több felesége, sőt egyeseknek rengeteg felesége és ágyasa, és Isten sehol sem írta, hogy bűn lenne.

Két főbb megközelítés van.

1. Amíg a házastárs él, nincs újraházasodás. Külön élés lehetséges, de egyedül kell maradni.

2. Ez kicsit szabadabb, mint az első. Paráznaság esetén lehetséges a válás és az újraházasodás.

Elmondanám a saját személyes véleményemet az 1-es mellett. Leszögezném, hogy nagyon távol áll tőlem a katolikus egyház, mégis ebben a tanításukban igazat adok nekik. A 2-es ugyanis egyetlen Biblia versre, és azon belül is mindössze 3 szóra támaszkodik.

Máté, 19:9 - Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.

Ez a párbeszéd Márk és Lukács evangéliumában is le lett jegyezve, mindkét helyről hiányzik a paráznaság esetének kivétele. De miért is fontos ez? Azért mert Máté zsidóknak írta az evangéliumát, Márk és Lukács célközönsége a pogányok voltak. Máté egy olyan dologról írt itt, ami a zsidók számára tök természetes volt, mégpedig az, hogy szűzen mentek férjhez a nők. Mózes törvényében van egy rész, ami azzal az esettel foglalkozik, hogy mi van akkor, ha a nászéjszakán kiderül egy nőről, hogy már nem szűz. Ha a véres lepedővel nem tudta a nő az ártatlanságát bizonyítani, megkövezés, halálbüntetés járt érte. Jézus erre utalt, amikor a paráznaság kitételéről beszélt.

Egy másik fontos dolog, hogy különbség van a paráznaság és a házasságtörés között. Sajnos egyes Biblia fordítások is keverik e kifejezéseket. Károli például össze-vissza használja ezeket a szavakat, pedig totál mást jelentenek. Egyes értelmezések szerint a paráznaság egy bővebb fogalom, mint a házasságtörés. De ezzel az a gond, hogy a Bibliában több helyen bűnök felsorolásánál egymás mellett szerepel ez a két kifejezés. Teljesen felesleges lenne a házasságtörést is említeni, ha a paráznaság egy bővebb halmaz lenne. A különbség e kettő között az, hogy a paráznaság a nem házasok, míg a házasságtörés a házasok bűne. A fenti versből elég jól kitűnik, hogy aki elbocsátja feleségét, és elvesz mást, nem az elbocsátással töri meg a házasságot, hanem azzal, hogy máshoz megy hozzá. Ugyanígy, aki elbocsátott asszonyt elvesz, ezzel töri meg az illető (az elbocsátás ellenére még érvényes) házasságát!

Másik helyen úgy írja Károli, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznává teszi azt. De ez helytelen fordítás, mert nem paráznává, hanem házasságtörővé teszi az asszonyt. Miért? Mert az elbocsátott asszony ezután felhatalmazva érezheti magát arra, hogy újra házasodjon, és ezzel töri meg a még érvényben lévő házasságát.

A "vannak heréltek, akik önmagukat herélték ki az Isten országáért" versnek semmi köze a cölibátushoz, mint ahogyan sokáig én is gondoltam. Itt az Isten országába való bejutásról beszélt Jézus. Vannak olyan élethelyzetek, amikor az egyedül maradás az egyetlen opció.

"Hozzá hű leszek, vele megelégszem..."

Akkor is, ha elhagy... Miért? Mert mi van, ha megtér? Ha egyedül maradtam, helyre lehet állítani a házasságot. Hermasz pásztora című nagyon korai írás konkrétan ugyanezzel, az illető megtérésének esetével érvelve egy az egyben ezt tanítja.

Végezetül:

"Legyen a ti igenetek igen, és a nem nem. Ami ezen felül van, a gonosztól van"

Jakab apostol úgy fejezi be, "hogy kárhoztatás alá ne essetek"

Komoly dolog a házasság, bár tudom, a világ az ellenkezőjét hirdeti.