A Feltámadást ugy kell értelmezni,hogy a lelki testunk feltámad és az érzéki meghal?

Szia,

Az apostoli hitvallás nem “lelki” testről, hanem a testünk feltámadásáról szól, a keresztények ebben hittek kezdettől fogva, hogy ugyanúgy támadunk fel, mint ahogyan Krisztus is feltámadt. A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban - nem biblikus tanítás. A teológusok rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit.

A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést. Idézem Luther megállapításait:

„Nemrég Rómában... megalkották azt a szent hitcikkelyt, hogy az ember lelke halhatatlan. Mert a hitvallásban megfeledkeztünk arról, amit mindannyian vallunk: Hiszem az örök életet. Ugyanakkor Arisztotelésznek, a világi tudomány nagy mesterének segítségével határozatba ment az is, hogy a lélek a testnek a szubsztanciális formája... A filozófusok közt a legkiválóbbak úgy gondolták, hogy a halál eloldja és kiszabadítja a lelket a testből, miután pedig testének lakásából eltávozott, az istenek társaságához csatlakozik és szabad mindenféle testi nyomorúságtól. Ilyen halhatatlanságról a filozófusok álmodoztak, jóllehet azt kielégítően sem megalapozni, sem megvédeni nem tudták. A Szentírás ellenben egészen másként, ti. feltámadásról, és örök életről tanít, és ennek reménységét oly módon tárja fel előttünk, hogy abban nem kételkedhetünk.”

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

„A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét... megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál - mint a bűn zsoldja - a teljes embert éri.” (Dr. Nagy Gyula evangélikus teológia professzor: Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, Budapest, 1965, 262-263. o.)

Üdv. Péter

Az Ószövetség sehol nem beszél a test feltámadásáról. Jézus nem tanított a test feltámadásáról. Pál ír a lelki test feltámadásáról 1 Kor 15-ben.

"Az én országom nem e világból való" Jézus

1Kor15,42-44

Épenígy a halottak feltámadása is.

Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben;

Elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test.

Van érzéki test, és van lelki test is.

még ezeket a helyeken: (1Kor 3,16;3Móz 26,12) (Fil 3,20.21)

Van érzéki test, és van lelki test is.

Ezen kívül van kocka alakú gömb és fából vaskarika is!

Szia

Az emberek többsége fizikai testben fog feltámadni a Biblia leírása szerint.

Logikus is, hiszen ha a Ádámék nem rontják meg a jövőnket, akkor ők, és a leszármazottaik még ma is élnének itt a földön. Jób is a földi feltámadásban hitt nagy fájdalmai közepett.

Az Ószövetségben leírt feltámadások mind fizikai testben való feltámadást ír le. pl. Illés is az özvegy fiát...

Jézus Krisztus feltámasztott néhányakat, amikor a földön járt. Itt olvashatsz erről: Lukács 7:11–15; 8:49–56; János 11:38–44. Csakis általa válik lehetővé a feltámadás és az örök élet.

János 5:26 "Mert ahogy az Atyának hatalma van életet adni, úgy a Fiúnak is megadta azt a hatalmat, hogy életet adjon."

Az Atya milyen életet adott Ádámnak? Fizikai testet. Ugyan ezt a hatalmat megkapta Krisztus a feltámasztás lehetőségére.

Egyszer majd itt lesz közöttünk Ábel, Énók, Noé, Ábrahám....ahogyan erről a Héberek 11 fejezete ír.

Pál apostol sokat ír a feltámadásról. Azokról is akik szellem testet kapnak és Krisztussal lesznek, papokként és királyokként fognak vele uralkodni, és azokról is akik itt a földön kapnak lehetőséget az örök életre. Vagyis Krisztus váltságának köszönhetően visszakapjuk azt, amit Ádámban elveszítettünk.

„Ha pedig Krisztusról azt prédikálják, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan van az, hogy némelyek köztetek azt mondják, nincs feltámadásuk a halottaknak? Ha csakugyan nincs feltámadásuk a halottaknak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor bizony hiábavaló a prédikálásunk, és hiábavaló a hitünk. Sőt, az Isten hamis tanúinak is találtatunk, mert az Isten ellen tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem is támasztott fel, ha valóban nem támadnak fel a halottak . . . Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a ti hitetek; még bűneitekben vagytok . . . Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, ő, aki zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek. Mivel ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is” 1Korintusz 15:12–21.

Új ég és új föld lesz teremtve, a régi még ingyen sem említtetik (És 65,17)

Ha fizikai is lesz az a test, nem fog hasonlítani a jelenlegi romlandó testünkre.