Mi a különbség ha valaki római katolikus vagy Jehova tanúja?

"Volt erről már itt vita és semmi logika nem volt e kritikában!" - Már hogyne volna?

1. A Bibliában szó sincs "házról házra" járva végzett "prédikálásról", ellenben a rabszolga osztályod ezt kötelezően előírta, és alátámasztására bibliahamisítást is végzett.

2. A Bibliában semmi nomya nincsen annak, hogy az igehirdetés MINDEN keresztényre, az üdvösség elvesztésének terhe mellett kirótt kötelezettség volt. Ellenben aki ezt mégis így tanítja, az túlmegy a Biblia tanításán.

Szerinted semmi logika nincs abban, ha valaki konkrétan kielemzi, hogy mi az ami konkrétan mi van a Bibliában, és mi az amit csak kendtek tettek hozzá.

"Akinek nem tetszik a házankénti munkánk és ilyen jellegű álokoskodással érvel, az vallásilag igen elfogult és intoleráns." - Ez nem tetszés nem tetszés kérdése, hanem annak a kiemelése, hogy a Bibliában ilyesmiről szó sincs, és aki ezek után azt állítja, hogy az apostoli mintát követi, az hazudik. A felvetés le"álokoskodás"-ozása nem több, mint afféle lesöprő-verkliszöveg, mint amit már tőled tapasztaltam, amikor ezt mondod: "Ez filozófia!" - no hát ez aztán az érv.

A tolerantia jelentése türelem, a türelem pedig keresztény erény, s azért a katolikus Egyház türelmes is. Csakhogy kétféle "türelmesség" van: dogmatikai, vagy elvi, amely a türelem kedvéért magát az isteni kinyilatkoztatást is prédául dobja, és polgári vagy gyakorlati, amikor iparkodunk békében és szeretetben élni téves hitben élő felebarátainkkal, a nélkül, hogy tévedésüket helyeselnők vagy azt az igazsággal egyenjogúnak ismernők el. A katolikus Egyház nem ismer dogmatikai türelmességet, mert azt Krisztus elleni árulásnak tekintené, de igenis ismeri és gyakorolja a polgári türelmességet, mégpedig sokkal nagyobb fokban, mint mások.

Elfogultság vajon a fejetekre olvasni, hogy amit ezzel kapcsolatban löktök az egészen konkrétan nincs benne a Bibliában? Ha ez az, akkor én büszkén vagyok "elfogult"!.

"A vallási türelmetlenség a fő oka annak, amikor egyesek szinte meg akarják tiltani ezt a munkát..." - Nem tud kihez beszélsz, mert én egy szóval sem mondtam, hogy be kéne tiltani. Sőt, ellenkezőleg: törvénybe iktatnám, hogy a JT-ket nem szabad bántani, mert ebből is csak ilyen ócska önigazolást gyártanak, hogy "üldöznek, TEHÁT igazam van". Holott őket nem üldözik, hiszen a kemény kritika az nem üldözés, sem nem tiltás. De hát az apostolok nem is voltak olyan betonhomlokúak, mint a kendtek gyaloghírnökei, akik a megvetést és a cáfolatokat tiszteletreméltó állhatatosságnak hazudva járnak ajtóról ajtóra - a brooklyni központ csettintésére, üdvösségük elvesztésének terhe alatt.

"...de mivel most nem megy, próbálják mindenáron hiteltelenné tenni." - Én nem a hitelesség-hiteltelenség kategóriájában gondolkodtam ebben a kérdésben, hanem azt, hogy ez a gyakorlat bibliailag nézve alátámasztható-e, avagy csak egy felekezeti eiszegézis.

"A történelem során mindig ez ment..." - Milyen történelem során? Ez a gyakorlat fiatalabb, mint a nagyanyám. Eleve 1881 előtt ez a vallás nem is létezett - tehát "a történelem során" kifejezés itt felettébb mulatságos, a házalós-prédikálós gyakorlatot mindössze az Őrtorony második elnöke, J. F. Rutherford vezetése alatt vezették be, amelyben ma minden Jehova tanújának el kell végeznie. Előtte nem volt ilyen - sem a Bibliakutatók (Jehova Tanúi hitelődei) történelmében, sem a kereszténység történelmében,-a mindenki által kötelező házról-házra végzett missziós szolgálat. Ha a „házról-házra” végzett missziós munka nélkül nincs hiteles kereszténység, akkor Rutherford előtt sem voltak élő hitű keresztények.

