A Bibliából ez azt jelenti, hogy Istennek több fia is volt?

Na, akkor kimásolom a Bibliából a folytatását...

1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.

2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.

3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében."

Szóval itt nem a zsidókról beszél a Biblia.

Te is megnézted az angyalok háborúját??

Mert ez abban van, nem a bibliában...

Én nem láttam az angyalok háborúját, de nem lehet, hogy a Biblia alapján készítették?

Értelmezés:

Isten angyalai (az ellene fellázadt angyalok) összeszűrték a levet a nőkkel (ember) és ezekből a kapcsolatokból születtek az óriások.

Az előzőnek:

A Bibliában megtalálod ezt a részt a Mózes 1. könyve 6. rész 1-6 vers.

Szia!

Mózes első könyvének 6. fejezete az 5. fejezet folytatása. Logikailag is összekapcsolódik a két fejezet, így ez a vers kiragadva a szövegkörnyezetből egészen más értelmet mutathat, ahogyan azt az előző magyarázatok jól példázzák.

A szóban forgó bibliaverset sajnos gyakran értelmezik így, hogy valamilyen természetfölötti lények (az előző hozzászólásban leírt angyalok pl.) egyesültek az emberiség egyedeivel, és ennek következtében egy új, "átmeneti faj" jött létre, amelynek döntő szerepe volt a bekövetkező katasztrófa előidézésében.

Az ilyen keveredés nem ismeretlen a mitológiában, a Bibliától azonban teljességgel idegen!

Az efféle értelmezés látszólagos támpontját az akkor éltek testi-lelki képességeinek rendkívüli volta és ennek hangsúlyozása jelentheti. Talán ezért használja a Biblia az akkor élt emberekre az "Isten fiai" kifejezést, amit azonban más helyen, minden más emberrel, mint Isten képmására formált egyeddel kapcsolatban is alkalmaz (lásd. például Zsoltárok könyve 82:6). Emlékeznünk kell azonban arra, hogy már Ádám óta feltűnően hosszú életkor jellemezte az embereket, tehát ezek a mai szemmel nézve "rendkívüli" adottságok akkoriban természetesek voltak. Az itt szereplő "Istennek fiai" kifejezés ugyanakkor minden időben jelentette Isten lelki gyermekeit, a "hívő maradékot" is (lásd pl. Rómabeliekhez írt levél 8:14). A vízözön előtti korban egyszerűen Séth leszármazottaira, mint Isten és az igaz hit követőire vonatkozik, míg az "emberek leányai" nyilván a nagyon is emberi ágra, Kain leszármazottaira utal, akik eredetileg ugyan elkülönültek a többiektől (lásd. I.Móz 4:16), de később újra a séthiták közé keveredtek. Ez azután az általános hanyatlás, a kaini befolyás erősödése és az erkölcsi romlás útkészítőjének bizonyult.

Üdv. Péter

Háromféle értelemben lehet valaki "Isten fia".

1. Legtágabb értelemben minden ember Isten gyermeke, vagyis, Isten teremtői gondviselésének szülöttje.

2. Szorosabb értelemben az istenfiúság annyi, mint a természetfölötti kegyelemnek, az Istenben való természetfölötti újjászületésnek birtokosa, amely akkor áll be, amikor Isten már nem szolgáinak, hanem fogadott fiainak tekint minket.

3. A legszorosabb értelemben pedig "Isten Fia": a második isteni személy, aki valamely számunkra közelebbről megfoghatatlan módon öröktől fogva az Atyától "születik", ered, származik, kiömlik; de úgy, hogy egy dolog, egy lényeg, egy Isten marad vele. Jézus ebben az utóbbi értelemben volt Isten Fia.

Ezt az istenfiúságot a Szentírás úgy fejezi ki hogy "egyszülött Fiúról" beszél, míg mi emberek Istennek csak fogadott fiai, átvitt értelemben vett gyermekei lehetünk. Maga Jézus egészen más viszonyban érzi magát az Atyával, mint mi; sohasem mondja pl. így: "a mi Atyánk", hanem így: "az én Atyám és a ti Atyátok". Ő az "egyszülött Fiú", aki "az Atya kebelében van". (Ján. 1, 18.)

Jézus páratlan és tökéletes értelemben „Isten egyszülött Fia”. A Jordánnál történt kereszteléskor és a színeváltozáskor az Atya szava Jézust így nevezi: „Ő az én szeretett Fiam”. Amikor Jézus azt állítja magáról, hogy ő a Fiú, aki „ismeri az Atyát” (Mt 11,27), akkor Istennel, az ő Atyjával való páratlan és örök kapcsolatáról beszél. Ő „Isten egyszülött Fia” (1Jn 4,9), a Szentháromság második személye. Az apostoli igehirdetés központi témája, hogy ők látták „az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét” (Jn 1,14).

