Mit jelent a Bibliában Zsidók 6. illetve 8. fejezetében írt elesés? Hogyan kell ezt értelmezni?

Itt valóban az "elestek" (zsidó 6:6) kifejezés a kulcs.

Nem arról szól ez a szakasz, hogy a Krisztusban hivők a tökéletlenségeik miatt elveszithetik üdvösségüket, hiszen egyetlen áldozata örökre szólóan tökéletessé tett minket. Ha vétkezünk megtérhetünk és van főpapunk és közbenjárónk Istennél. Es ki az aki nem vétkezik? Ez a szakasz az üdvösségre jutás lépéseinek a forditottjáról beszél. Nem megvallja Krisztust az emberek előtt hanem megtagadja úgy, hogy már tapasztalta a jövő világ erőit, stb. Ez a halálos bűn amiért nincs többé áldozat, hiszen újból meg kellene fesziteni Krisztust. Az ilyen ember szive hiába bánja meg azt amit tett, megtérni már nem tud mert ahhoz kegyelem kellene, de pont a kegyelemtől szakitotta el magát. Ez a kisértés különösen nagy volt abban az időben a Krisztusban hitre jutott zsidók között, hiszen kompromisszumra adott volna lehetőséget, hogy ne érjék őket üldöztetések a hitük miatt. Ezért irja a 10. Fejezetben: "tartsuk meg a reménység vallását tántorithatatlanul".

Arra buzditja az iró a zsidókat, hogy emlékezzenek azokra a napokra amikor hitre jutottak és üldözték, gyalázták, bebörtönözték őket, elvették a vagyonukat stb., és őrizzék meg azt a bizodalmat amit kezdetben birtokoltak.

"És mit takar az, hogy az ilyen ember már nem tud megtérni?"

Az ilyen ember szelleme már kétszer meghalt. Ahhoz, hogy másodszor is újjászülethessen Krisztusnak megint be kellene végeznie érte az engesztelő áldozatot. Jól irtad, szellemileg már alkalmatlan a megmenekülésre.

Szia

Gyakorlatilag a Zsidók 6 fejezet elejétől a végéig részletes pontos választ ad a kérdésedre, csak figyelmesen kell olvasni.

Akik elhagyják Krisztus tanítását, a hitehagyottak valójában „a maguk részéről újból oszlopra feszítik az Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt”, mert Júdáshoz hasonlóan fellázadnak mindaz ellen, amit Isten a megmentés érdekében tesz Zsidók 6:4–6.

a Zsidókhoz írt levél arra figyelmeztet, hogy „akik egyszer s mindenkorra elnyerték a felvilágosítást”, ’eleshetnek’, sőt odáig juthatnak, hogy nem tanúsítanak többé megbánást -Zsidók 6:4–8. Igen, olyan keresztények, akik hosszú időn át szolgálták Istent, sőt felkentek is, akik „részesévé lettek a szent szellemnek”, vonzást érezhetnek a dolgok jelen rendszerének valamilyen kísértése iránt.

Ez rám nem vonatkozik mert akkor sok tolószékes béna és fogyatékos elesne és elkárhozna elég könnyedén.

Mai embereknél már nincs ilyen mert isten és jézus végtelenül kegyelmes tehát a megbocsáthatatlanra is van bocsánat

Nem lesz népszerű a válaszom, de az igazság az valami ilyesmi:

I János 3:3-6

“Mindenki, aki reménykedik abban, hogy meglátja őt, tisztán tartja magát a bűntől, ahogyan Krisztus maga is tiszta. Aki bűnt követ el, az Isten törvénye ellen vétkezik. Mert a bűn nem más, mint az Isten törvényével szembeni engedetlenség. Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn. Aki Jézus Krisztusban él, és benne is marad, az nem fog továbbra is bűnben élni. Ha valaki folyamatosan bűnben él, az valójában nem is látta meg Jézust, sem nem ismerte meg őt igazán.”

