Milyen a giyur fogyatékossággal?

Pontosan ugyanúgy zajlik a giur. Elméletileg nem kellene, hogy problémát jelentsen, több zsidó közösségben is találkoztam autistával, betértet is ismerek, sőt olyat is, aki ma már a rabbiképzőt végzi. Ezzel együtt, a zsidó közösségeket is csak emberek alkotják, akik vagy elfogadók, vagy nem. Persze nagyban függ minden attól is, hogy mennyire súlyos autizmusról beszélünk?

Mindenesetre elejétől kezdve nyílt kártyákkal kell játszani, legalábbis a rabbi irányába. Ő azt is tudni fogja, hogy az adott közösség mennyire befogadó, és tud tanácsot adni, akár olyan irányba is, hogy melyik közösség inkább való az illetőnek, ha esetleg úgy látja, hogy a sajátjában gondok lesznek a beilleszkedéssel.

A Nagyfuvaros utcai közösséget mindenesetre nem ajánlom. Leginkább senkinek, de olyannak, aki bármilyen szempontból kilóg a sorból végképp nem.

Képes vagy rendszeresen eljárni a közösségbe? Mármint minden szombaton, egyéb ünnepnapokon, és a giúrt előkészítő kurzusra? Ha igen, akkor semmi gond, ahogy írtam, beszélj a rabbival a problémádról, ő meg majd felkészíti a közösséget. Az, hogy nem érzed jól magad közösségi helyzetekben, önmagában nem gond, és hidd el, ha már megszokjátok egymást az adott közösséggel, akkor ez is javulni fog, mégha nem is leszel teljesen közvetlen, akkor is. Ha sikerül megtalálnod a neked megfelelő közösséget, még jót is fog neked tenni.

Ha viszont olyan erős a viszolygásod, hogy már most tudod, hogy nem tudnál részt venni a közösség életében, akkor neked még korai a betérésen gondolkodni. Ebben az esetben próbáld magad fejleszteni, és járj el csak úgy zsidó közösségekbe, amikor éppen rá tudod venni magad. Nincs stressz, meg teljesítési kényszer, és így arra is lehetőséged van, hogy több közösséget is megismerjél, és kiválaszd magadnak azt, ahova a legjobban illesz.

Megpróbálhatom megszerezni az elérhetőségét, amióta elköltöztem Magyarországról nem tartjuk a kapcsolatot.

Hol élsz? Elég jó a kapcsolati hálóm az európai zsidó közösségek körében, mivel kántornak tanulok külföldön. Amúgy én is enyhe fokban autista vagyok (és betért). Ismerem a problémádat, nekem is az i.tentisztelet utáni vacsorák okoztak problémát az elején, pontosabban az “üresjáratok”, amikor nem történik semmi, és az emberek beszélgetnek egymással. Én ezt úgy hidaltam át, hogy próbáltam magamnak feladatokat találni, és így minimálni az üresjáratokat. Segítettem a kántornak, a rabbinak, vacsora előtt/után a terítésben/romok eltakarításban, bármiben, csak ne kelljen ücsörögni és bután nézni ki a fejemből. Tulajdonképpen így jutottam el oda, hogy kántornak menjek.

Őszinte leszek, mindig is furcsa fog maradni a közösségi élet. Viszont idővel könnyebb lesz. Meg fogsz ismerkedni az emberekkel, és ha már találtál 1-2 embert, akivel jól el vagy, azokkal tudsz beszélgetni, és egyre később tör majd rád az érzés, hogy most azonnal menned kell, különben megőrülsz. Kezdetnek az is elég, ha a kidust kivárod az i.tentisztelet után. Ha ez megvan, növelheted a tétet, és gyorsan megkajálsz, ha meg befejezted, elmész. Ha ez is megy, időnként kivárod az időt az étkezés utáni áldásokig. 10 éve elképzelni sem tudtam volna, hogy valaha ki fogok bírni egy ilyen menetet, vagy hogy uram bocsá, még élvezni is fogom, ma meg “hivatásos zsidóként” ez a napi betevőm. Ha egy pár hétig valamiért nem dolgozom egy közösségben sem, azon kapom magam, hogy hiányoznak. Ma már csak olyan közösségekben érzem magam kellemetlenül vacsora/ebéd közben, ahol teljesen új vagyok, és még nem ismerek senkit. Szóval, ha te is akarod, akkor lassacskán, de könnyebb lesz.

Még egy tanács, mivel még új vagy zsidó berkekben, ezt előnyödre fordíthatod. Kérdezz rá dolgokra, kérj segítséget az imakönyvben való eligazodásban, stb… Ezzel máris kapcsolatot teremtettél, és van beszédtéma. Persze nem kell lyukat kérdezni az emberek hasába, de ha minden alkalommal rákérdezel 3-4 dologra, akkor kialakul egy kommunikáció, és hamar akad majd valaki, aki nyit feléd, és máris lesz valaki, akivel lehet beszélgetni.