Megünnepelhetem a születésnapom?

#14.

De, minden értelemben szekta.

A szekta eredeti jelentésében olyan vallási csoportosulást jelent, ami ellentétes tanításokat hirdet a főáramú vallással (a kereszténység esetén ők nyilván a római katolikusok, görög katolikusok, ortodoxok, reformátusok, evangélikusok, valamint az anglikánok). Ennek a definíciónak a Jehova tanúi maximálisan megfelelnek. Van olyan történelmi felekezet, ahol még eretnekségnek is nyilvánították.

A szekta mai, átvitt értelmezésben olyan vallási csoportosulást jelöl, amiben az alapító személyének központi szerepet tulajdonítanak, valamint maximálisan lekorlátozzák a csoportosulás tagjait, olyan téren, ami amúgy abszolút nem szokványos, valamint nem igazán van rá vallásilag, valamint egyetemes teológiailag, filozófiailag elfogadott ok, ami miatt ezt teszik. Sajnos ennek is megfelel ez a csoportosulás.

Bár az első értelmezésnél dilemma, hogy tulajdonképpen a kereszténység egyik szektája, vagy pedig nem is keresztények, hiszen sok tanításuk teljesen ellentétes az "original" kereszténységével. Az Evlelkész szerint nem is keresztények, mások viszont a keresztény szekták közé sorolják.

#15.

Közben én is utánaolvastam.

"A Bibliában csak 2 szülinap van megemlítve"

Erről kijelenthetjük, hogy tárgyi tévedés. Sajnos törölték a honlapot, pár nappal ezelőtt még elérhető volt. Egy keresztény (talán református, de ezt csak azért gondolom, mert szerepelt többször a Kálvinista Apologetikában) valláskutató, Szalai András ír a harmadikról:

"2.2. A Bibliában csak pogányok ünnepeltek születésnapot?

A Biblia csak háromszor említ születésnapi ünneplést. Az első az egyiptomi fáraóé (1Móz 40:20-21), a második az edomita Heródes Antipásé (Mt 14:1-11).

Először is azonban, ők nem hétköznapi emberek voltak, hanem királyok. Az ókori közel-keleti királyoknak pedig két születésnapjuk volt: a biológiai és a koronázási évforduló, mindkettő hivatalos, kötelező, többnyire évente ismétlődő állami ünnep.

Másodszor, ha a szöveget megfigyeljük, nem maga az ünneplés volt a probléma, hanem hogy ártatlanokat ölettek meg. Ezt sem a buli rendszeres részeként tették, hiszen a történetek szerint rendkívüli helyzetben voltak, lásd József álomfejtését és jövendölését a fáraónak (1Móz 41:13), illetve Keresztelő János nyilvános kritikáját Heródes ellen (Lk 3:19-20).

Harmadszor, nincs logikai kapcsolat a születésnap és a bálványimádás között. Még ha e királyok előtt le is borultak (amit a bibliai szövegben nem olvasunk), ez az uralkodónak szólt, és nem a születésnapról, hiszen mindenki minden nap leborult előttük.

Még ha az emberek bálványozása bűn is, mi köze ennek ma a születésnaphoz? Ki előtt borulnak ma le imádattal a családtagjai vagy barátai, ki viselkedik pogány királyként, amikor mások szeretettel veszik körül?

Még ha a féktelen tivornyázás bűn is, miért kellene attól tartani, hogy egy születésnap mindenképpen átcsap duhajkodásba? A fáraó esetében a szöveg csak ennyit mond: „…lakomát rendezett minden szolgájának”, azaz mindenkit megvendégelt, hogy mindenki hálásan gondoljon rá (legalább ilyenkor). Heródes részegsége, nevelt lánya iránti kéjvágya és kétes becsülete pedig az ő személyes bűne.

Amit ez a két ember tett, az róluk szólt – nem magáról a születésnapról. Két ilyen esetből általában a születésnapra vonatkozó, minden kor minden hívője számára érvényes szabályt levonni írásmagyarázati képtelenség. Ez olyan, mint elítélni az autóvezetést és betiltani a forgalmat, csak mert néhány őrült is van az utakon.

