A hívő keresztény nőket nem zavarja, hogy a vallásuk alapján gyakorlatilag alsóbbrendűnek vannak tekintve a férfiakkal szemben?

Figyelj, ha te ennyit foglalkozol ezzel a kerdessel, akkor mar tudod a valaszt: a keresztenyseg mint vallas egyaltalan nem tanit szo szerint mindent ugy, ahogy a Bibliaban van. Nem ez az egyetlen dolog, amit nem tartunk be. Nem ragadunk ki dolgokat a kontextusbol, es abbol a tortenelmi, tarsadalmi kornyezetbol, amelyekben a Biblia konyvei irodtak.

Ha meg akarod tudni, mit tanit a keresztenyseg, akkor keresd meg egy- egy felekezet tanitasat a temaban, ne a Bibliabol szedegess ki mondatokat. Nezz annak is utana, mennyi egyeni lelkiismereti szabadsagot es diverzitast ad egy-egy egyhaz a tagjainak.

Csak amikor egy kereszteny ezt mondja, akkor fel vagy haborodva, hogy hogy mernek kihagyni bizonyos reszeket, mikor az a szent konyv.

Nem ertem, miert kell 3naponta kotozkodni ezzel, mintha most jonnetek a Marsrol.

"keresztenyseg mint vallas egyaltalan nem tanit szo szerint mindent ugy, ahogy a Bibliaban van. "

Ez így nem ellentmondásos?

A biblia amiben foglalt az amiben hisznek a keresztények és mégis elvetik?

Ez a rész az Ószövetségben van, méghozzá ott, ahol a bűnbeesés következményeit írja le. Tehát ez már a bűnbeesés utáni állapot, nem az eredeti állapot.

Ettől függetlenül az Újszövetség fényében is más a nőnek a státusza. Keresztény nőként egyáltalán nem érzem magam alacsonyabb rendűnek.

"Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak.” (Efézus 5:22)." Igen, csak tovább kéne olvasni, hogy pár mondattal arrébb a férfiakról mit ír Szent Pál. Mert egészen konkrétan azt, hogy úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus az Egyházat. No most, ez emberileg egy lehetetlen küldetés. De aki már csak törekszik erre, az biztosan nem alacsonyabb rendűnek tekinti nőt.

Egyébként katolikusként az Egyházam Isten után leginkább egy nőt tisztel. A szentek között az első helyen ez a nő áll, a Szűzanya. Ha alacsonyabb rendűen lennének a nők, akkor Mária is valahol a sor végén kullogna.

"Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." (Galata 3:28)

"Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte..." (Efezus 5:25)

Kérdező,

Talán azon lenne érdemes elgondolkodni, hogy honnan vesszük, hogy ez a bizonyos "egyenlőség" szükséges és hogy jó dolog.

Gondolom, elfogadjuk azt a tényt, hogy a Teremtő Isten magasabb rendű a teremtménynél, hogy az Őközte és a választottjai között fennálló viszony alá-fölérendeltséget mutat. Az ember teremtésekor ezeket figyelembevéve és kiábrázolva (a mennyeiek képére és hasonlatosságára) lettünk férfivá és asszonnyá alkotva (a bordából formált asszony a lehető legszorosabb egységet és az alapfelépítésben való azonosságot jelképezi, egyáltalán nem lekicsinylő vagy negatív dolog). Az a szakasz, amit idézel többször a Genezisből, eredetiben kicsit másként szól: az asszony ugyanis nem szimplán kívánkozik a férje után (sok értelme ennek nem is lenne, hiszen házastársak, ott vannak egymásnak, mire való lenne a vágyakozás), hanem itt ugyanaz a héber szó van, amit a következő fejezetben a bűnre használ, ami "az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása" (a kifejezésmód nagyon hasonló Péter leveléhez: "az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen"). Vagyis itt nem szerelmes epekedésről van szó, hanem kvázi éhségről, felfalni akarásról. Ha így nézzük, akkor a nőknek ezt az egyenlőségvágyát pont az Isten adja, átokként, mint ami a Neki való engedetlenségnek (parancsa megszegésének) automatikus következménye. Hiszen ha a legfelsőbb hatalom ellen képesek voltunk felkelni, mennyivel könnyebb egy másik emberrel ellenkezni.

Az engedelmesség az egyik legfontosabb jellemzője a Felkentnek. Ha az Isten Fia ezzel emelkedett ki a többi teremtmény közül (hogy engedelmes volt a kereszthalálig), akkor egy nő számára a főségnek való alávetettség valójában dicsőség, és örömmel enged az Isten rendje alapján felette állóknak (illetve, hogyha a házasság az Úrban van megkötve, akkor semmi különbség nem kéne legyen a férj és az Úr fősége között).

Nyilván, akinek magával az Istenben való hittel nehézségei vannak, az igen nehezen fogja tudni belátni ezeket, és megmarad a természetes, test szerinti állapotban. Nincs ezzel semmi gond, nem mindenkié a hit, akinek az ehhez hasonló rendelések gondot okoznak, az menjen tovább a maga útján.

Szerintem értelmetlen a kérdés.

Régen voltak viták arról hogy elfogadható-e ártatlan kis gyerekek lemészárlása Istentől.

Nem tudtak megegyezni.

Szerintem itt is hasonló a helyzet ezért értelmetlen erről vitázni.