A lelkiismeret az mennyire egyenlő a Szentlélekkel?

A Szentlélek pl. a bérmálási szertartás során száll a bérmálkozóra és onnantól tudja közvetíteni Isten szavait, akkor kapja meg a Szentlélek ajándékát.

A lelkiismeret meg minden lélekkel rendelkezőnek alapból van, csak aztán valakiből kiölődik, "lelketlenné" válik valójában annyit jelent szerintem, hogy a gonosz szolgálatába kerül és halála után lelke a pokolba.

Nem értek egyet az előző kommentelővel, a Bibliában semmiféle bérmálkozás nem okozott Szentlélekkel való betöltekezést. Kézrátétellel vettek az emberek Szentlélek-keresztséget, de csak szimplán a prédikált Ige is kiválthat ilyen jelenséget.

Több szinten is elkülönül a Szentlélek és a lelkiismeret.

A legfontosabb, hogy a lelkiismeret VALAMI, a Szentlélek pedig VALAKI. A lelkiismeret egy spirituális reflex, a Szentlélek pedig egy személy, akinek van tudata, van akarata, és vannak érzelmei. Sőt, mindentudó, mindenütt jelenlevő és mindenható. A lelkiimseret velünk születik, a Szentlélekkel pedig be kell töltekezni. A lelkiismeret azoknál is működik, akik nincsenek betöltekezve Szentlélekkel.

Ami az újjászületett ember "jó lelkiismeretét" jelenti, attól függ, hogy mit értesz ez alatt. Az újjászületett embernek van egy romolhatatlan, bűnt elkövetni nem tudó természete, de ez párhuzamosan jelen van a régi, ádámi, bűnös természettel, ami elő-elő bújhat, ha nem vagyunk óvatosak.

A Szentlélek szerepe abban áll, hogy bizonyságot tegyen benned Jézusról. Aki betöltekezik Szentlélekkel, abban a Szentlélek fokozatosan elkezdi kiformálni Jézus természetét. Az Isten országát csak azok örökölhetik, akik Jézus természetét hordozzák, az ádámi természet kárhozatra van ítélve. A kereszthalálnak és a feltámadásnak, illetve pünkösdnek pontosan ez a célja: felülírni az ádámi természetet krisztus természetével, hogy az emberiség bejuthasson Isten jelenlétébe. Ennek a jelképe volt az, amikor Jézus halálakor a kárpit meghasadt.

Érdekes.

Ha mindenképpen párhuzamot szeretnénk vonni a lelkiismeret és a szentlélek között, akkor úgy vélem, hogy ez is megoldható.

Mi is a lelkiismeret?

A wikipédia ugye így fogalmazza meg: ,,A lelkiismeret az az emberi képesség, melynél fogva az egyén saját cselekedete és erkölcsi mivolta fölött ítéletet mond. A lelkiismeret azt jelzi, hogy egy cselekedetet helyesnek és megfelelőnek lát-e az ember számára."

Mi is a szentlélek?

wikipédia: ,,A Szentlélek vagy másképp Szent Lélek vagy bizonyos egyházakban Szent Szellem a kereszténység több irányzatában a Szentháromság harmadik személye, ahogy a nikaia–konstantinápolyi hitvallás megfogalmazta.

Olyan teológiai fogalom, amely egy „szellemi valóságot” jelöl. A kereszténység fő áramlata szerint az Újszövetség azt sugallja, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól eltérő személy, aki egy Istent alkot velük, de a Szentháromság dogmáját csak fokozatosan, a 4. századtól fogalmazták meg."

Ez kb olyan, mint egy több ismeretes egyenlet, de van bennük azért néhány állandó, így van megoldása is:

Ha a lelkiismeret az ember saját tettei megítélésében játszik szerepet, akkor Krisztusnak kell lennie annak a személynek, akinek a lelkiismerete túlmutat ezen, hiszen a Biblia így fogalmaz Jézusról:

,,Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra." (Péter2: 2:23)

Már pedig valószínűsíthető, hogy az igazságos Bíró maga az Atya.

Krisztus azt mondja: ,,De Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta." (János 5:19,20)

És még valamit mond Jézus, ami hozzásegít a megfejtéshez:

,,Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. " (János 14:20,21)

Na és így jelenik meg a szent lélek. Bennünk kezd el formálódni. Válunk általa krisztusi természetűvé. Sosem ölthet emberi testet, mert mire kifejlődik bennünk, addigra már nem lesz szükség a testünkre. Lelkünk eggyé válik vele és ily módon eggyé válik az Atya-Fiú-szentlélek mesterhármassal.