A Biblia azonban egy harmadik esetet is említ. Jób és családja idilli életét a történet írója éppen azokkal az ünneplésekkel akarta szemléltetni, amelyeket fiai és lányai tartottak: ki-ki „a maga napján” (Jób 1:4), azaz a születésnapján (3:1). Jób nem azért mutatott be az ünnepségek után áldozatot (1:5), mert a gyermekei valami konkrét bűnt követtek el (születésnapjukon vagy máskor), hanem mert Jób ilyen istenfélő volt: ha esetleg a fiúk el is elkövettek volna valami bűnt, akkor ő ki akarja engesztelni Istent, akit szeret. Jób nem a „születésnapi kísértésektől” rettegett, hiszen nyilván jelen volt az ünnepségeken, és semmi látható, konkrét bűnt nem tudott felfedezni. Csak arra az esetre mutatott be áldozatot, ha a gyermekei gondolatban („a szívükben”) megbántották volna Istent."

Az oldal linkje (hátha valaha helyrepofozzák, bár nem úgy látszatik, hiszen még maga az oldal sem elérhető, nem csak a rajta lévő cikkek, megjegyzem: kár érte): [link]

"Az egyik a fáraóé aki ezen alkalommal kivégeztett egy embert a másik pedig már nem emlékszem kié, de ő sem volt túl pozitív személy."

Heródes, zsidó királyé. Szóval a zsidók is ünnepelték, annak ellenére, hogy nem volt pozitív személy.

Aha... Szóval, valaki meg a házassági évfordulóján gyilkolt, amit a jehovisták megtartanak... Ennyit erről. Azért mert én beszólok hétfőn a buszsofőrnek nem a hétfő lesz a hibás, hanem csakis magam. Az ókori, de még középkori királyok is elég sok embert kivégeztettek számtalan alkalommal.

"Amúgy meg Jézus nem kérte hogy ünnepeljék meg a születését."

Honnan tudod?

Az ókeresztényekig visszanyúló hagyománya van neki, a születésnapokkal pedig egyedül gnosztikus Alexandriai Órigenész ellen ellenszenvezett egy időben, aztán ki tudja, hogy változtak-e a nézetei... Elvégre az ő hitét is jelentősen befolyásolta a hellenisztikus orfikus irányzat, az ókori judaizmus, az egyiptomi misztérium, valamint a kereszténység is. Márpedig a szóbeli hagyományokra lehet mérlegelve hivatkozni.

De ha nem kérte, akkor se tiltotta meg. Sok mindenről beszélt és tanított Jézus, a születésnapokról valahol soha nem beszélt sem bírálattal, sem pedig máshogy. Az ő születésnapját is megünnepelték a mágusok, valamint a pásztorok (utóbbiak feltehetőleg szintén zsidók voltak, míg előbbiek közül kettő ázsiai, legalább az egyik valószínűleg perzsa, egy pedig afrikai vagy arábiai). Ajándékot is vittek neki.

"A pogány eredetet meg már mondták."

Definiáld, hogy ki a pogány vagy mi a pogány! Ha többistenhitű, akkor egész biztosan nem igaz, hiszen Heródes maga is zsidó volt, a mágusok közül egy pedig perzsa, akik szintén monoteisták voltak (zoroasztriánusok). A történészek, valamint néprajzkutatók egyetértenek abban, hogy a világon kb. minden kultúrában jelen volt, és általában családi tartalommal, de sok helyen, teljesen eltérő vallásokban akár vallási vonatkozással is. Szóval elmondhatjuk, hogy abszolút világi ünnep, hiszen semmi nem köti egyik valláshoz sem, hisz sok valláshoz volt vonatkozása, köztük olyanokhoz, amelyek teljesen eltérő filozófiával rendelkeztek, illetve sok helyen eleve nem is tulajdonítottak neki vallási tartalmat.

"De a Rómia katolikusok szerint nem bűn, szóval hogyha neked ez a hited akkor boldog születésnapot 🎉🥳"

Köszönöm szépen! :-)

Amiket írtam, nem ellened szóltak, hanem az egyházad által felvázolt tévtanok ellen. Remélem nem bántottalak meg, mert nem ez volt a célom sehol. :-)