Miért vonzódom a különböző élethelyzetekhez? Részletek lenn.

Nem is tudom hova kellene írni, lehet hogy inkább a megőrültem témakörbe :D

a lényeg: Sokszor elmerengek azon hogy milyen lehet egy bizonyos életkörülmény, de olyan szinten hogy már vágyom utána. például milyen lehet katonaként a fronton harcolni több éven át, vagy milyen lehet nőnek lenni akit elrabolnak és eladnak, vagy milyen lehet az az érzés mikor tudom hogy megfogok vakulni és ezzel a tudattal élni, vagy milyen lehet 10éves kisgyerekként elveszíteni az egész családot, vagy milyen lenne hajléktalanként érni, vagy harcolni a daganatom ellen.

persze józan ésszel ezeket nem akarom átélni, soha.

De komolyan néha az az érzésem támad hogy miért pont ők azok akik ilyen helyzetben vannak és miért nem én? Annyira beleélem magam, átérzem az ilyen helyzeteket hogy 1000%ig biztos vagyok benne hogy ezeket ki fogom 'próbálni'. pedig nem akarom. de valahol mégis.. hiányzik hogy az érzés az életemből amiket ők abban a helyzetben éreznek.

meghülyültem?