A Bibliából ez azt jelenti, hogy Istennek több fia is volt?

Jézus mint a Fiú, az Emberfia és az Isten Fia

A Biblia "istenfiaknak" (héber b'né Elohim) nevez angyalokat (Jób 38:7, Zsolt 36:9) és Isten "fiának" nevezi a zsidóságot kollektíve, mint egész népet (Hós 11:1). Ugyanakkor egy zsidó sem nevezhette Istent személyesen az ő saját apjának, mint aki magától Istentől származik, mert ezzel magát is Istenné tette volna (vö. Jn 10:33).

Jézus két sajátos kifejezéssel utalt önmagára: ő az "Isten Fia" és az "Ember Fia". A "… fia" szerkezet más nyelvekhez hasonlóan többnyire a héberben is rokoni viszonyt fejez ki (pl. Jóna fia, Simon), de sajátos héber nyelvtani jelenség is, amely nem rokonít, hanem minősít, például "az engedetlenség fiai" (Ef 2:2) azok, akik engedetlenek, ahogy a "halál fia" pedig halott.

Egyrészt tehát amikor Jézus "az Ember Fiának" vallotta magát (Mt 16:13), ez először is azt jelenti: "aki Ember". Másodszor, ez a kifejezés egy ószövetségi apokaliptikus látomás alakja, aki "a Hatalmas jobbján ül", és aki a földre visszatérve a népek királya lesz (Dán 7:13-14 vö. Mt 26:63-66, 25:31). A reakciókból ítélve Jézus kortársai pontosan értették, hogy az Ember Fia címmel Jézus milyen hatalmat igényel magának.

Másrészt Jézus "az Isten Fiának" is vallotta magát, ami azt jelenti: "aki Isten". Az Atyához való viszonyát tekintve ő Isten egyetlen Fia (Jn 3:16; "egyszülött" = egyetlen), ezért ő a Fiú (1Jn 1:3, 2:22-24, 3:17, 4:9,14, 5:12 stb.), akinek Isten személyesen a saját Atyja (Mt 11:27, Lk 10:22, Jn 10:32-38), aki által az Atya tanít és cselekszik (Jn 14:10-11). Mint mondta: "minden, ami az Atyáé, az enyém" (Jn 16:15), hiszen "én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30). Jézus önmagáról tett kijelentéseit a zsidók azért értették úgy, hogy "ember létére Istenné teszi magát" (Jn 10:33), mert a szavait ószövetségi és héber füllel nem is lehetett másként érteni.

Megjegyzendő, hogy az Újszövetség szerint a hívők is "Isten fiai" (Gal 3:27), de míg A Fiú eleve, örökké, saját természete szerint Isten, a hívők az ő isteni természetének – jellemben, halhatatlanságban, dicsőségben – csak a részeseivé válnak az Isten kegyelméből (2Pt 1:4, 2Kor 3:18, 1Jn 3:2, 1Kor 15:53-54).

A legenda gyökere

Vajon van valami valóságalapjuk a Héraklészről és más mitológiai hősökről szóló történeteknek? Bizonyos értelemben van. A Biblia beszámol egy olyan időszakról az emberi történelem korai szakaszában, amikor valóban éltek a földön „istenek” és „félistenek”.

Erről az időről Mózes ezt írta: „Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala” (1Mózes 6:1, 2).

Ezek „az Istennek fiai” nem emberek voltak, hanem Isten angyali fiai. (Vesd össze: Jób 1:6; 2:1; 38:4, 7.) A Biblia egyik írója, Júdás elmondja, hogy egyes angyalok „nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket” (Júdás 6). Más szóval elhagyták az Isten égi szervezetében kijelölt helyüket, mivel jobban szerettek volna a gyönyörű földi nőkkel élni. Júdás hozzáteszi, hogy ezek a lázadó angyalok olyanok voltak, mint Szodoma és Gomora lakói, akik „paráználkodtak, és más test után jártak” (Júdás 7).

A Biblia nem tár fel minden részletet ezeknek az engedetlen angyaloknak a tetteiről. Azonban az ókori görög és egyéb legendák szerint számtalan isten és istennő élt az emberek között látható vagy láthatatlan formában. Amikor ezek az istenségek emberi alakot öltöttek, igen szépek voltak; ettek, ittak, aludtak, és nemi kapcsolatuk is volt egymással, valamint az emberekkel. Noha állítólag szentek és halhatatlanok voltak, mégis hazudtak, csaltak, veszekedtek, harcoltak, nőket csábítottak el és erőszakoltak meg. Bár ezek a mitológiai beszámolók szépítenek, és elrugaszkodnak a valóságtól, mégis az Özönvíz előtti állapotokat tükrözhetik vissza, melyekről a Biblia a Mózes első könyvében számol be.

Régi idők hatalmasai, híres-neves emberek

Az engedetlen, anyagi testet öltött angyalok nemi kapcsolatot létesítettek a nőkkel, ezeknek a nőknek pedig gyermekeik születtek tőlük. De ezek nem mindennapi gyermekek voltak, hanem nefílek, vagyis félig emberek, félig angyalok. A bibliai beszámoló ezt mondja: „Az óriások [nefílek, NW] valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak” (1Mózes 6:4).

