Igaza lehet a Buddhának és más filozófusoknak, vallásalapítóknak abban, hogy szenvedést részben a vágyaink okozzák? Akkor miért fokozzuk őket?

"És akkor még az egóról nem is beszéltünk. Én, én, én. Különb vagyok, egyéni vagyok stb."

Ezzel sem értek egyet. A legtöbb ember épp azzal rontja el, hogy túlzottan ad arra, hogy masok mit gondolnak, túlzottan a külső elvárásoknak él, és nem foglalkozik magával.

Nyilván a magaddal foglalkozást sem kell túlzásba vinni, de a legtöbb embernek épp ellenkező a problémája. Ép pazért élnek sokan a könnyű, ösztönös élvezeteknek, mert csak azokra van idejük, emergiájuk, miközben kiszolgálják egymás vélt elvárasait.

Hat te nagyon hulye vagy. Habar onmagaban a pornot nagyon elitelem, de egy vallasra epulo maszlagot magyarazol, ami nem normalis. A szex az elet resze (sot, nalam peldaul a migren ellenszere). A vagyakozas pedig emberi dolog, egyike azon tulajdonsagainknam, amik kiemelnek az allatok soraibol.

Mi bajod a jo etelekkel es italokkal?

Figyi, attol, hogy fentebb emlitett dolgok neked nem elerhetok, meg nem szukseges veszett rozsomakkent tiltakoznod is ellenuk.

"És akkor még az egóról nem is beszéltünk. Én, én, én. Különb vagyok, egyéni vagyok stb."

Ezzel mi a gond? Ez csak annak jelent gondot, aki nem fektetett még magába rengeteg energiát, aki ezt megtette, az kikéri magának, hogy ne tekinthesse magát különbnek másoktól. Van olyan, hogy beképzeltség, amikor valaki ezt az "egós" állapotot erőfeszítések nélkül kívánja elérni, ez már inkább gond.