Ezért szenvedek?

Köszönöm a válaszokat.

Amiket írtam az nem pont úgy igaz, ahogyan az emberek gondolnák, hanem szellemi értelemben.

Nincs gyerekem és feleségem. Egy egyház tagja vagyok, amelynek a tagjai közül egyre többen egyre világiasabbá váltak az utóbbi időben. Mivel az egyház Jézus menyasszonya, ezt Jézus úgy éli meg, hogy megcsalták őt. Mindössze én is érzem Jézus fájdalmát és tehetetlenségét ebben a helyzetben. Tehát én is hasonlón megyek át, mintha megcsalt volna a feleségem.

Gyerekem sincs, de az édesanyám megtérésében nekem is volt szerepem, és nagy öröm volt, hogy 77 éves korában megtért és kereszténnyé vált. De csak néhány hétig mutatott (szellemi) életjeleket, aztán visszatért a maga hétköznapi életébe, nem hallgatva tovább az elhívására. Mivel még él, bár 82 éves, még van esély, hogy magába száll, és változtat, de sok esély nincs rá. Ezt én hasonlóan élem meg, mintha a gyerekem halálos beteg lenne.

Stb. stb.

Megmondom őszintén, leginkább azért írtam ki ezt az "ezért szenvedek?" kérdést, mert érdekelt, hogy hányan fognak örülni a bajomnak.

Most mondhatod, hogy hazudtam. Hát ha fizikailag nézzük a dolgot, akkor hazudtam. Csakhát a fizikai dolgok ideig valók, a szellemi dolgok örökkévalók, szóval a fizikai dolgokban elszenvedett veszteségek is csak ideig valók, azokon könnyebben túltenné magát az ember. A szellemi dolgokban elszenvedett veszteségeknek örök következményei lehetnek.

Azt mindenestre meg kell tanulnom, aki akar, imádkozhat érte, hogy legyen a beszédem kedvesebb és sóval fűszerezett, nem pedig ennyire direkt, és kategorikus kijelentésszerű, mert sokan úgy érezhetik, mintha megítélném őket.

Egyébént azt gondolom, hogy ha valamelyik apostol vagy maga Jézus írna ide a Vallás rovatba, sokan őket sem szeretnék.