Keresztények! Miért azt a felekezetet választottátok amit? Mit gondoltok a többi ismertebb felekezetről? Mi szimpatikus bennük és mi nem?

Szia,

Én reformátusként lettem keresztelve, ebben a hitben nőttem fel, itt konfirmáltam, itt tértem meg 15 éves koromban, 1 évet jártam teológiai előkészítőre, majd a műszaki pályát választottam. Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg az adventistákkal, lenyűgözött a bibliaismeretük, illetve amikor eltöltöttem velük egy egész szombatot akkor jöttem rá, hogy mi értelme van a hetedik nap megtartásának. Ezért csatlakoztam ide több mint 30 éve, itt végeztem el a teológiát másoddiplomásként, azóta is örömmel járok minden szombaton. Nekem szinte minden felekezetben vannak barátaim, mindegyikben találok értéket, minden keresztény felekezetű embert hittestvéremnek tekintek. Örömmel veszek részt más felekezetek bibliaóráin is.

Üdv. Péter

Szia

Katolikusnak kereszteltek, és kb. kamaszkoromig jártam templomba. Nem tudtam az ott hallottakat összeegyeztetni egy szerető Isten képével, ezért abbahagytam a a járást. De továbbra is foglalkoztatott a templomban elhangzottak.

Idővel sok sok kérdés merült fel bennem az élettel kapcsolatosan. pl. Miért vagyunk itt? miért teremtett Isten ilyen életre, ahogyan élünk? Miért születnek beteg, fogyatékos gyermekek.....

Aztán hozzájutottam egy Bibliához (Károli), és olvastam, kutattam, hosszabb időn át. Rengeteg kérdésre választ találtam, de újabbak vetődtek fel bennem. Amikor az ismeretnek arra a "lépcsőjére" értem, hogy felismertem, Istennek mindig is volt itt a földön népe, előbb a zsidó nép, majd Krisztus tanítványaival a megalakult keresztény gyülekezet, elkezdtem ebben az irányban kutatni a Bibliát. Így jutottam el, ismertem fel, hogy Jehova tanúival foglalkozik ma Jehova itt a földön, akiknek Krisztus a főpapjuk, és a Máté 24:45-47 alapján egy csoportot bízott meg, akik felügyelik, táplálják, tanítsák, vigasztalják, kiigazítják "Isten nyáját". Nos ekkor kezdtem keresni Jehova Tanúit, de jó ideig nagyító alatt figyeltem, a tanításuk, a cselekedeteik, megegyezik-e Krisztuséval. Több mint 30 éve élvezem Isten népének minden nyugalmát, békéjét, örömmel, reménnyel tekintek a jövőmre. Azóta boldog ember vagyok, egy világméretű boldog családban.

Református vagyok mert az apám is az volt. De nem bánom, mert ezzel hogy nálunk nincsenek kint feszületek meg szobrok meg a szentek képei a templomokban, én nagyon is tudok azonosulni. Nem arról van szó, hogy nekem ne tetszenének a művészi ábrázolásai Krisztusnak vagy Szűz Máriának, vagy a szenteknek, mert tetszenek, de ha valaki azt képzelni, hogy akár az Atya, akár Krisztus, akár a szentek "jobban" hallják az imáinkat olyankor ha egy feszületet szorongva, vagy egy szobor előtt imádkozunk, az megsérti az Úr egyik parancsolatát.

A katolikusokkal nincs problémám mint emberekkel, és bár teológia kérdésekben nem tudok mindenben egyet érteni a velük, őket is elfogadom a hitbéli testvéreimnek és nővéreimnek. Nekem Ferenc pápa is tök szimpi, de a pápa tévedhetetlenségével nem értek egyet, és soha nem is fogok egyet érteni vele, igazából ez a dogmájuk jobban zavar még annál is, hogy katolikus templobokban bizony kint vannak a feszületek meg szobrok meg a szentek képei.

Az ortodox keresztények nekem épp azért szimpatikusabbak a katolikusoknál, mert nálunk nincs olyan dogma, hogy a pátriárka tévedhetetlen vagy ilyesmi.

A más protestáns felekezeteket pedig (nyilván mert elfogult vagyok, de) közelebb érzem magamhoz mint a katolikusokat.

Katolikusként hasonló utat jártam be mint Zitus maradva katolikusként.

Én azt gondolom hogy egyházunk 2000 éve felhalmozott annyi tudást az egyházatyáktól kezdve a zsinaton végeredményeiről az elgondolkodtató pápai emciklikák, a tiszta életű Szentek írásai legendák, történetei, olyan hatalmas kincsesláda, amit a katolikus hívők nem ismernek, nem olvassák, nem jut el hozzájuk, nem keresik.

Én sem olvastam de itt ott már ezt azt elolvastam. Meg vagyok győződve hogy csak az egész élet lenne alkalmas az összes elolvasására. Az összes hittitok feltárul bennük.

Nekem az a szimpatikus a katolikus tanban hogy az Ószövetség összes mondatát egyeztetni szeretné az Újszövetséggel, hogy megértése Isten igazi célját.

Ami nem tetszik hogy ezt a hatalmas szellemi kincset nem tudja eljuttatni a hívőkhöz azaz nincs egy egészséges marketing a könyvhét kevés hozzá.

Sziasztok. Én felekezet nélkül találtam meg Jézust. Hívő keresztény vagyok, de nem vagyok elkötelezve egy felekezethez sem, nem tartozom egy valláshoz sem. Több helyen próbálkoztam de csak a képmutatással, álszenteskedéssel találkoztam, na meg a helyi vallásos előírásokkal, szabályokkal. Isten és a hit nem vallás! A vallás emberek rendeletein nyugszik. Sok keresztény felekezetben megfordultam életem folyamán de hittel keveset találkoztam vallással viszont mindig.