Az Isten fia címet az Ószövetségben angyaloknak [Vö. MTörv 32,8 (a Septuagintában); Jób 1,6.], a választott népnek [Vö. Kiv 4,22.; Oz 11,1; Jer 3,19; Sir 36,14; Bölcs 18,13.], Izrael fiainak [Vö. Mtörv 14,1; Oz 2,1.] és királyainak [Vö. 2Sám 7,14; Zsolt 82,6.] adták. Ezekben az esetekben fogadott fiúságot jelent, mely Isten és teremtménye között sajátosan bensőséges viszonyt létesít. Amikor a megígért Messiás-Királyt "Isten fiának" nevezik [Vö. 1Krón 17,13; Zsolt 2,7.], a szóban forgó szövegek szó szerinti értelme nem jelenti szükségképpen, hogy több, mint egy ember. Azok, akik így Jézust Izrael Messiásának nevezték [Vö. Mt 27,54.], vsz. nem akartak ennél többet mondani [Vö. Lk 23,47.].

Ez nem érvényes Péterre, amikor Jézust mint "Krisztust, az élő Isten Fiát" vallja meg [Vö. Mt 16,16.], mert Jézus ünnepélyesen válaszol neki: "Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16,17). Hasonlóképpen mondja Pál a damaszkuszi úton történt megtérésével kapcsolatban: "Amikor pedig úgy tetszett Istennek, aki engem már anyám méhétől kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa nekem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak..." (Gal 1,15--16). "És azonnal hirdette a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia" (ApCsel 9,20). Ez a hitvallás volt kezdettől fogva [Vö. 1Tesz 1,10.] az apostoli hit középpontja [Vö. Jn 20,31.], és elsőként Péter vallotta meg ezt a hitet mint az Egyház alapját [Vö. Mt 16,18.].

Ha Péter föl tudta ismerni a Messiás Jézus istenfiúságának transzcendens jellegét, ez azért történt, mert ezt maga Jézus világosan tudtára adta. Jézus a főtanács előtt vádlói kérdésére: "Tehát te vagy az Isten fia?" válaszolta: "Ti mondjátok, hogy én vagyok" (Lk 22,70) [Vö. Mt 26,54; Mk 14,62.]. Már sokkal korábban "Fiúnak" nevezte magát, aki ismeri az Atyát" [Vö. Mt 11,27; 21,37--38.], aki különbözik a "szolgáktól", akiket Isten korábban küldött az ő népéhez [Vö. Mt 21,34--36.], aki fölötte áll még az angyaloknak is [Vö. Mt 24,36.]. A maga fiúságát megkülönböztette tanítványaiétól azáltal, hogy sohasem mondta: "mi Atyánk" [Vö. Mt 5,48; 6,8; 7,21; Lk 11,13.], csak amikor parancsolta nekik: "Ti tehát így imádkozzatok: Miatyánk" (Mt 6,9); és kiemeli a különbséget "az én Atyám és a ti Atyátok" között (Jn 20,17).

Az evangéliumok két ünnepélyes pillanatban, Krisztus megkeresztelkedésekor és színeváltozásakor idézik az Atya szavát, aki "szeretett Fiának" nevezte Őt [Vö. Mt 3,17; 17,5.]. Maga Jézus Isten "egyszülött Fiának" nevezi magát (Jn 3,16), és ezzel a címmel állítja örök praeexistentiáját [Vö. Jn 10,36.]. Követeli a hitet "Isten egyszülött Fiának nevében" (Jn 3,18). Ez a keresztény hitvallás megjelenik már a kereszten függő Jézus előtt álló százados fölkiáltásában: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt!" (Mk 15,39). De a hívő csak a húsvéti misztériumban értheti meg az "Isten Fia" cím végső jelentését.

Föltámadása után megdicsőült emberségének erejében jelenik meg istenfiúsága: "A szentség Lelke szerint azonban a halálból való föltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult" (Róm 1,4) [Vö. ApCsel 13,33.]. Az apostolok megvallhatták: "Láttuk az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be" (Jn 1,14).

Összefoglalva: Az Isten Fia név Jézus Krisztusnak Atyjához fűződő egyetlen és örök kapcsolatát jelenti. Ő az Atya egyetlen Fia [Vö. Jn 1,14.18; 3,16.18.], és maga is Isten [Vö. Jn 1,1.]. Ahhoz, hogy valaki keresztény lehessen, hinnie kell, hogy Jézus az Isten Fia [Vö. ApCsel 8,37; 1Jn 2,23.].

Nézd meg:

[link]

[link]

[link]