Szerinted létezik az Örökkévaló tüzes pokol ahova nem hívők kerülnek haláluk után vagy nem?

Ha ezt gondolod, akkor gondold ezt. Aztán majd ki-ki eldönteni, hogy kialakitja a saját meggyőződését, vagy átveszi másokét.

Az nem teljesen világos, hogy kikét kellene átvenni? Azokét, akik a legtöbben vannak, mert a többségnek mindig mindenben igaza van?

Vagy azokét akik elzárják az információkat és a múltba akarnak ragasztani?

Néhány szerencsétlen ember már meghalt a vallások miatt. Azért mert nem azt hitte, amit akkor kellett volna, és emiatt megölték.

Én azt mondom, hogy a tudás jó. Azt is mondom, hogy egy ember kevesebbet tud általában, mint egy embercsoport, embertömeg.

Ha valaki azt kéri, hogy ebben márpedig ne hallgassak másokra, akkor ez már önmagában is gyanús. Arra enged következtetni, hogy ez az ember nem akarja, hogy valamire rájöjjek a közösségi tudás alapján.

És hogy ez mindig igaz-e? Nos a világ nem fekete vagy fehér. Árnyalatok és nézőpontok szinesítik azt. Mondok egy példát: kést döfni valakibe elég kegyetlen dolog és elitélendő, ugye? Csakhogy a világ nem fekete vagy fehér. Lehet hogy éppen én kértem arra, hogy döfjön belém a késével. Miért? Mert ő mondjuk orvos, és ki tudja operálni a vakbelem. Ez társadalmilag elfogadott, sőt, támogatott. Ha valaki csak a saját szemszögéből nézi a dolgot, akkor maradhat abban a hitben, hogy valakibe kést döfni rossz. És bizony igaz lesz mindkét félnek. Nincs olyan válasz, hogy egyiknek, vagy másiknak van igaza, vagy jobban igaza. Aki ilyen eldöntendő módon akarja, az ellenségeskedést szít akaratlanul is.

Úgy látom, hogy egyrészt teljesen elbeszélünk egymás mellett, és az eredeti kérdéstől is jócskán eltértünk már.

Tehát, hogyan kaphat választ a kérdező a "Szerinted létezik az Örökkévaló tüzes pokol ahova nem hívők kerülnek haláluk után vagy nem?" kérdésre?

Összegzi a beérkezett válaszokat, és ha az igenek kerülnek többsége akkor a Pokol létezik, ha a nemek, akkor nem? Ha sikerülne az ide válaszolóknál sokkal több, vagy akár az egész emberiség minden tagjának a véleményét kikérni, akkor az így megszülető eredmény létrehozná a Poklot, vagy éppen megsemmisítené?

Mivel a Pokol létének kérdése tapasztalati úton nem vizsgálható, így objektív tudás sem szerezhető róla ezen a módon. Tehát nem lehet a más esetekben hasznos többség tapasztalatára hagyatkozni.

Valójában erre a kérdésre csak egy valaki, mégpedig Isten tud válaszolni. A kérdés megválaszolásához tehát Isten kijelentését kell keresni. Persze lehet azt mondani, hogy ebben is a többségre kell hallgatni. Nyugodtan dobjuk akkor el a saját eszünket, fejezzük be a gondolkodást, mert mások biztos jobban tudnak mindent mint mi? Igen, vannak olyan törekvések, akik ilyenné szeretnék formálni a társadalmat. Ahogy nem értesz hozzá, hogyan működik a mobiltelefon, a tévé meg a mikrosütő, úgy ne törődj az életed sorskérdéseivel se. Majd mi megmondjuk, hogyan gondolkozz. Te csak fogyassz, minden egyebet bízz ránk!

Szóval befejezem: a többségi tudás lehet hasznos bizonyos - főleg gyakorlati - területeken, de olyan - én létkérdéseknek nevezem - dolgokban - melyek az egyéni sorsot befolyásolják, bizony bölcsebb mindenkinek magának döntést hoznia, akár a többségi véleménnyel ellentétesen. Összegezve: a többségi vélemény nem szent és sérthetetlen. Az embernek azért van esze, hogy használja. Mármint gondolkodásra, nem csak a többségbe való belesimulásra.

Én pedig úgy látom, hogy a vallásos mézesmázas kence alól amikor kikandikál a sületlen nyerstészta, akkor muszáj témát váltani. De rendben, váltsunk témát.

