Az Ezékiel 28 tényleg a Sátánra vonatkoztatható? Hogy értették ezt a szövegrészt a kereszténység előtt?

Nem,itt egy kerubrol van szó.

A sátánt nemtette hamuvá.

[link]

Igen is meg nem is.

Bővebben: az Ószövetségben nincs koherens kép a gonosz lélekről vagy Sátáról, mivel maguk a bibliai könyvek is egy nagyon gazdag szöveghalmaz sok évszázadnyi szelekciójának, újraírásának és összehangolódásának (redakció) eredményei. Ez a filológiai tény. Az is tény, hogy a kereszténységben jelenlevő dualista elgondolás arról, hogy van a jó Isten (vagy Krisztus) és van egy gonosz Sátán - na ez pont perzsa, pontosabban zoroasztriánus elképzelés. Csak úgy, mint a Paradicsom-kert, ami etimológiailag is óperzsa.

Ezt arra akarom kifuttatni, hogy a Sátán-képe hosszadalmasan alakult ki, amint az Isten-kép is sokat változott: a sivatagi jövő-menő szellem legősibb képzetétől trito-Izajás gyönyörű, filozofikus, himnikus hangvételben megénekelt monoteista Isten-képéig.

Ezékiel szövege a Babiloni időszakhoz kötődik, nagyon látszik a szövegen a mezopotámiai hatás, a gazdag képi leírással, az ősi világ-képzettel, hogy a szellemi lények valamiféle hegyen élnek az emberek világa fölött.

Ezékiel prófétai szitkozódásának tárgya Türosz, amelyik éppen jelentős hatalom volt. A hatalom mindig az isteni szférából származik - ez az ősi elképzelés a keresztény királyságok eszméjének is az alapja. Tehát Türosz nagy hatalmát azzal köti össze, hogy a fejedelem az istenség nagy kegyeltje volt. És hát Ezékiel azt csinálja, amit a próféták: látomásos víziókban zengedez a gőgös földi úr bukásról, amit a méltatlansága okán szenved el.

Amúgy az álávettetés motívuma összefüggésben van a kiűzetéssel, nem véletlen, hogy Ezékiel ezt használja és az sem, hogy mélyen beépült a Sátánnal kapcsolatos elképzelések közé.

1-esnek.

Isten hamuvá teszi, nem pedig tette.

A hamuvá tételt, a Jelenések 20:10 ecseteli.

Erre gondolsz? Ezékiel 28:11-19. A válasz, Igen.

11.

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

12.

Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben.

13.

Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.

14.

Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

15.

Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

16.

Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

17.

Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.

18.

Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

19.

Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

"Első pillantásra az Ezékiel 28:11-19. fejezetében olvasható prófécia egy emberi királyra utal. Tírusz a Bibliában található egyik legerősebb profetikus kárhoztatás tárgya és egyben alanya (Ézsaiás 23:1–18;Jeremiás 25:22; 27:1–11; Ezékiel 26:1–28:19; Jóel 3:4–8;Ámosz 1:9,10). Tírusz arról volt ismert, hogy birodalmát és gazdagságát szomszédai kizsákmányolására építette. Letűnt korok írói gátlástalan kereskedők tömegéről írtak, mikor a várost jellemezték. Tírusz a vallásos bálványimádás és a szexuális erkölcstelenség központja volt. A bibliai próféták többször megfedték a várost büszkeségéért, amely nagy vagyonának és stratégiai helyzetének volt hordaléka. Az Ezékiel könyvének 28. fejezetének 11-19. szakaszában különösen éles vádakról olvashatunk Tírusz királyának személyét illetően. Tírusz királyát csillapíthatatlan kapzsiságáért és gőgjéért ostorozza a Szentírás Ezékiel próféta napjaiban.

Az Ezékiel 28: 11-19 igerészben található leírás ugyanakkor messze túlmutat egy puszta emberi lényen, a királyon. Semmilyen értelemben sem állíthatja magáról egy emberi király, hogy „Édenben, Isten kertjében" járt, hogy egy „felkent oltalmazó Kerub" volna, vagy hogy „Isten szent hegyén" áll. Ennélfogva a legtöbb Biblia-kommentátor úgy gondolja, hogy Ezékiel 28:11-19. fejezetében egy kettős próféciát láthatunk, amely Tírusz királyának büszke gőgjét Sátán büszkeségéhez hasonlítja. Egyesek azzal a felvetéssel is élnek, mely szerint Tírusz királyát maga Sátán szállta meg, ezzel mélyítve a fenti összefüggést és erősítve annak érvényét.

Bukása előtt Sátán valóban egy tökéletes szépségű lény volt (Ezékiel 28:12-13). Valószínűleg ő volt a legszebb és legerősebb az összes angyal közül. A büszkeség volt az, ami Sátán bukásához vezetett. Ahelyett, hogy tökéletes szépségéért az őt teremtő Istent dicsőítette volna, Sátán büszkeségében felfuvalkodván önmagának tulajdonította magas rangját. Sátán lázadásának eredménye az lett, hogy Isten elűzte őt jelenlétéből és végül örök kárhozatot fog szenvedni a Tűz Tavában, vagyis a teljes megsemmisülésben. (Jelenések 20:10)."

Igen. Egy biztos, Sátán kezdetben magas rangú, hű angyal volt.

A versek arra engednek következtetni, hogy az édenben volt a "munkahelye" és az embereket kellett volna oltalmaznia -valószínű- az alája rendelt angyalokkal. De büszke gőg alakult ki nála, nem vigyázott a gondolataira, és megkívánta Isten dicsőségét. Azt akarta, (és most is) hogy őt imádja az emberiség. Jézusnak is mondta...

