A Zsidó vallás szerint mi van a halál után? Van egyáltalán valami nézete?

Abban igazad van, hogy a judaizmuson belül nincs egységes nézet erről, és egyébként hozzá teszem, hogy soha nem is volt.

A szadduceusok csak a héber Biblia korai könyveit fogadták el hitelesnek, emiatt nem hittek sem a holtak feltámadásában, sem a halál utáni jutalom (mint amilyen a Mennybe jutás) vagy a halál utáni büntetés (mint amilyen a Pokol) koncepcióiban, a szadduceusok két álláspontot fogadtak el, az egyik az volt, hogy meghalsz és kész, a halál a megsemmisülés, a másik álláspont az volt, hogy aki meghal az Sheolba kerül. A Sheol az az ókori izraelita megfelelője az alvilágnak, és mindeki oda kerül, az erényes emberek és a bűnösök is egyaránt, még a próféták is.

A holtak feltámadását a farizeusok és az esszénusok vallották, akik a héber Biblia később íródott könyveit is elfogadták hitelesnek (mint pl. Dániel könyve).

Amit ma látunk a judaizmuson belül, nem több annál, minthogy minden gyülekezet/szekta a saját rabbijaira hallgat, a rabbik pedig mind az általam felsoroltak közül valamelyik halál utáni állapotot vallják. Tehát van olyan rabbi, aki nagyon ragaszkodik a korábbi hagyományokhoz, tehát a Sheolban hisz, van olyan rabbi, aki nagyon rakadszkodik a Maszoréta szöveg (Nusakh Ham'mas'sora) minden könyvéhez, ezért hisznek a holtak feltámadásában és/vagy a Menny és a Pokol koncepcióiban, mégha ez náluk nem is teljesen egyezik meg ezen koncepciók keresztény változataival, és akármilyen meglepő, olyan zsidók is vannak, akik a szadduceusok álláspontját vallják, és azt mondják, hogy meghalunk és kész, nincs semmi a halál után.

Szia

Figyeld meg kérlek ezt a párbeszédet:

" Márta ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.” Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni,..." János 11:21-25

Márta, és a többi Istenben hívő zsidó hitt a feltámadásban, ez Mária szavaiból is kiderül.

Ha túléli valami a testet, vagy a halál után nem porrá lesz újra, ahogyan azt Isten mondta, akkor nem sok értelme lenne a feltámadásnak. Ebben hitt Mária is.

Ezek a szavak is ezt támasztják alá:

Ézsaiás 26:19

„Élni fognak halottaid.

Népem holttestei felkelnek.

Ébredjetek és örömmel kiáltsatok,

ti, porban lakók!

Mert harmatod olyan, mint a reggeli harmat,

és a föld hagyja, hogy a tehetetlen halottak életre keljenek."

Ezt a reménységet erősítette meg Krisztus, amikor ezt mondta a zsidóknak:

János 5:28, 29

Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, feltámadnak, hogy éljenek, akik gonosz dolgokat tettek, feltámadnak, hogy megítéljék őket.

Amennyire tudom, a rabbik túlnyomó része hisz a feltámadásban. Ezért nem szabad hamvasztani, mert a feltámadáshoz test kell.

Azonban - nekem úgy mondta egy tekintélyes rabbi - ha valaki nem tudta, hogy nem szbad hamvasztani és elhamvasztották, az mégis fel fog támadni. Hasonlóképp a shoa áldozatai, akiket szintén "hamvasztottak".

#6

"Ezért nem szabad hamvasztani, mert a feltámadáshoz test kell." - ezt a nézeted mire alapozod? Hiszen a bibliai időkben, a Biblia is ír erről többször hamvasztottak el embereket, pedig hittek a földi feltámadásban.

A babilóniaiak, a görögök és a rómaiak gyakran elégették a holttesteket, ám ilyet a zsidók viszonylag ritkán tettek. Saulnak és a fiainak a holttestét elégették ugyan, de a csontjaikat eltemették, itt ír róla: 1Sámuel 31:8–13;

Az Ám 6:9, 10-ben is olvashatunk ilyen esetről.

De teljesen mindegy, hogy hamvasszák, vagy temetik az embert, mert így is, úgy is "porból lettünk, és ismét porrá leszünk.

Gondolj a hűséges Jóbra, Mózesre, Noéra.....valamennyien évezredekkel ezelőtt meghaltak, de valamennyien hittek, sőt Jób kifejezte, hogy "várja" a feltámadását.

Jób 14:13–15

"Ó, bárcsak elrejtenél a sírban, rejtegetnél, míg el nem múlik haragod, kitűznél nekem egy időt, és nem feledkeznél el rólam! Ha meghal az ember, vajon élhet-e újra? Kényszerű szolgálatom minden napján várakozni fogok, míg el nem jön a szabadulásom. Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után."