Miért gondolják azt sokan, hogy Isten létezik?

Ezt az egészet azért nem érted, mert ebből a pár sorodból azt látom úgy közelíted a kérdést mint a legtöbb ateista tudományos mókus...

Én azért hiszek magasztos Allahban mert "érzem a jelenlétét". illetve amikor elolvastam (és azóta is olvasom) a Koránt annyira magával ragadott, hogy hinni kezdtem.

Hosszú éveken át így neveltek. Másrészt, ami a létezésért felelős, az valószínűleg sokkal hatalmasabb nálunk. Ha mi intelligens, érző lényekek lehetünk, akkor Istennek is lehet személyisége.

Természetesen gondolkodhatsz úgy, hogy csak tények és egyéni célok léteznek, amiknek fizikára és kémiára visszavezethető okaiak vannak, de ez így pont nem vallás.

Isten esetén a fő kérdés az, hogy ki ő? Hogyan és miért teremtette a világot és az időt? Miből teremtette? Hol? Az honnan létezett?

A többi vallás meg csak vicc kategória. Pl. a tésztaszűrő cuki, ezért áldozzunk neki gombát.

A reinkarnáció még lehetne egy értelmes opció, de ott is hiányoznak alapvető kérdések. Pl. Mi irányítja a folyamatot és miért? Ha itt kezdjük újra az életünket, akkor miért nem emlékszünk? Miért akarnánk tapasztalni és mi akar? Az hogyan jött létre? Nem csak a halál végleges elkerüléséröl szól az elmélet? Vagy értelmes abban hinni, hogy az életünk reménytelenség és a cél megszabadulni az élettől? Esetleg jobb valami masszává változni, amihez előbb ölni és csonkítani kell?

Mert így nevelték őket

Mert van erre igényük

Mert ez egy módja annak, hogy kezeljük az életünkben az ismeretlent (mi ez az egész, miért vagyunk itt, hogyan jött létre minden, hova tart) és kezeljük az elviselhetetlen emberi tragédiát (végesség)

Természetesen a hitet lehet egyfajta intellektuális restségként is értelmezni (nem törekszem a megismerésre egyes kérdésekben, hanem megelégszem egy megnyugtató, biztonságos általános válasszal, amit a hit ad), de pl. társadalmi szempontból a lényeg csak az, hogy ez egy szükséglet. Egy csomó embernek erre van szüksége, hogy az életét jól tudja élni, hogy komfortos legyen számára.

Individuális szempontból szerintem millió oka lehet annak, hogy valaki hisz. Ha nagyon távolról akarom szemlélni, akkor akár az is lehet, hogy neki van igaza és van az az isten, amiben ő hisz.

Engem pl vallási kozegben neveltek, majd elhagytam. Ezután / közben elkezdtem több vallásnak utána nézni, majd egyéb teóriáknak stb. Végül kialakult a saját tapasztalataim alapján a saját gondolatom, így inkább már csak az érdekelt, az emberek miért akarnak hinni ezekben .

Pont egy közeli csakadtagomtol kaptam választ. Hosszú éveken at ő is bele volt kényszerítve, majd sok negatív tapasztalat és stb után kilépett. Pár évig jól érezte magát, majd jöttek az élet dolgai. Betegség, családtag elvesztése… stb . A beszélgetésünk során kiderült, hogy lassan inkább újra hinne ebben, mert ez bármi is, de reményt ad. Idézve “ valami, valaki kell az embernek, aki reményt ad”. Tehát legyen értelme az életednek, mert egyedül nem leled értelmet. Nagyjából ennyi . Mikor valaki nehézség ér és te magad nem vagy képes ( vagy így érzed ) megoldani, akkor ösztönösen elkezdesz egy felsőbbrendű dolgot misztifikalni, így részben megnyugszol. Én így írtam le a körülöttem levő emberek példáit .

9

A "remény" és az "élet értelme" nem ugyanaz! Szintén más az, ha valaki egy problémát nem tud "egyedül" megoldani.

Kérdező:

Szerintem nincs univerzális oka, minden embernél egy kicsit más.

Sőt, ugyanannál az embernél élete sora változhat is. De azt hiszem, egy olyan ateista, aki soha nem hitt, erre igazán nem tud választ adni.

Objektíven nem lehet tudni, a tudomány eddig több irányból próbált rárepülni, hogy miért hisznek egyesek Istenben. Csak annyi biztos, hogy olyan társadalomban, ahol szabadon lehet világnézetet választani és ezt felvállalhatják, mindig vannak olyanok, akik hisznek Istenben, és olyanok is, akik nem.