Máté 4:8,9. Ismét magával vitte őt az Ördög, most egy rendkívül magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát és azok hatalmát, majd ezt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha csak egyetlenegyszer is leborulsz, és imádsz engem.”

Ahogyan a délidőhöz közeledve egyre világosabb lesz, úgy fokozatosan tárja fel a jelentéseket Isten.

Ezek világosak: Jób 1:6 Történt egy napon, hogy az isten fiak(angyalok) megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is.

Jelenések 12:9

Ledobták hát a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti. Ledobták őt a földre, és az angyalait is ledobták vele együtt.

Máté 4:1–11.

A történetben arról is olvashatunk, hogy „angyalok jöttek, és szolgálni kezdtek” Jézusnak (Máté 4:11). Egyértelmű, hogy ezek az angyalok valódi szellemi lények voltak, akik erősítették és támogatták Jézust. Akkor miért gondolnánk azt, hogy Sátán nem valóságos?

Egy másik magyarázat is:

" Jehova arra ihlette prófétáját, Ezékielt, hogy leplezze le és ítélje el Tírusz királyi dinasztiáját. Ez a ’Tírusz királyához’ intézett üzenet olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek ráillenek mind a tíruszi dinasztiára, mind pedig az eredeti árulóra, Sátánra, aki „nem állt erősen az igazságban” (Ezékiel 28:12; János 8:44). Sátán valamikor egy lojális szellemteremtmény volt Jehova égi fiakból álló szervezetében. Jehova Isten Ezékielen keresztül rámutat, mi volt az alapvető ok, amiért mind a tíruszi dinasztia, mind Sátán árulóvá vált.

11 „Édenben, Isten kertjében voltál. Mindenféle drágakő borított . . . Te vagy a felkent, oltalmazó kerub . . . Feddhetetlen voltál útjaidban megteremtésed napjától fogva, mígnem igazságtalanság találtatott benned. Kereskedelmi áruid bősége miatt erőszakkal töltötték meg belső részeidet, és te vétkezni kezdtél . . . elpusztítalak . . . ó, oltalmazó kerub! Szíved gőgös lett szépséged miatt. Tönkretetted bölcsességedet tündöklő pompád miatt” (Ezékiel 28:13–17). Igen, a gőg Jehova népe elleni erőszakra indította Tírusz királyait. Tírusz rendkívül gazdaggá vált mint kereskedelmi központ, és híressé is a gyönyörű árui miatt (Ézsaiás 23:8, 9). Tírusz királyai kezdtek túl sokat gondolni magukról, és kezdték elnyomni Isten népét.

12. Mi vezetett Sátán árulásához, és mit folytat továbbra is?

12 Ehhez hasonlóan egykor annak a szellemteremtménynek is, akiből később Sátán lett, megvolt a bölcsessége, hogy bármilyen megbízatásnak eleget tegyen, amelyet Isten adott neki. Ahelyett, hogy hálás lett volna, ’felfuvalkodott a büszkeségtől’, és kezdte lebecsülni Isten uralkodási módszerét (1Timóteusz 3:6). Túl sokat gondolt magáról, és kezdte egyre erősebben kívánni, hogy Ádám és Éva őt imádja. Ez a gonosz kívánság megfogant és bűnt szült (Jakab 1:14, 15). Sátán rávette Évát, hogy egyen annak a fának a gyümölcséből, amely az egyetlen volt, amitől Isten eltiltotta őket. Majd Sátán arra használta fel Évát, hogy Ádámot is rávegye a tiltott gyümölcsből való evésre (1Mózes 3:1–6). Így az első emberpár elutasította Istennek azt a jogát, hogy uralkodjon felettük, és valójában Sátán imádóivá váltak. Sátán gőgössége nem ismer határokat. Megpróbálta rávenni az összes égi és földi intelligens teremtményt, beleértve Jézus Krisztust is, hogy őt imádják, Jehova szuverenitását pedig elutasítsák (Máté 4:8–10; Jelenések 12:3, 4, 9)."

A Biblia többször is említi Babilont, akkor, amikor már nem is létezik, csak spirituálisan, pl. a Római Birodalom idején.

Tehát Türosz és Babilon, mind a sátán imádásának központjai is voltak egyben, kvázi - ezeknek a birodalmaknak a spirituális uralkodója maga a Sátán, amely az adott birodalom uralkodója mögött van, láthatatlanul.

Ha pl. Ezékiel mondjuk 1939 környékén élt volna, lehet, hogy ugyanezt az üzenetet vagy Hitlernek, vagy Sztálinnak címezte volna, mivel erősen feltehető, hogy ezeknek az embereknek a paranoiája és vérszomja mögött a sátán állhatott.

Tehát ez a prófétai üzenet embernek is, és spirituális lénynek is van címezve. gondolom...

Kérdező,

tudtommal a héber írásmagyarázatban nincs összekötve ez a prófécia a Sátánnal, szerintem a mai judaizmus sem beszél erről. (Eleve elég szegényes a gonoszról való tanítás náluk, nem foglalkoznak vele mélyebben, de annyit mondanak, hogy ez az erő/hatalmasság kezdettől ebben a pozícióban volt, az a feladata, hogy a rosszat képviselje, nem bukott el vagy ilyesmi.)

Habár kereszténység előttit kérdeztél, annyit még hozzátennék, hogy a legkorábbi egyházatyák közül Hippolütosz (Ireneusz tanítványa) említi ezt az igehelyet, de nem Sátánnal, hanem az Antikrisztussal hozza összefüggésbe. Szóval a legősibb tanításokban nem tudnak arról, hogy Sátán valami csodás főangyal lett volna, aki fellázadt és levettetett.