"Ezzel pedig még kíváncsibbá teszitek az embereket és sok őszinte vallástagotok csak azért is kutat az igazság után." - Ne tréfáljon kend. A kiváncsiság itt maximum olyan kiváncsiság, mint ahogy az ember szereti megnézni a politikusok lebukását is, normális embernek esze ágába sincsen egy ilyen bandához csatlakozni. Ugyan már, olyan logikus gondolat lenne ez, hogy hajts fejet, és minden lépésednél a brooklyni központnak engedelkeskedj, mintha Észak-Koreába kérnél "menedékjogot", hogy életed végéig a "Kedves Vezér" utasításainak megfelelően élhess. Jól ismerjük a statisztikákat az Őrtorony-felekezet növekedésével kapcsolatban: valójában a házalás teljes kudarc, a fejlett országokban, ahol az emberek szerencsére kritikus szemléletűek, már alig csatlakozik valaki hozzátok, sznte csak a már meglévő tanúk családtagjai meg a közvetlen ismerőseit tudják elcsavarni a "jaj, de jó Jehova vezeti az Őrtornyot" érzelemre ható rizsával.

"2. A Bibliában semmi nomya nincsen annak, hogy az igehirdetés MINDEN keresztényre, az üdvösség elvesztésének terhe mellett kirótt kötelezettség volt. Ellenben aki ezt mégis így tanítja, az túlmegy a Biblia tanításán."

Az első pontot már kielemeztük máskor és mindenki tudhatja, aki akarja, hogy micsoda álokoskodás.

Hol hazudták azt neked, hogy egy (minden!) keresztény nem fogja elmondani másnak a hitét meggyőződését, ha valóban Krisztus-követő, ahogyan azt a Biblia érti?

Ja, ha meg nem az, csak papíron egyháztag és élő hite valójában nincs... , az más probléma!

Vajon az ilyen, millió-számra megtalálható egyháztag, ha valójában nem "hívő", miféle üdvösségre számíthat?

Vagy tán alanyi jogon jár neki, mindenféle napi szinten kimutatott, élő hit nélkül?

Tudod, akinek van mit mondania, az beszél róla! Az megint más kérdés, hogy a katolikusoknak nincs mit mondani arról, amit a Tanúk mondanak.

"de igenis ismeri és gyakorolja a polgári türelmességet, mégpedig sokkal nagyobb fokban, mint mások."

Na persze - mondja ezt a Római Katolikus Egyház!

"Elfogultság vajon a fejetekre olvasni, hogy amit ezzel kapcsolatban löktök az egészen konkrétan nincs benne a Bibliában?"

De egészen konkrétan benne van. Már amit "mi lökünk", az benne, amit gyakran elferdítve mások "löknek" rólunk, az nem biztos!

Kíváncsi lennék, hogy állna a szád, ha téged is úgy üldöznének, mint ahogy a Tanúkat "nem üldözik" több országban rendszeresen?!

A házankénti tanúskodó munka célja nem az - mint nálatok volt az erőszakos, kényszerített térítés évszázadai alatt - hogy minél többen legyünk, hanem az, hogy mindenkinek elvigyük, akinek csak lehet a jó hírt!

Nem az a kérdés, hogy kiket kritizálnak hébe-hóba, hanem kikre jellemző leginkább az, amit a Biblia mond egyrészt a valódi krisztusi békeszeretet ismérvei alapján, amibe belefoglalhatjuk "a fegyvereikből ekevasakat kovácsolnak" próféciát is, másrészt azon kijelentések alapján, hogy ennek ellenére "gyűlöli" őket a világ és olyan jelzőkkel illette, illeti őket, melyek a bibliában részletesen megtalálhatók.

