A Bibliából ez azt jelenti, hogy Istennek több fia is volt?

Nem, csak pára volt.

De ezzel természettudományosan nem foglalkoztam még.

Sziasztok. Péter, nem értem a kérdésed lényegét. Biblia vagy sem, miért ne lett volna eső a Földön az özönvíz előtt? (Bocsi de már két napja nem találom a Bibliámat, idézz, ha másképp gondolod. )

Énochra pedig nem építem a hitemet, csak megjegyeztem. A Bibliából is elég egyértelmű. Kérlek, részletezd, mit gondolsz!

Freya

Sziasztok!

Az I.Móz. 2:5-6 leírása szerint az Özönvíz előtt sohasem esett az eső:

"Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét."

A kreacionista tudósok szerint a vízözön előtti világ éghajlati-természeti viszonyai meglehetősen eltértek a ma megszokottól. A földet egyenletes páraburok vette körül (1Móz 1,6-7; 2,6), és ennek következtében nem voltak esők, évszakok, szélsőséges időjárási viszonyok.

Feltehetően a kiegyensúlyozott klímával is kapcsolatba hozható az őstörténet idején élt emberek igen magas átlagéletkora, és későbbi nemzedékekben is meg-megjelenő rendkívüli termete. ("Az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is..." 1Móz 6,4, l. Anák fiai, Góliát, 5Móz 9,2; 1Sám 17. fej.). Ezen a háttéren Noé prédikálása egy esetleges özönvízről, mint isteni ítéletről, egyszerűen hihetetlennek és nevetségesnek tűnhetett.

Maga a szivárvány is bizonyíték erre, hiszen a szivárvány csak az Özönvíz után jelent meg, tehát azt megelőzően sem esett eső. Ugyanez igaz az évszakok megjelenésére, melyről az I.Móz 8:22-ben olvashatunk.

Nos miért fontos ez a kérdés? Énokh könyve első fejezetében ezt olvassuk:

"Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész föld vízzel, és a felhõk, és a harmat, és az esõk vizei hogyan borítják be."

Mint tudjuk Énokh még az Özönvíz előtt elragadtatott.

Üdv. Péter

"Az I.Móz. 2:5-6 leírása szerint az Özönvíz előtt sohasem esett az eső:

"Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét."

Ezt én is ismerem, de a Biblia sehol sem állítja, hogy ez az özönvízig tartott. Sőt! Ez arra az időszakra vonatkozik, amikor még nemcsak hogy ember nem volt, hanem növények sem! De aztán megjött az eső is és megjelentek a növények is. Ez logikus. Egyébként meg az özönvíz leírásában sehol sem állítja, hogy ez volt az első eset, hogy esni kezdett. Igazából nem írja, mikor kezdett esni, ezt a természettudósok tudnák megmondani.

Ami Énoch könyvét illeti, természetesen kb. ugyanannyira volt Énoch a szerzője, mint Mózes könyveinek Mózes. Utólag leírták, talán egy próféta álomban vagy jelenésben látta Énoch történetét. Ez csak azért érdekes, mert valóban időszámításunk előtt keletkezett, és miért írna valaki ilyet? Nincs különösebb célja, az özönvíz előtti időről szól, az akkori apokalipszisről.

Mindenesetre Énoch ide vagy oda, ez nem válaszolt a kérdésre. Az én számomra a Bibliából az jön le, hogy igenis a bukott angyalok szűrték össze a levet az emberek leányaival.

De azért érdekes az okfejtésed.

Freya

A sugalmazott szerző egy népies legendára hivatkozik, amely az óriásokról (nephilim), a keletiek titánjairól beszél, s akik az égiek és a földiek kapcsolatából származtak. Ezt is egyszerűen úgy közli, mint az egyre terjedő bűn szemléltetését.

Több ősi népnél megvolt az a hit, hogy hajdanában létezett egy óriási termetű és erejű ember-fajta, amely emberi anyáktól és isteni apáktól származott; és feltehetnők, hogy ezeknek a legendáknak a visszhangja a bibliai elbeszélés. Philo, Josephus és a Jubileumok Könyvének szerzője ezeket a pogány legendákat tévesen belemagyarázták a Bibliába. Azonban a Genezisben nincs nyoma lázadó vagy „bukott angyaloknak”; az angyali és emberi lények egymásközti házasságának eszméje túlságosan idegenszerű a zsidó gondolkodás számára. Ennek a résznek mitológiai értelmezését a multban számos zsidó és nemzsidó magyarázó visszautasította, sok új magyarázó viszont felújította.

Egyesek a „bené elóhim”-ot így fordítják: „a nagyok fiai” (a költői szövegekben „elóhim” sokszor „hatalmast” jelent, v. ö. Zsolt. XXIX,1). Ezek a versek tehát azt állapítanák meg, hogy az előkelők fiai asszonyokat vettek maguknak a nép leányai közül, akik nem voltak elég erősek az ellenállásra. Ezek a házasságok a zabolázatlan szenvedély eredményei voltak és mutatják a féktelenséget és az elnyomatást abban a korban.

„Isten fiai” egyébként azokat is jelentheti, akik Istent szolgálják és Őneki engedelmeskednek, akik az iránta való szeretetben nevelkedtek, mint Atyjuk és Jótevőjük iránt (Ex. IV,22; Deut. XIV,1; XXXII,5; Jezs. I,2; Hós. II,1). Megfelel a bibliai felfogásnak az, hogy azokat, akik Isten igaz szolgálatához tartoznak – Sét fiait – „Isten fiai”-nak nevezik, míg velük ellentétben a Káin utódaitól származó leányokat „az emberek leányai”-nak nevezik (Ibn Ezra, Mendelssohn, S. R. Hirsch, W. H. Green).

Az 1–4. versek azokat a végzetes következményeket mutatják be, amelyek abból keletkeztek, hogy Sét jámbor fiai keveredtek azokkal, akik istentelen civilizációt fejlesztettek, és akik a művészet és tudomány minden haladása ellenére romlottságban és kétségbeesésben pusztultak el. A vegyesházasság által Sét fiai lezüllöttek az istentelen faj színvonalára; és megérdemelték a sorsot, amely – egy család kivételével – az egész emberiség osztályrészévé lett. Ezek a versek a Tóra első intései a vegyesházasságok ellen.