Mit jelent eredetiben a "keresztény" megnevezés? Miért pont ezt használják magukra a mai felekezetek?

"Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában, e métely szülőhazájában, hanem a városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál."

/Tacitus: Évkönyvek XV. 44.)/

Látható,hogy Krisztus jelentése egyértelmű volt Tacitus számára, tulajdonnévként hivatkozik rá, és nem köznévként. Márpedig ha a nép nyelvén egyértelmű volt, hogy Krisztus megnevezés kit jelöl, akkor a keresztényeknek sem volt okuk másképp hivatkozni magukra mások előtt, hiszen ebbéli álláspontjukat nyíltan vállalták. Eléggé furcsa lett volna, hogyha valaki azt mondja egy keresztényre, hogy ő Krisztus követője (Christianus), akkor ő azt mondaná arra, hogy ne hívj annak. Ez olyan volna, mint Simon Péter tagadása.

A magyar keresztény szó pedig nem szerencsétlen magyarítás, csak a nyelv organikus fejlődése miatt csúszott egybe. Eredeti magyar átvétel a kirisztyián, kirisztián volt, ami szimplán csak a magyar olvasata a latin szónak, csak az ezer év alatt a hangzóeltolódás miatt megváltozott.

Amúgy a kereszténység neve nem egy identitáskérdés. Megnevezésére csak más vallások viszonylatában van szükség. A keresztények saját magukra mindig is egyházként (ecclesia) hivatkoztak, amikor a "mozgalmuk" valós tartalmát akarták megnevezni. Az egyház adja a kereszténység valódi keretét, nem az elnevezés vagy a definíció. Szerintem ez áll legözelebb ahhoz, ahogyan valójában a keresztények önmagukra hivatkoznak, ez hordozza a lényegi tartalmat.

Most már komolyan kíváncsi lennék rá, hogy voltaképpen mire akarsz kilyukadni Kérdező.

Őszinte leszek. Szerintem te szavakon lovagolsz és nem látod a fától az erdőt. Ez nem a te lebecsmérlésed, hanem sajnos sokszor sikerül az embereknek elmulasztaniuk a lényeget, amikor elvesznek a részletekben.

Egyébként én személy szerint továbbra sem értek egyet veled. Szerintem semmi értelme a "názáreti" követőinek nevezni magunkat. Az teológiailag voltaképpen semmit nem fejez ki, csak annyit, hogy volt egy ember Názáretben és mi annak a "pártjába", annak az "iskolájához" tartozunk. Véleményem szerint sokkal mélyebb és erőteljesebb jelentéssel bír a keresztény=Krisztus követők kifejezés, mint a "a názáreti követői", vagy "a názáretisek".

Amúgy igen, a keresztény az szó szerint Krisztusra utaló magyar szó, csak a modern magyar nyelven ez már nem érzékelhető. Ezért is van ahol nem is keresztény, hanem keresztyénként mondják vagy akár direkt mondják így, hogy egyértelmű legyen, hogy nem a kereszt szóból származik. Tehát ez a szó magyarul sem "keresztesek".

Azt gondolod, hogy a keresztény az egy név, de nem egy név, hanem csak egy leírás, amiből név lett. Az első századi keresztényeknek nem volt semmi okuk megtagadni ezt az elnevezést, még akkor sem, ha másoktól származik, mivel igaz.

Ha egy római azt mondja egy akkori kereszténynek, hogy "te Krisztus követője vagy", akkor mondta volna azt, hogy "nem vagyok Krisztus követője", vagy "ne nevezz Krisztus követőjének"? Vagy sokkal inkább megvallaná, hogy "igen, Krisztus követője vagyok". És csak ennyi, máris kereszténynek nevezte magát.

Semmivel nem visz közelebb az üdvösséghez az, hogy milyen névvel illeted magad, vagy milyen konkrét szavak hagyják el a szádat. Isten nem foglalkozik ostoba identitáspolitikával.