Körülbelül i. sz. 60-ban vagy 61-ben, amikor Pál Rómában várta kihallgatását Néró császár előtt, a zsidó vezetők a korai keresztényekkel kapcsolatban ezt mondták: „Efelől a felekezet (szakadás, szekta) felől pedig annyit tudunk, hogy mindenütt ellene mondanak neki” (Cselekedetek 28:22)

Ateizmussal, társadalomellenességgel, az emberiség gyűlölésével, családok felbomlasztásával vádolták az első keresztényeket.

Kenneth Scott Latourette történész ezt írta: „Más vádak sorozatának is ki volt téve a keresztényiség, azzal gúnyolták, hogy nemrég jött létre, és szembeállították riválisainak [a júdaizmus és a görög—római pogány vallások] ősrégi voltával” (A History of the Expansion of Christianity, 1. kötet, 131. oldal).

I. sz. a II. század kezdetén a római történész, Suetonius a keresztényiséget „egy új és ártalmas babonának” nevezte. Tertullianus azt bizonyította, hogy már magát a keresztény nevet is gyűlölték, és a keresztényiség egy nem kedvelt szekta volt. Robert M. Grant, amikor arról számolt be, hogyan tekintették a Római Birodalom hivatalnokai a keresztényeket a második században, ezt írta: „Az alapvető nézetük az volt, hogy a keresztényiség egyszerűen egy szükségtelen és valószínűleg ártalmas vallás” (Early Christianity and Society).

Jézus ezt mondta: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelné azt, ami az övé. Mivel pedig nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Ján 15:18, 19; lásd még: 1Péter 4:3, 4). A Biblia rámutat, hogy az egész világ Sátán ellenőrzése alatt áll. Elsősorban ő szítja az üldözést (1Ján 5:19; Jel 12:17).

Jézus ezt is mondta a tanítványainak: „gyűlölet célpontjai lesztek minden ember előtt az én nevem miatt” (Márk 13:13). A ’név’ itt azt jelenti, hogy mi Jézus törvényesen: a Messiás-Király. Az váltja ki az üldözést, hogy Jehova Tanúi Jézus parancsait a földi uralkodók parancsai elé helyezik.

Ezek a tények, melyeket még a katolikus egyház sem tud meghazudtolni! Nem a katolikusak kell félteni, mint a gyűlölet céltábláit, mivel Jézus azt mondta, hogy a követői "nem e világból valók". Ez az egyház már nem tudna jobban része lenni a világnak.

Erőszakos térítéssel vádolták őket

A Les premiers siècles de l’Eglise (Az egyház első évszázadai) című könyvében a Sorbonne professzora, Jean Bernardi ezt írta: „[A keresztényeknek] mindenfelé kellett menniük, és mindenhol, mindenkivel beszélniük kellett. Az utakon és a városokban, a nyilvános tereken és az otthonokban. Akár jól fogadták őket, akár nem. A szegényekkel és a vagyonnal terhelt gazdagokkal. Az alacsony sorsúakkal és a római provinciák kormányzóival . . . Utakon, hajókon kellett utazniuk, és el kellett jutniuk a földnek mind végső határáig.”

Vajon tényleg ezt tették? A bizonyítékok alapján kétségtelenül ezt tették. Léon Homo professzor elmondja, hogy a közvélemény ellene volt a korai keresztényeknek a „lelkes térítésük” miatt. Latourette professzor megállapítja, hogy míg a zsidók elvesztették buzgóságukat a térítés iránt, „a keresztények másrészről erőszakos misszionáriusokként tevékenykedtek, és ezáltal haragot ébresztettek”.

I. sz. a második században a római filozófus, Celsus kritizálta a keresztény prédikálási módszereket. Azt állította, hogy a keresztényiség csak a műveletlen emberek számára volt és ’csupán ostobákat, rabszolgákat, asszonyokat és gyermekeket tudott meggyőzni’. Azzal vádolta a keresztényeket, hogy belenevelik „a hiszékeny emberekbe”, hogy „józan gondolkodás nélkül higgyenek”. Azt állította, hogy új tanítványaiknak ezt mondják: „Ne kérdezzetek semmit; csak higgyetek.” Mégis, Origenész szerint maga Celsus elismerte, hogy „nem csupán az egyszerű emberek voltak azok, akiket Jézus tanításai arra vezettek, hogy elfogadják az Ő vallását”.