Maga a kérdés (a kérdező kérdése) egy önmagára hivatkozó kérdés, és ilyen módon próbál nagyobb igazságtartalmat sugallni.

Én ilyen részekre bontanám: hivő vagy-e? Ha igen, akkor olyan vallások valamelyikében hiszel-e aminek része a pokol? Ha igen, akkor hiszel-e abban, hogy a pokol örökkévaló? És abban, hogy tüzes?

Ezek mellett a feltételezett igen válaszok mellett elég sok olyan kombináció jön ki, ahol valamelyik kérdésre nem a válasz. De akkor erről a több mint 10 esetről szintén nem akarunk beszélni (mert miért is?) Hanem csak arról, ami a vége, már magában foglalja az előző igeneket.

De még ezen is túllendülök, oké. És ezen a ponton ismét visszatérünk ahhoz, hogy sarkirasz, csak szélsőségekben vagy képes gondolkozni. Ezt arra értem, hogy a közösségi tudás vagy létrehoz egy valóságot vagy nem. De sajnos ezt rajtad kívül senki sem állította. Ellenben azt igen, hogy ha sokan mondják, hogy nem létezik - lehetőleg ilyen-olyan érvekkel megtámogatva, vagy csak egyéni hitük szerint - akkor ennek nem valóságteremtő ereje, hanem inkább igazságfelfedő ereje van. Egyszerűen azért, mert a legtöbb esetben sok ember együtt okosabb, mint egy.

Az meg hogy erről a pokolról csak isten tud, az hülyeség. Ha létezik, akkor minden túlvilági tud róla, hogy tényleg-e. Persze csak ha van túlvilág, és a halál után nem csak a kukacok jönnek. Csak hát ez eleve feltételezi, hogy higgyek abban a mondakörben, hogy túlvilág-isten-pokol-stb. Olyan ez, mintha azt mondanád a zöld szin magyarázatának, hogy zöld.

A fogyasztói társadalom kritikája nem tudom hogyan került ide, de azzal egyetértek, hogy az is rossz. De éppúgy a tobbiek tudásának elzárása is. Az igazság nem a szélsőségekben van továbbra sem.

Szerintem is azért van esze az embernek, hogy használja. És aki használja valóban, az nem szeretne már bejárt zsákutcákat bejárni ismét, tehát még a létkérdésekben is képes másoktól tanulni, belátni dolgokat. Olyasmiket, amikre egyéniben nem biztos, hogy eljutna. Például egy időben azt mondták a vallásos emberek főleg politikai céllal, hogy boszorkány, és már égett is a mágja. Végül végre betiltották ezt a hülyeséget. Mit tennél ha rádsütném hogy megrontottad a tehenem, és csak úgy derülhetne ki az igazság rólad, hogy valóban az ördöggel cimborálsz ahogy a boszorkányokról. Tehát vizbe dobunk, és ha fenn maradsz, akkor meg kell halnod. Ha lesüllyedsz egy órára mondjuk, akkor minden oké. Bírnád mi? Ez hülyeség! Ez se nem rólad, vagy az ördögről, vagy boszorkányságról szólna. Ez arról szólna, hogy van egy kiskapu a törvények és szokások hálójában, amin keresztül ki tudom csinálni a haragosaimat, rosszakaróimat.

Vagy vegyük a geocentrikus világképet, ez biztos tetszeni fog. Itt sem a többségi szavazás hozta létre a valóságot. Még akkor sem, amikor a nemtetsző véleményeket halállal büntették. Hanem volt egy logikus elképzelés, miszerint a föld a közepe mindennek. De idővel egyre több érv szólt amellett hogy nemúgyvanaz. A valóság ettől nem változott. Én például nem tudom igazolni sem azt, hogy a föld kering a nap körül, sem az ellenkezőjét (másban vagyok jó). Kénytelen vagyok elhinni a többség által állított dolgokat. De itt jön a tévedésed: nem azért, mert a többségi véleménynek valóságteremtő ereje lenne. Hanem azért, mert felismerem, hogy ebben a témában nem vagyok kompetens. Nem kell egyedül döntenem saját belátásom alapján. Ha igy lenne, akkor még mindig azt hinné mindenki, hogy a föld a világ közepe. Egész egyszerűen azért mert saját tapasztalásból ez látszik. Állok a mezőn és a nap és hold égi útját figyelve látszik hogy ezek körbe mennek, tehát ez itt a közepe mindennek. Logikus egyéni döntés lenne. De(!) - és itt jön a lényeg - nem az!