Tehát, ebből arra lehet következtetni, hogy aki valóban megtért, az nem fog többet bűnt elkövetni. Ehhez ismerni kell valóban azt, hogy mi az a bűn, ugyanis sok ember bűnnek mond olyan dolgokat, ami nem is az. Istennél valójában amúgy sem létezik, olyan hogy “kollektív bűn”, mert lehet, hogy ha az egyik ember cselekszik valamit, az nem bűn, viszont ha a másik csinálja, az már bűn. Ezért van az, hogy Istennek mindenki számára egyéni terve van. A Bibliában le van írva, hogy akinek valójában sikeres volt a megtérése, az nem fog bűnözni, viszont itt van a Zsidokhoz irt levél, ami mutatja, hogy ez is elő fordulhat. Az ilyen emberek veszélyesek, mert semmilyen bűntudatot nem éreznek. Az ilyen emberek szíve már olyan fekete, hogy képtelen arra, hogy megbánást érezzen, folyamatos önelégültség van az életén és ő nem fogja megkérdőjelezni, azt, hogy amit csinál az bűn-e. Általában akkor szokott elszállni az emberek agya, amikor Isten áldást visz az életükre, hatalmat, befolyást, vagyont kapnak és elfelejtik honnan jöttek. Az ilyen embereknek nincsen többet bocsánat, mert tisztában vannak azzal, hogy Isten létezik, mégis elárulják ôt. A másik ami Isten szemében megbocsáthatatlan bűn, az a kereszthalál meggyalázása (ez is a Zsidókhoz irt levélben van leírva). Itt jön a kérdés, hogy hogyan lehet meggyalázni a keresztet? A válasz egyszerű: MIUTÁN ELFOGADTAD JÉZUS ÁLDOZATÁT ÉS BŰNT KÖVETSZ EL, AZ MÁR ELEVE A KERESZTÁLDOZAT MEGGYALÁZÁSA. Ugyanis ilyenkor az ember semmibe veszi azt, amit Jézus tett értünk. A keresztáldozat csak egyszer érvényes egy ember életére. És ez itt az igazán lényeg. Nincsen megbocsátás akár 77x7 is, hanem csak egyszer lehet megtisztulni, utána büntetlenül kell élni, és nem lehetetlen bűn nélkül élni, mert János Apostol feketén fehéren elmondta, hogy aki Jézusban van az bűn nélkül él.

#6

Szerintem nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a "bűnt követ el" és a "(folyamatosan) bűnben él" kifejezések közt. Mert különbség van aközött, hogy valaki elesik valamiben (bűnt követ el), de meglátja és megérti, mit tett, fáj neki, és Jézushoz szalad bocsánatért, s Ő megtisztítja, vagy pedig valaki folyamatosan bűnben él, nem bánja meg és nem fordul vele Jézushoz, mert a bűnt jobban szereti, vagy mert nem érdekli, vagy mert elnéző magával, vagy stb stb, és így benne marad, benne "leledzik" abban a bűnben.

A kereszténység lényege nem a teljesítmény, a hibátlan kivitelezés, hanem a Vele való őszinte kapcsolat.

Ha őszinték vagyunk magunkkal és Vele, akkor sokmindent fel fogunk még fedezni megtérésünk után is, amiben bűnt követünk el, egyre árnyaltabb formában ugyanaz a dolog felüti még a fejét, és biza vissza is eshetünk egyes bűnökbe, akár többször is... De pont a János levél eleje biztosít bennünket arról, hogy ha világosságban járunk, őszintén bevallva ha bűnt követünk el, akkor Ő megbocsát és megtisztít. 70x7x is, HA (!) Hozzá fordulunk bocsánatért. A baj akkor kezdődik, ha nem fordulunk Hozzá...

1Ján 1:1 Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.

2 (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nekünk;)

3 Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

4 És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömetek teljes legyen.

5 És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.

6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.

7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.

9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.

#Kérdező

Én úgy értem a Bibliából, hogy ebbe a Zsidó levél által leírt szellemi állapotba el lehet jutni hirtelen is, ha olyan (szellemileg) súlyos bűnt követ el valaki, hogy azzal annyira megkeményíti a szívét, hogy nem tud már akarni Jézushoz visszafordulni, vagy el lehet jutni egy folyamat eredményeként is, amit Jakab ír le a levelében:

Jak 1:13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

14 Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

15 Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

Értelemszerű, hogy itt Jakab szellemi halálról beszél. Ha nem ragaszkodunk a Vele való kapcsolatunkhoz s az Ő szeretetéhez, hanem engedünk a kísértéseknek, megtűrjük a bűnt az életünkben, akkor bűnt bűn fog követni, s a szívünk egyre hidegebb és keményebb lesz, míg eljutunk egy olyan pontra, ahol már nem is igazán akarunk Vele élni, Hozzá visszatérni. Lehet, hogy ezt őszintén belátjuk és kimondjuk, vagy lehet hogy magunkat is becsapjuk vmilyen módon, és azt gondoljuk (és kimagyarázzuk), hogy továbbra is Őt akarjuk és Vele akarunk élni, de a valóságban már vmi egyebet akarunk, valami felemásat (mert ugyan Őt is akarjuk, de a bűnről/a saját akaratunkról sem akarunk lemondani). Azt gondolom, amíg tényleg Őt akarjuk, s meg akarunk tisztulni a bűnöktől, s Őérte élni, addig bármennyire is gyengék vagyunk vagy akárhányszor is esünk el, vagy ha messzire is kerültünk Tőle, Ő segíteni fog visszatérni Hozzá. A baj akkor kezdődik, amikor vmi egyebet akarunk, amikor már nem azt akarjuk, amit Ő...