Akik gyakorló vallásosak voltak,de megtagadták a vallásukat, miért tagadtátok meg? Megbántátok később?

Mert rájöttem, hogy isten nem az isten, az égő csipkebokornál nekem azért több kell. Oké, a Biblia egész jó iromány, de inkább low (dark) fantasy, mint igaz történet, hiába tartalmaz történelmi elemeket.

Hogy megbántam e?

Inkább hiányzik

-> a közösségbe tartozás.

-> a bizonyosság, a feltétlen hit istenben, és hogy a halál után nem elenyészek minden ismeretemmel együtt, hanem...a pokolra jutok. (mert a mennybe csak a mormonok kerülnek)

Látva azokat, akik vallásosságban nevelkedtek, felmenők által egységes hitben, vakon bíznak "jóistenkében" és szerintük az "őrangyal megvéd", néha arra gondolok bár én is ilyen lehetnék...

...hm...persze nem a fröcsögő nyállal térítőkre gondolok...

...tökéletes pótlása a rég elveszett gyermekkornak, mintha egy mesevilágban élnék(hehe)...

...aztán megacélozom magam - vagy talán mégsem.

(...de sírni csak akkor szoktam, ahol senki se lát/hall).

(Ha valaki tud közösséget, aki befogadna egy eltévelyedett lelket, az kérem...nem, mégsem...nem szabad. (Az elvek ugye, a Kőkemény Elvek. (Isten gyűlöl mindannyiu...na várjunk csak!)))