Kedves katolikusok!

Ezekkel az elődökkel is közösséget vállaltok?

Te >TÉNYLEG< minderre csak egy kis katolikusozzál tudsz felelni?! Ez tudod milyen érvelési hiba?

„Tu quoque”

A „te is” („tu quoque”) érvelés azt jelenti, hogy egy állítást érvénytelennek tekintünk, mert inkonzisztens megfogalmazója korábbi állításaival vagy cselekedeteivel.

Példák:

„Azt mondod, hogy a repülőgépek az aerodinamika törvényei miatt repülnek, de ez nem lehet igaz, mivel korábban még azt állítottad, hogy a mágia miatt tudnak repülni.”

„Nem vádolhatsz engem rágalmazással, mivel magad is követtél el rágalmazást.

Hát lehet, hogy te letudottnak tekinted ezt a témát, de attól még én jól tudom, hogy az Őrtoronynak ezzel kapcsolatban milyen likas érvelése van. Én egy lépéssel előtted járok, mert én abból fakadóan, hogy az Őrtorony folyóirat 1879-ben megjelent, az összes megvan, olyanok is, amiket te nem hinném, hogy olvastál volna.

Tehát azt hiszed hasra esek attól, hogy elémborítod? Ez nem dicsekvés, ez ténykérdés.

Hiába söpröd le a felvetésemet, hogy „ezt már kielemeztük”, továbbra is az áll, hogy nincsen a Bibliában egyetlen olyan vers, hogy Jézus pontosan HÁZRÓL HÁZRA (ez a lényeg!) járt volna, hogy idegenekhez kopogtatott be, és hogy az apostoli korban MINDEN közkeresztény számára előírt KÖTELEZETTSÉG volt az igehirdetés. Na már most, ha ez nincs benne, akkor az Őrtorony itt (is) túlmegy a Bibliában megtalálható információkon, és a maga ideológiát olvassa bele.

Te itt szépen megváltoztattad a bizonyítandót: én nem arról beszéltem, hogy egy keresztény nem mondhatja el a meggyőződését, viszont ha feltűnt volna a szektákon kívül semelyik keresztény sem megy találomra idegenekhez HÁZRÓL HÁZRA. Ha szóba kerül a vallás, természetesen egy keresztény elmondja, hogy mit hisz és miért, de nem jár HÁZRÓL HÁZRA, mint ahogyan Jézus és az apostol SEM járt. És itt most ERRŐL volt szó, és nem arról, amit a számba adtál.

Nem tagadtam, hogy ne lenne probléma, hogy az Egyház népegyházi jellegéből fakadóan vannak az Egyházhoz csak kulturális értelemben tartozó személyek is. Nem is mondtuk soha, hogy pusztán a papíron való egyháztagság önmagában üdvösséget eredményezne, vagy hogy garantálna bármit is. Viszont ez már megint témaváltás volt, mert ez megint nem tudom hogy jön ahhoz a felvetéshez, mely szerint a Bibliában nincs minden keresztény számára előírt idegen-misszionálási KÖTELEZETTSÉG, sem házról házra járás.

Kilóg a lóláb: nem bírsz megmaradni egy témánál, és átlátszó, hogy miért.

Nekem is van mondanivalóm, és beszélek is róla csakhogy nem házalok vele, mint kendtek az Őrtoronnyal. És itt erről volt szó. Valamint arról, hogy ennek a gyakorlatnak semmi nyoma a Bibliában.

„De egészen konkrétan benne van.” – Mármint hol van benne KONKRÉTAN mondjuk ez: „És Jézus mondá: Járjatok házról házra ti hívek, mindannyian a majd 19. évszázad múlva, az újvilágban megalakuló szervezetem által nyomtatott magazinokkal a hónatok alatt, mert különben nem részesültök megmentésben!”. Hol van ez a vers? Talán a brooklyniakhoz írt levélben?