A héber „nefíl” szó azt jelenti szó szerint, hogy ’elbuktató’, olyan, aki erőszakos tetteivel elbuktat másokat. Így nem meglepő, hogy a bibliai beszámoló így folytatja: „megtelék a föld erőszakoskodással” (1Mózes 6:11). A mitológiai félistenek, mint például Héraklész, és a babiloni hős, Gilgames, igen hasonlítanak ezekre a nefílekre.

Megfigyelhetjük, hogy a nefíleket „hatalmasoknak” és „híres-neves embereknek” is nevezték. Az igazságos Noéval ellentétben, aki velük egy időben élt, a nefíleket nem érdekelte Jehova hírneve. Csak a saját hírnevük és dicsőségük érdekelte őket. Hatalmas tettekkel, köztük kétségkívül erőszakkal és vérontással hírnevet követeltek és szereztek is maguknak az őket körülvevő istentelen világ előtt. Koruk szuperhősei voltak, félték, tisztelték őket, és legyőzhetetlennek tűntek.

Bár a nefílek és a lealacsonyodott angyali apáik talán híresek voltak kortársaik szemében, Isten szemében azonban egyáltalán nem volt jó hírük. Megvetésre méltó életet éltek. Isten tehát fellépett a bukott angyalok ellen. Péter apostol ezt írta: „nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre; és ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát” (2Péter 2:4, 5).

A világméretű Özönvízkor a lázadó angyalok elhagyták anyagi testüket, és kegyvesztetten tértek vissza a szellembirodalomba. Isten azzal büntette őket, hogy megakadályozta, hogy újra emberi testet ölthessenek. A nefílek, vagyis az engedetlen angyalok emberfölötti leszármazottai mind elpusztultak. Csak Noé és kis családja élte túl a Vízözönt.

A te bibliádban a Júdás 6-7 és 2Péter 2:4, 5 mit ír erről?

Mert hogy értelemszerűen ez van megemlítve ott.

Milyen fordítás?

Sziasztok!

Kedves utolsó rosszul teszed, ha ebben a kérdésben a tanú testvéremnek adsz igazat, mert - ha figyelmesen elolvasod az általa megadott igéket - magad is meggyőződhetsz róla, hogy itt semmi ilyesmiről nincs szó. Igen, voltak olyan angyalok, akik elhagyták a lakhelyüket, és bűnbe estek, de ez a két ige egyáltalán nem írja konkrétan, hogy ezek a Földre jöttek volna és az lett volna a bűnük, hogy a földi nőkkel szexuális kapcsolatot létesítettek volna, legfőképpen pedig azt nem, hogy ebből még utódok is születtek volna!

Persze némi fantáziával mindent bele lehet képzeli ebbe a röpke két mondatba, de érdemes?! ;-)

Üdv. Péter

Igen érdemes, mivel mindkettő időrendileg is pont oda illik, ahova az kell.

Azt meg hagy ne kérjük már számon az Újszövetségi írókon, hogy nem részletezték azt újra, amire hivatkoztak.

Kedves Péter!

"Emlékeznünk kell azonban arra, hogy már Ádám óta feltűnően hosszú életkor jellemezte az embereket, tehát ezek a mai szemmel nézve "rendkívüli" adottságok akkoriban természetesek voltak." Így van, éppen ezért nem a hosszú életkorra utal ez:

"az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak." vagy ez:

"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."

Üdv-

Az isten fiai itt valóban az angyalokra utal. A zsidók is tudják ezt. Énoch könyve ír erről a korról. Nem került be a Bibliába, mert azt hiszem a fennmaradt példány(ok) túl későiek időrendben, az eredetit nem találták meg. Erről az időszakról ír, amikor a bukott angyalok az emberek leányaival szűrték össze a levet. Ezért volt az özönvíz is, hogy ezt a gonosz fajt kipusztítsa. Az emberek többsége túlélte, a Biblia Noéról és családjáról tud, mert a zsidók története, de minden akkori ókori népnek aki a közel-keleten lakott, van özönvíz története.

Most én sem értek egyet Péterrel, pedig valóban jókat szokott írni.

Freya

Sziasztok!

Köszönöm Freyának az elismerést, és ezúton szeretném viszont is kifejezni a tiszteletemet iránta és az írásai iránt.

Néhány dolgot szeretnék azért pontosítani. Egyetlen bibliai könyv autografái sem maradtak fenn, ez a kanonizáció szempontjából egyébként is lényegtelen lett volna, hiszen a könyvek önmagukban hordozzák tekintélyüket és a hitelességük bizonyítékait. Volt szerencsém hozzájutni néhány éve Énokh könyve első fejezeteinek magyar fordításához. Igazából nem is kellett sokat olvasnom belőle ahhoz, hogy hamar felismerjem, hogy ez a könyv nem hiteles. Olyan tárgyi tévedések vannak benne már az elején, melyek ellentétesek a Bibliával. Egy lelkes hívővel leveleztem akkoriban, aki nagyon hitt ebben a könyvben. Egyetlen kérdést kellett csak feltennem neki, és szeretném ezt most nektek is feltenni, akik ismeritek a Bibliát: vajon a Biblia szerint hullott-e eső a Földre az Özönvíz előtt?

Üdv. Péter