A kereszténységbe honnan jött a monogámia, a poligámia (többnejűség) helyett?

Nehez pontosan megmondani, de

1. Jezus koraban mar nem nagyon volt tobbnejuseg a zsidoknal sem. Egyreszt egy ferfinak vagyonosnak kellett lenni ahhoz, hogy tobb feleseget engedhessen meg maganak, es a zsidok szegenyek voltak. Masreszt a romai jog tiltotta a tobbnejuseget.

2. A korai keresztenysegben szinten a romai joggal utkozott a tobbnejuseg, igy lett vege.

Ahogy irod, az iszlamban sem olyan egyertelmu, hiszen sok orszag torvenye tiltja, hiaba engedne a vallas.

Itt van egy nagyon jó és érdekes leírás a zsidó bi/poligámiáról, hogy alakult ki, miért és kik között maradt fenn, majd tűnt el:

[link]

A keresztények körében viszont sose létezett poligámia, ennek Jézus tanítása az alapja, illetve az apostoli levelek. Az Újszövetség sokkal szigorúbb erkölcsi törvényeket hoz, például a válás sem engedélyezett. Ha jobban megnézzük, akkor helyreáll Isten teremtés által hozott rendje a családra vonatkozóan, melyben az Úr egy férfit és egy nőt alkot egymásnak, akik életük végéig hűségben élnek.

Szia

Valóban amikor Krisztus a házasságról beszélt, akkor az eredeti isteni elrendezésre utalt. Erre: "Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez. Az ember ekkor ezt mondta: „Ez már végre csontomból való csont, és testemből való test. Asszonynak nevezzék, mivel a férfiból lett kivéve.” Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek." 1Mózes 2:22-24

Jézus is mondta, nem Ádám, hanem Isten jelentette ki a következőket: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és e g y testté lesznek.” Ez a megfogalmazás nem hagy kétséget afelől, hogy az egynejűség volt Jehova Isten eredeti irányadó mértéke a házasságra vonatkozóan.

Jóllehet a váláshoz hasonlóan a többnejűség sem volt benne Isten eredeti elrendezésében, ő megtűrte azt a keresztény gyülekezet létrejöttéig. A többnejűségre nem sokkal Ádám bűnbeesése után találjuk az első példát. A Biblia először Káin egyik leszármazottjával, Lámekkel kapcsolatban említi, akiről ezt írja: „két feleséget vett magának” 1Mózes 4:19

Már az ószövetségi Biblia is alapvetően monogám párti. Ugye az elbeszélés szerint kezdetben Isten Ádámot és Évát teremtette meg, vagyis az embert alapvetően monogámnak akarta. Az ősatyák is mind monogámok szerettek volna lenni, csak úgymond mást hozott az élet, lásd Ábrahám és Jákob esetét.

A bibliai időkben a nagy szaporulat volt egy nép fennmaradásának záloga, egyszerűen nem tehették meg, hogy ne szaporodjanak a legnagyobb erővel, mert a gyorsabban szaporodó népek egyszerűen lesöpörték őket, a népirtás teljesen általános dolog volt. Az állandó háborúságokban természetesen mindig a fiatal férfiak haltak meg, így mindig belőlük volt a legnagyobb hiány.

Minden nő elsődleges vágya az volt, hogy minél több fiút szüljön, ez volt a társadalmi megbecsülésük alapja, míg meddőnek lenni óriási szégyen volt. Természetesen a nők akkoriban is szerettek volna kizárólagos feleségek lenni, de ez az igény alá volt rendelve a szaporodás szükségességének, a többnejűség kényszer megoldás volt, amit Isten úgymond akkoriban még megengedett.

A nagybirodalmak korában, a zsidó nép évszázadokon át alávetett sorban élt, nem volt dolguk az állandó harc, hanem csak a munka és adófizetés, így a férfi-nő arány is jobban kiegyenlített maradt. A többnejűség fokozatosan visszaszorult, Jézus idejében már nem is volt jellemző, a kereszténységben pedig egyenes tilos lett.

Igen, de nemcsak maga a szaporodás, hanem az, hogy egy nőnek férfira volt szüksége ahhoz, hogy eltartsák.

Abban a társadalmi berendezkedésben egy nő nem tudott egyedül élni, dolgozni, még az utcára se nagyon mehetett ki férfi kísérő nélkül. Ha nem megy férjhez, elpusztul. Minden nőnek férjhez kellett menni, és ezt tette lehetővé a többnejűség.

@ "Abban a társadalmi berendezkedésben egy nő nem tudott egyedül élni, dolgozni,"

Ez azért nem így volt. A nők értékes munkaerőt képviseltek, ha kellett a mezei munkából is kivették a részüket. Ha más nem, a napszámos munka lehetősége a nők számára is adva volt.

@ "még az utcára se nagyon mehetett ki férfi kísérő nélkül."

Az viszont igaz, hogy az egyedülálló nők igen kiszolgáltatott helyzetben voltak, ugyanis a férfi jelentette számukra a védelmet. A Biblia nem véletlenül beszél olyan sokat az özvegyek és az árvák jogairól (2Móz 22,21). Az "özvegyek és árvák" társadalmi osztálya a gyakori háborúk miatt igen jelentős volt, tehát nem igazán a vénasszonyokat, hanem a nagyon is munkaképes, de kiszolgáltatott nőket jelenti.