Vallásos emberek! Hogyan vélekedtek a többi világvallásról? Konkrétan név szerint megnevezve és felsorolva pl. Iszlám, hinduizmus stb.

Keresztény vagyok. Református-katolikus vegyes nevelést kaptam, mindenből kiválogattam, amit jónak találtam.

Az iszlámot teljes egészében elítélem a követőivel együtt, egy undorító, beteg, aberrált, gusztustalan valami.

A buddhisták szimpatikusak a békés gondolkodásmódjuk, viselkedésük, nézeteik miatt, sőt igazából a lélekvándorlásban is hiszek, noha ez ellentmond a keresztény tanokkal, de túl sok a bizonyíték.

Én római katolikus vagyok. Szerintem ilyen téren az üdvösség kérdése a lényeg, hogy lehet e szerintem más vallások, felekezetek által üdvözülni és a válaszom az hogy kifejezetten a vallás miatt nem. Szerintem Isten különleges kegyelme által egy nem keresztény ember is tud üdvözülni, de ez ritka. Aki pedig kifejezetten Allahot imádja istenként az egy nem létező istent imád és nem fog üdvözülni. Ugyanez igaz minden vallásra. Ami keresztény felekezeteket illeti úgy gondolom aki nem visszakézből, véresszájjal elveti a katolicizmust, hanem vagy nem is találkozott vele, vagy ha találkozott ilyen-olyan okokból, félreértésekből nem fogta föl azt az igazságot amit képvisel, az attól függetlenül hogy olyan létszükségletű szentségekben nem részesül mint az Eucharisztia és a gyónás Isten nem kárhoztatja el, mert a rendelkezésre álló információkhoz mérten és szinten az egy igaz Istent imádta és Jézustól várta az üdvösséget. Tehát az egyes protestáns tanok nem üdvözítik mivel azok nem Istentől valók és eretnekségek, de olyan tudatlanság miatt, ami miatt nem számonkérhető én abban remélek hogy Isten nem fogja a kárhozatra ítélni őket, holott őt imádták, csak abban a hiányos vagy olykor elkorcsosult formában amibe szükettek vagy belekerültek.

Összefoglalva a más vallásúak tekintetében én nem hiszem hogy üdvözülnének, a keresztény felekezetek hívei pedig remél és bízom benne hogy üdvözülnek.

Én katolikus keresztényként lettem megkeresztelve, pár hónapja tértem át az iszlámra.

Én minden vallást ugyanúgy elfogadok, de természetesen az iszlám tetszik a legjobban.

A kereszténységet nem igazán tudtam átvenni az elmúlt 22 év alatt, pedig sok munkát beleöltem, de nem találtam azt a kapcsolatot Istennel, ami az iszlámban megadott.

A zsidó vallás meg egyáltalán nem érdekelt.

Az iszlám, kereszténység és zsidóság mind ugyanabban hisz, ezt én is így gondolom, viszont mindnyájan máshonnan közelítjük meg a vallásunkat.

A többi vallásról alig van tudásom, így azokról nem tudok nyilatkozni.

Református vagyok, de már eléggé eltávolodtam a felekezetemtől.

Ami engem illet, minden vallást hasznosnak és szükségszerűnek tartok a maga módján. A nem-keresztény vallások közül a buddhizmus és a taoizmus áll hozzám a legközelebb. Úgy vélem, sok a közös vonásuk a kereszténységgel, és szívesen olvasgatom a szent könyveiket.

Amit problémásnak látok más vallásokban (bizonyos értelemben a kereszténységben is, habár nálunk ez enyhébb), az az államhatalommal való összefonódása. A hinduizmus egy szép, szerteágazó és végtelenül színes vallás, a vele szoros összefüggésben álló kasztrendszer azonban kegyetlen és idejét múlt. Az iszlámmal sincs problémám mint vallással. Mindenki a saját neveltetése és lelkiismerete szerint választ, és a muzulmán hit is egy teljesen valid döntés, azonban sem ennek, sem semmilyen egyéb vallásnak nincs keresnivalója a politikában.

A judaizmust kissé túl konzervatívnak tartom, de ha az ember picit mélyebbre ás, a sok "tedd-ne-tedd" törvényen túl rengeteg mélységet és gazdag spiritualitást talál.

A természeti vallások szerintem már nem sokat nyújtanak a modern embernek, de érdekes látni, hogy hogyan gondolkodnak, éreznek és élnek a természet közeli népcsoportok. Bizonyos értelemben többet elmondanak az emberről, mint a nagy világvallások.

Katolikus keresztényént - ahogy a Nostra aetate zsinati nyilatkozat is megfogalmazza - nem utasítunk el semmit a többi vallásból, ami igaz és szent. A magatartásformáik, a parancsaik és erkölcsi tanításaik sokszor tükrözik az Isten Igazságát. Valahogy úgy tekintünk rájuk, mint akik helyes úton járnak, de nem ismerik a teljes Kinyilatkoztatást. Ezért fontos a sok párbeszéd.

"Nem hívhatjuk segítségül Istent, mindenek Atyját, ha nem tekintünk testvérnek bizonyos embereket, akik pedig Isten képmására vannak teremtve. Az ember kapcsolata az Atya Istennel és az ember kapcsolata az embertestvérekkel oly szorosan összetartozik, hogy az Írás azt mondja: "aki nem szeret, nem ismeri Istent" (1Jn 4,8).