„Már amit "mi lökünk", az benne, amit gyakran elferdítve mások "löknek" rólunk, az nem biztos!”- De én most nem arról beszéltem (bár arról is lenne mit beszélni), hanem a „lökési módszerről”, hogy az nincs benne a Bibliában, ellenben a felekezeted azt hirdeti nagy hangon, hogy „nekünk minden nézetünk, gyakorlatunk stb. CSAKIS a Bibliában alapszik”. Hja, meg bizonyos dolgokban elég magasan vitorláznak fölötte.

Most lökheted megint az önigazoló „de hát minket üldöznek” szöveget, de tudd meg, hogy az én családomban sok ember volt, akiket bizony üldöztek a különböző diktatúrák alatt, pusztán a társadalmi helyzetükből adódóan, és nem törtek meg. Hogy én velem mi lenne ilyen helyzetben, azt csak az Isten tudja, de most nem rólam volt szó, személyeskedni meg nem szép dolog. Ez nem arról szól, hogy kieszelünk valami abszurd követelményt, ami ráadásul a Bibliában nincs is direkte leírva, majd – mivel hogy ez olyan, hogy joggal haragítja magára a közvéleményt – többek között emiatt minket kinéznek a társadalomból (mintegy házhoz megyünk a pofonért) utána megyünk jajgatni, hogy micsoda mártírok vagyunk.

Ugyanakkor ajánlanám figyelmedbe a katolikus mártírok tízezreit, akik nem olyan marhaságok miatt szenvedtek üldöztetést, hogy a Társulat kitalálta, hogy mittom nem lehet így tartani a kezed, meg a himnusz alatt ne állj fel meg ilyenek, hanem konkrétan azért, mert a vallásellenes, szabadkőműves, esetleg kommunista stb. rendszer MAGÁT A VALLÁST, és azon belül is főleg az általa nyilván joggal legjelentősebbnek tartott katolikus vallást MAGÁT akarta megtörni az által, hogy az ismert elöljáróikat elintézi. Ja, gondolom ez neked mit sem számít, neked csak a „jaj megtagadták a katonaságot micsoda hősök” duma nyűgöz le!

Milyen érdekes, hogy itt „házankénti” munkának hívod - talán elgondolkodtál azon, amit ezen fordításról mondtam? Akkor elismered, hogy olykor a felekezeted által szószerintinek hazudott fordítás időnként túlmegy az eredeti szövegen? Mert ugye a JT-k nem „házanként” tanítanak, mint az apostol, hanem házról házra járnak. A házankénti tanítás az annyit jelent, hogy mivel akkoriban a kereszténység még nem volt bevett vallás, ezért nem építhettek e célból templomokat (hát királyságtermeket hol látsz a Bibliában, LOL? :D), ezért magánházaknál gyűltek össze istentiszteletre, ünnepelni az Eucharisztiát, amelyből nem volt kizárva belőle valami 1935 után kitalált mesebeli másodosztály.

Kendtek nem azt a „jó hírt” (evangéliumot) hirdetik, amit hanem egy olyan más „evangéliumot”, amelyről a Gal 1:8-ban találsz útmutatást. Általában arról van szó, hogy beleszőnek bizonyos bejelölt bibliai szövegeket a propagandájukba, amely jellemzően a "miért van annyi szenvedés", a "lehetséges-e béke és boldogság a földön" kérdésétől és hasonló témáktól indult. A vége meg az volt, hogy alá kell rendelnünk magunkat Jehova királyság-kormányzatának (bármi legyen is az), és hogy nagy valószínűséggel nem jutunk a mennybe, mert ez a szám 1935-ben már betelt.

Azzal nem is vádoltam ezt a módszert, hogy ÖNMAGÁBAN az lenne a célja, hogy „minél többen” legyenek (mindig ezzel védekeznek, holott ez a „vád” általam el se hangzott!), viszont ettől még a módszernek a bibliailag meg nem alapozott voltát, sem az így elvitt „jó (?) hír” alátámasztottságán nem dob semmit.