"3-as kérdésére is ez a válaszom, erre akartam "kilyukadni". Ugyanis azt gondolom, hogy ha a tanításban, magaviseletben, gyakorlati életben az első század gyülekezetei a követendő példáink (akik még személyesen az apostoloktól, így magától a Felkenttől tanultak), akkor ebbe beletartozik a gondolkodásmód és beszéd/szóhasználat gondos kiigazítása is."

Ha a keresztények az első században magukra értették a keresztény elnevezést, akkor nem ellentétes az első századi gondolkodással, hogy továbbra is magukra értik a keresztények. Egymást manapság sem úgy szólítják meg a keresztények, hogy "Hé, te keresztény.". A "testvér" megszólítás a mai napig használatos. Az, hogy maguk között, hogyna nemvezik magukat abból nem következik, hogy mások felé nem másképpen azonosítják magukat. A sok mártír, akik az arénákban haltak meg és kínok kínja között, nem azt modnták, hogy a "szent gyülekezet tagjai" a vádlóiknak vagy ilyesmi, hanem hogy keresztények.

Én komolyan nem értem voltaképpen mi bajod ezzel. Még maga a megközelítés sem stimmel, amit alkalmazol. A keresztények belső, egymás közötti megszólítását és sajátos szóhasználataikat nem lehet és soha nem is akarták a külvilág felé használni vagy azzal kifejezni magukat kifelé.

"Az én kérdésem az volt, hogy maguk az egyház tagjai hogyan hívhatták magukat (ha egyáltalán volt ilyen). Erre szerintem az egyetlen forrásunk az apostoli levelek, ahol nem találunk semmilyen konkrét megnevezést, amivel kifelé bemutatkoztak volna."

Meg a Apostolok Cselekedetei, amiben voltaképpen benne van, amit keresel.A levelek épp, hogy nem alakalmasak ennek a kutatására, mivel eleve keresztényeknek íródtak. Egyik sem pogányoknak lett szánva. Tehát belsős nyelvezetet használnak, nem olyat, amin kifelé kommunikáltak az emberekkel. Az Apostolok Cselekedeteiből könnyen rálehet jönni, hogy azért nevezték el őket keresztényeknek, amert úgy mutatkoztak be, mint akik a megfeszített Krisztust hírdetik. Ez benne van a Bibliában. Gondolj Pál beszédére Athénban. Ezért lettek keresztények.

Valamint az derűl ki belőle, hogy a kereszténységre úgy hivatkoztak, mint "AZ ÚT"-ra, csak ez a magyar fordításokból kissé elvész és ez leginkább a görögből derül ki. Mivel Krisztus az út, az igazság és az élet és ők ezt az utat követik. Szóval ha a legősibb megnevezést keresed a kereszténységnek, amit a korai keresztények is használtak, akkor az "AZ ÚT". A kereszténység az "Isten útja", "élet útja", "igazság útja" stb.. így is van rá hivatkozva. És Krisztusról, az élethez vezető útról beszéltek. Ezért lettek keresztények.

Tehát pl. ApCsel 9:2-ben úgy van fordítva, hogy "és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe." Az eredeti görögben csak annyi van, hogy "akik az úton járnak".

Vagy: "Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított." ApCsel19:9 Itt is csak annyi van eredetiben, hogy "gyalázták az utat".

"Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt." ApCsel 19:23 Itt is: "az út miatt".

Vagy: "E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat és nőket is." ApCSel 22:4 Tanítás helyett is út áll. Az Út követőit üldözte.

ESV fordításban: "I persecuted this Way to the death, binding and delivering to prison both men and women,"

"De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. " ApCsel 24:14 "Az út szerint, amit ők eretnekségnek mondanak"

Szóval könnyen elképzelhető, hogy a legősibb forma, "az úton járók" vagy ilyesmi és valószínűleg a saját megnevezésük a kereszténységre "az út" volt.

De nem sok értelme volna ezt használni, mivel senki nem értené. Sőt talán összekeverné a kereszténységet más távolkeleti vallásokkal.