Na de ott van a lelkiismeret, amire a kérdés másik része irányul. Mi ismerhetjük a saját lelkünket, hallhatjuk, hogy mit súg, amikor cselekszünk. Jót teszünk-e vagy épp rosszra készülünk. Múltbeli cselekedeteinket is meg tudjuk ítélni és képesek vagyunk rádöbbenni arra, hogy mi magunk is hibáztunk a múltban. De tudjuk magunkról, hogy fejlődni szeretnénk, Krisztushoz hasonlóvá vallásunkon dolgozunk. Ő pedig azt mondja: ,, Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!" (Máté 7:1-5)

És lassan megszületik a teljes kép: Hogyan is ítélhetnénk el embertársaink cselekedeteit, hiszen nem ismerhetünk minden tényezőt. Mi nem láthatjuk meg azt az összképet, amit Isten láthat. Atya-Fiu-szentlélek látja a teljes képet. Mi pedig rá hagyatkozhatunk bátran. Ha rosszat teszünk furdal minket a lelkiismeret. Hajlamosak vagyunk a magunk történetéből kiindulva a saját bűneink tanulsága révén ítéletet mondani mások felett. Gyakorlatilag korábbi bűneinktől bódultan láthatjuk-e világot. Nyilván mindenki ítélkezik, még ha ezt hangos szóval senki ki sem mondja. Ennek egyik legelvetemültebb példája: Olvasunk egy borzasztó gyermekgyilkosságról és ítélkezünk. Lényegtelen, hogy igazságosan ítélkeztünk-e vagy sem, ítéletet mondtunk ki, ha másnem gondolatban. Viszont mi nem ismerhetjük a gyermekgyilkos lelkét. Azt csupán Isten ismerheti. De a gyerekgyilkosság bűn, ezt tudjuk jól. Viszont azt nem tudhatjuk, hogy az a gyermek felnőve mit művelhetett volna a világgal vagy akár a mi gyermekeinkkel. Viszont ártatlanul ment Isten színe elé, hiszen Krisztus erről is beszélt: ,,Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék." Máté 18: 1-6)

Bizony, az Úr igazságosan szemléltette a példahelyzetet is. Nem ítélkezik, de ad egy nagyon jó tanácsot annak, aki effélét elkövet.

Végszóként: Ha a egy cselekedetem, vagy egy tervezett cselekedetem miatt lelkiismeret furdalásom van, mindig felteszem magamnak a kérdést: Mit tenne Jézus? Mit mondana erre Krisztus? Nálam a kettő teljesen egybecseng.

.

Atya = Saját, emberi mivoltunkból adódóan korlátolt Istenfelfogásunkkal.

+

A lelkiismeret (Fiú) = Krisztus mondanivalójával.

+

Szentlélek = Lelkünk tökéletes verziójával

||

Isten = 1 vagy 0 (Teljes, egész, mindenható)

.

Nálam tehát ez jött ki, de remélem tudtok még pontosítani az egyenleten.

5-ösnek!

Aki megpróbálja, az el lett hívva. Aki pedig nem lett elhívva, az meg sem próbálja.

#3

A bérmálás is kézrátétellel történik, pont mint a Bibliában, mielőtt mással annyira nem értesz egyet, érdemes tájékozódni és nem hülyeséget írni.

Ettől függetlenül, annyiban tényleg rosszul írta, hogy a Szentlelket a keresztség által kapjuk, a keresztség történik vízzel és Szentlélekkel, mint a Biblia is írja.

#8

Semmi köze nincs a bérmálásnak a bibliai kézrátételhez. A bérmálás egy szertartás, a Szentlélekkel való betöltekezés pedig egy valóságos természetfölötti megtapasztalás. Bermálkozásnál egy bemagolt szöveget mondanak, mintha a Szentlélek valamiféle varázsigére cselekedne. Ha a bérmálkozás valóságosan Szentlélektől való újjászületés lenne, akkor a bérmálkozó nagy változást érzékelne magában, de nem ez a tapasztalat.

"Ha a bérmálkozás valóságosan Szentlélektől való újjászületés lenne, akkor a bérmálkozó nagy változást érzékelne magában, de nem ez a tapasztalat."

Ez csak szektás handabanda, a Biblia nem állít ilyen kritériumot. Nem úgy, mint néhány szektában, ahol ha nem kezdenek halandzsába, amikor a nagykenetű testvér fejükre teszi a kezét, akkor el se fogadják, hogy bármiben részesült volna.