Bizonyára nem tudod, hiszen felekezeted nyilvánvalóan csak az érem egyik (az érdekeiknek jobban passzoló) oldalát tanítja, ezért elárulom, hogy alapjáraton a katolikus misszió, a pogányok megtérítése nem erőszakos úton történt. Túlkapások kétségtelenül történtek, ezek sajnálatos dolgok, de az alapján nem lehet leírni az egész gyakorlatot. Az izraelitáknak azon cselekedeteit, amelyeket az ószövetséget olvasó mai ember érthetően ütközik meg, azt se a mai kor szemüvegén, hanem az akkori korhoz képest ítéljük meg: pl. a tálió elv akkoriban haladó elvnek számított.

Ez lenne a KORREKT viszonyulás az ókor és a középkor történelmének megítélésében is, és akkor hoppá, azt kapnánk, hogy az Egyház megtérített és megszelídítette a pogányokat egy barbár világban. De akkor jaj lenne az egyoldalú „gonosz egyházazós” szabadkőműves-eredet történelemszemléletnek, és akkor mibe kapaszkodának a „mi azért vagyunk jók, mert mások rosszak” ideológiát valló utólag alakult felekezeteknek!

Ha egyszer mindenféle rabszaolgaosztályos segédlet nélkül végigolvastad volna Izajás (Észaiás) könyvét, akkor feltűnt volna, hogy a „a fegyvereiket ekevasakká kovácsolják” szöveg az Utolsó Ítélet utánra vonatkozik, és sehol nem írja a Biblia, hogy a keresztények ne szolgálhatnának a seregben, ellenben az államot, mint olyant (tehát nem az egyes, adott esetben beosztásával visszaélő tisztségviselőt!) egy tiszteletre méltó, Istentől való berendezkedésnek tekinti.

A JT-ket nem „gyűlöli” a világ, legföljebb bizonyos megnyilvánulásait éles hangú kritikával illeti. De ez szintúgy elmondható a katolikusokról is: a világban komoly missziós és szolidáris tevékenységet végeznek, de mindebből semmi sem tűnik fel egyeseknek, hanem csak ugatni tudnak mindenféle ócska alibiszólamban.

Az, hogy az első keresztényeket kinézték akkoriban, az nem hoz kendteknek semmit a konyhára, ugyanis ez is csak csak Őrtornyos eiszegézis: a Biblia személyeit és eseményeit úgy értelmezik, ahogyan a legjobban illik nézeteikhez. Így az előrevetítés módszerével szorosan összefügg a párhuzamba állítás, amely Jehova Tanúinál egyszerű fekete-fehér sémával történik A Biblia pozitív alakjait az Őrtorony Társulat mellé helyezik, a rosszakat ellenségei mellé.

Egyáltalán nem válik ténnyé, hogy azért mert az ókeresztényeket jogtalanul vádolták ezzel-azzal, akkor most a JT-kkel szemben megfogalmazott minden kritika is jogtalanná válik. Ugyan már, ne tréfáljunk. Ez az ún. ostromlott vár érzés, összeesküvés elmélet, hogy jaj, biztos mindenki ellenünk fogott össze, holott ez csak egy egyoldalú előítélet, amely a bezárt, dohszagú Őrtorony-világképből ered.

Vannak olyenok is, nyilván, akik elragadtatják magukat. Mint ahogy vannak olyanok is, akik a katolikus ellen táplálnak utálatot és ellenszenvet. Mások a feketéket, valakik meg a zsidókat utálják. Ez van - sajna ez egy ilyen világ.

De mindez nem ad jogalapot a kivételezettség érzés, és az ostromlott-vár tudat és speciális küldetéstudat táplálására, és az ebből fakadó társadalomellenes hozzáállásra.

Nyisd ki szépen az ablakot, és had fújja szépen ki a friss levegő a szektás bezárkózottságból származó dohos hullaszagot!

"A tagokkal azt éreztetik, hogy az emberiség elitjéhez tartoznak. Igen erős az az érzés, hogy különlegesek vagyunk és az emberi történelem legfontosabb tetteit hajtjuk végre egy elszánt hívőkből álló élcsapat részeként, és ennek hatására képesek vagyunk hosszú időn át keményen dolgozni és rengeteg áldozatot hozni."