Ajánlok egy könyvet: [link]

Az a gond a felekezetválasztással, hogy a felekezet szerint közelednek Istenhez, nem Krisztus szerint. Mert a felekezet mondja meg a hittételeket, és a hívő maga nem képes különbséget tenni a felekezeti hittételek jó és javításra szoruló tételei között. Mert nem erre tanítják meg, magától meg nem képes rá. Ha egy felekezeti hittételt a Biblia alapján megkritizálsz, ellened fordulnak, mert a hívőnek nem osztottak kritikai lapot, hanem elfogadási lapot.

Ha valóban komolyan veszed a Bibliát, egyedül fogsz maradni, mert a bibliaismereted nem tűr meg hamis tantételeket, amit az egyházak megtűrnek.

"Nekem szinte minden felekezetben vannak barátaim, mindegyikben találok értéket, minden keresztény felekezetű embert hittestvéremnek tekintek. Örömmel veszek részt más felekezetek bibliaóráin is."

Ez a leghamisabb hozzáállás, amely az Isten igazságának ellenálló hamis tanokat is nagyra értékeli. A kereszténység egymásnak totálisan ellentmondók társasága, a JT legalább Istent imádják a JKr által, ami az alap. De ott is vannak kijavítandó értelmezések! A többi legnagyobbrészt bálványimádó háromsághitű.

Kedve Péter!

Ehhez a hozzászólásához:

"Nekem szinte minden felekezetben vannak barátaim, mindegyikben találok értéket, minden keresztény felekezetű embert hittestvéremnek tekintek. "

Csak ezeket szeretném hozzá fűzni, folytatás nélkül..:

Gondoljon bele ha Jézus is így gondolkodott volna mint ön, és elkezdett volna barátkozni a farizeusokkal meg elfogadni a képmutatásukat, milyen szeretet lett volna az? Ellent mondott volna az igazságnak és a szeretetnek, nem lenne megváltás...

Valahol Jézus szeretetéhez az is hozzá tartozott hogy az igazság mellett, ami megmenti az emberek lelkét, akkor is kitartott ha keresztre feszítették érte.

Nem azért mert makacs lett volna, vagy mert ő jobban tudta, hanem mert tudta hogy csak az igazság menti meg az ön lelkét is, és az enyémet, sőt még a farizeusokét is, ha hallgattak volna rá: szeretetből.

Szerette az Atyát, szerette az embereket, és "azért jött hogy az igazságról tegyen bizonyságot"(Jn18:37), és ez által vissza találjon az ember, Istenhez.

Ön mit gondol, milyen példát mutat ezzel a világnak, hogy leül minden felekezet asztala mellé, mintha nem lennének a felekezetek között, égbekiáltó ellentétek, nem hogy még maguk a biblia és felekezetek között...

Próbálja kicsit analógikus gondolkozásban, bele helyezni a keskeny útba azt hogy ön mindenkit keresztény hittestvérének tekint és úgy tesz mintha semmi probléma nem lenne, nekem úgy tűnik a széles útra jobban illik.

Nem provokálás a cél, Jézus a farizeusokat nem azért intette mert utálta őket, pont fordítva, azért mert szerette őket is, és meg akarta menteni az ő lelküket is, minthogy azokét is, akiket ők félre vezettek. Csak hogy ők már túl kemény szívűek voltak hogy lássák a valóságot.

Nem várnák erre nyilvános választ, nem szeretném folytatni, nem látom értelmét, hacsak tényleg el nem gondolkodott akkor készséggel folytatnám privátban. Köszönöm.

Kedves 8-as Hozzászóló,

Tiszteletben tartom a kérésed, és itt nyilvánosan nem nyitok vitát (mondjuk ezt te is megtehetted volna privátban úgy lett volna a korrekt). Mindenesetre ez is mutatja, hogy milyen a hozzáállásod, te nyilvánosan indítasz vitát - írod le a gondolataid - de kéred, hogy én ne nyilvánosan válaszoljak rá, nehogy kiderüljön, hogy esetleg még sincs igazad… 😉😁

Természetesen leírtam privát üzenetben a választ.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Mielőtt elolvasnám a levelét, csak annyit szeretnék írni a reagálására, hogy igen vitát nem akartam itt indítani, ezért kértem ha úgy érzi hogy nincs igazam azt itt se próbálja meg vitatni, és privátban sem, mert ez nem vita tárgya.

Azt hogy mit teszek nyilvánosan, megint csak Jézus példáját tudom felhozni, ő sem suttogva szólt a farizeusokhoz, és nem is állt le velük bizonygatni az igazát, ezek alapján szeretnék cselekedni én is.

Neki is a szellemi dolgok voltak az elsők, mert azok mentik meg a hallgatók életét, nem a finomkodás és a hamis dolgokkal való előzékenység.

(Tehát nem csak önért írtam nyilvánosan...)

(Ebből a válaszából az látszik hogy ön a szellemi igazságok értékelése helyett inkább védekezésképpen, átáll a személyes hozzáállás értékelésére, és ebből inkább látszik az amit ön írt: nehogy kiderüljön, hogy esetleg még sincs igazad. Ezért ha úgy érzi nyugodtan reagáljon itt nyilvánosan, hogy a hallgatók eltudják dönteni kinek van igaza.)

(Én a vitatkozást zártam ki teljesen. Ezért írtam, hogy ha mégis belátásra jutott és enged az ön igazából beszélgethetünk tovább privátban mert gondoltam nem itt a kérdés alatt illik. De annak igazságát amit írtam ott sem szeretném meg vitatni.)

Köszönöm.