(Steven Hassan - Szembeszállás a szekták mentális manipulációival)

„Az váltja ki az üldözést, hogy Jehova Tanúi Jézus parancsait a földi uralkodók parancsai elé helyezik.”- Nem, hanem az, hogy az Őrtorony Társulat egyes kitalált rendelkezéseit Isten parancsának hazudja, és félrevezetett hívei ennek engedelmeskednek. Valójában a JT-ket sose üldözték „Jézus neve” miatt.

Szóval azt állítod, hogy a katolikusokat nem kell félteni? Mond, hogy lehetsz ennyire egyoldalú? Te valóban nem veszed észre, ennyire közönyösen szemléled, ha másokat is üldöznek? Tessék, csak a 20. századi (!!!) antikatolikus üldözésekről pár dolog: [link] (linkek jobb oldalon).

És akkor nem beszéltem az ókori és középkori katolikusellenes fellépésekre, amikor még az Őrtorony nem is létezett.

„Jézus azt mondta, hogy a követői "nem e világból valók".” – Nocsak, most már mégse ilyen „része neki” szöveget mondott, mint az ÚVF-ed hazudja? Talán megfontoltad itt is a kritikámat? Csak, hogy ha így hozod akkor már az értelmezés a fogát veszti el, hiszen ez azt jelenti, hogy mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), és nem azt, hogy szektás módon fussunk ki a világból.

„Ez az egyház már nem tudna jobban része lenni a világnak.” – Ugyan már. Először is „része a világnak” csak az ÚVF-edben szöveg (az igazi bibliában ilyen nincs!). Nem "összefonódva" "vagyunk", hanem szimplán rendezett viszonyba.

Az Egyház és az állam különböző dolgok s így fogalmilag természetesen külön is kell választani a kettőt. De ez a fogalmi különválasztás nem jelentheti azt a jogi és valóságos egymástól-elszakadást, amelyet a szabadkőművesség és vallásellenesség ért ezen a jelszón. Az Egyház és állam "szétválasztása" az újkori történelemben mindig leplezett és kendőzött egyházüldözést jelentett. A szétválasztás címén valósággal a levegőt vonták meg az Egyháztól. Nem is lehet teljes szétválasztásról szó ott, ahol mind a két szuverén alakulat, az Egyház és az állam, ugyanazon a földrajzi területen mozog, ugyanazon embereket vallja polgáraiul és sokszor ugyanazon cselekményekbe kell más és más szempontból befolynia. Az iskolák terén pl. más és más szempontból egyszerre van beleszólása a nevelés és oktatás menetébe az államnak és az Egyháznak, A házasság terén a lelkiismereti szempontok az Egyházat, a polgári következmények az államot illetik. Egyháznak és államnak tehát békésen és szorosan össze kell munkálnia, nem pedig egymásról tudomást sem véve, esetleg egymás ellen dolgoznia.

Itt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez az összeműködés nemcsak az Egyháznak, hanem legalább ugyanolyan mértékben az államnak is haszna és érdeke. Mert hiszen minél szabadabban és erőteljesebben hirdetheti az Egyház az evangéliumot az iskolákban, egyesületekben, gyűléseken, sajtóban stb., annál gyorsabban és biztosabban jut el a nemzet is a maga boldogulásához, vagyis ahhoz, hogy minden fontos közéleti és társadalmi kérdésben az igazság, szeretet, rend és béke szempontjai legyenek irányadók, hogy földbirtok, gyár, bankok, hivatalok, családvédelem, kisemberek védelme stb. terén ne az önzés, kapzsiság és igazságtalanság, ne a gőg és szeretetlenség legyen irányadó, hanem a kereszténység nemes tanítása. Ma is mindenütt úgy látjuk, hogy minél több valamely ország vagy akár község vezetésében az igazi keresztény szellem, annál boldogabb a nép és virágzóbb az ország vagy a község.

Jók ezek a „dr. X.Y. is megmondta” szövegek az Őrtoronyban. Tudod, attól, hogy valaki ezt leírta, attól még nem válik ténnyé. A papír sok mindent elbír, és nem csoda az sem, hogy az Őrtorony talál néhány idézetet.

Olyasmiről is lehetne szép idézeteket találni, hogy Jézus nem is támadott fel, hanem csak tetszhalott volt, vagy pedig tömegszuggesztió és tömeghipnózis eredménye volt. Na, hát akkor is ténnyé válik, hogy ezt valaki leírta?

Bizony itt lenne lényeges az, hogy valaki végzett-e már valaha életében történelmi kutatást. Fogalmam sincs ki ez a Jean Bernardi, de ő sem állítja azt, hogy minden közkereszténynek igehirdetést kellett végeznie, és hogy házról házra jártak. Ilyet Pál sem csinált, ő akkor járt házról házra amikor üldözte a keresztényeket (ApCsel 8:3).

Sokkal beszédesebb az, hogy amiket az Őrtorony idézetei nem mondanak: vagyis, hogy az ÖSSZES TÖBBI történész soha nem mondott ilyet. Ismerős ez, általában szoktak írni levelet az illetőknek, hogy pontosan úgy értették-e, ahogy az Őrtorony sugallta, és általában kiderül, hogy egy más szövegkörnyezetben hangzott el, feltételésként adta elő.

Ami a forrásokat illeti: a Biblia nem tud erről a mindenki által végzett házról házra járási dologról semmit, a korabeli-ókori források sem említenek semmi olyat, hogy A KERESZTÉNYEK házról házra járnak, holott ha így lett volna, bizonyosan nagy feltűnést keltett volna, és több feljegyzést lett volna. De nem, erről sincs semmiféle BIZONYÍTÉK, mint ahogy a többi Őrtornyos fantáziáról sem, hogy „az első századi keresztények ezt hitték”. Nem hívták magukat „Jehova Tanúinak”, az Egyházat „Őrtorony Társulatnak”, az apostolok egyszer sem hivatkoztak arra, hogy ők vmi. rabszolgaosztály tagjai lettek volna, vagy a kétosztályos kereszténységről.

Ismert tény, hogy a Római Birodalomban sok rabszolga lett keresztény. Ha az "igaz imádat" része a házról-házra végzett missziós szolgálat, akkor a rabszolgák miért lettek keresztények? Kimenőt kaptak volna gazdáiktól? Hehehe… Ha a rabszolgák ugyanazt csinálták volna,mint Jehova Tanúi, akkor vajon mikor "értek rá" foglalkozni a munkájukkal?

„Celsus kritizálta a keresztény prédikálási módszereket” – A csudát, Celsus éppen arról nem szól semmit, hogy a közkeresztények általában véve térítgetni jártak volna az embereket. Igehirdetés, téríti munka valóban volt, de nem Őrtornyos értelemben, nem házról házra, és nem mindenki által, nem „kiadvánnyal” a hónuk alatt, ami pedig volt, az éppenséggel semmit sem hoz az Őrtoronyék konyhájára.

És ami itt legfontosabb: az ókeresztények nem JT-k voltak, ezek az emberek, akikről szó van, nem az Őrtorony Társulat ókori megfelelői, hiszen az egy csak a 19. század utolsó harmadában, mindenféle történelmi előzmény nélkül létrejött vallásrendszer. Persze úgy látják, hogy „az Egyház” történetében az első, nagyszerű évszázad és 19. században született mozgalmuk között csak hosszú szünetjel van. „Egyház” alatt kizárólag a saját közösségüket értik, és az egyháztörténet lapjain is csak azokban a közösségekben vagy személyekben akarják felismerni „az igazi kereszténységet”, amelyek megfelelnek a saját tanbeli kritériumaiknak, tehát precedens-értékű a rájuk való hivatkozás. Ez a megközelítése például a 19. századi amerikai „helyreállító” (restaurációs) mozgalomból kinőtt „nem felekezeti” egyházaknak, a „végidők egyháza” identitású adventista és új apostoli egyházaknak, illetve a mormon vallásnak. Bár mind másban látják a helyreállítás lényegét, mind úgy vélik, hogy bennük az első évszázad „eredeti” kereszténysége támadt fel.