A monogámia egy erőltetett valami, vagy sem?

A monogámia a házasságok fenntartásához szükséges, a házasság meg társadalmi-politikai kreálmány, a társadalmi-anyagi viszonyok áttekinthetősége és irányíthatósága miatt volt rá szükség. A házasságoknak régen semmi köze nem volt semmiféle érzelemhez, két azonos társadalmi-gazdasági helyzetű család egyesítésére hozták össze a két fiatalt. Mivel válás régen nem volt, így a megcsalás is természetes volt, csak a házastársak közötti érzelmek híján ebből nem csináltak ügyet. Csak a 19. század közepétől a romantikus mozgalmak hatására kezdtek divatba jönni a szerelmi házasságok.

Ha meg az ösztöni részét nézzük, a férfiaknál semmiképp nem "biológiai program" a monogámia, hiszen a természetben is a minél több utód nemzése a feladata.

Az állatvilágban is van monogámia.

Nézd meg pl. a gólyákat! Pedig ők nem állnak épp közel az emberhez.

Azonkívül a "megcsalások" gyökere az emberi természetben rejlik.

Ugyanis a férfi ember alapvetően poligám. Bele van kódolva a DNS-ébe, hogy minél több nőt kell megtermékenyíteni. Ezért nem tud ellenálni egy csinos pofinak, vagy egy formás fenéknek.

A nő viszont monogám, mivel neki "csak" az számít, hogy megtalálja a legmegfelelőbb férfi egyedet, aki a legmegfelelőbb utódott nemzheti.

Ez tiszta biológia.

Ez van a majmoknál is.

Az ember ennél annyiban több, hogy képesek vagyunk bonyolultabb érzelmekre is, mint pl. a szerelem.

Én azt nem nevezem megcsalásnak, ha egy férfi "félrekefél". Igaz, hogy ez valószínűleg az érintett férfi feleségének/barátnőjének nem esik jól, de ez a férfinak mondhatni "biológiai szükséglet". Attól még, hogy millió más nővel is lefekszik, lehet hogy őt és csak őt szereti. A többi csak alkalmi kaland.

Van egy ismerősöm (nő), aki úgy gondolja, hogy a boldog kapcsolat (és házasság) biztosítéka, hogyha a nő megengedi a férfinak, hogy azzal kavarjon akivel akar, ha aztán visszajön és a kis "kalandból" aztán nem lesz semmi több. (Értsd: egyéjszakás kalandból akármennyi belefér. Elvégre az csak szex.)

(Előző vagyok)

Más oldalról viszont, azért vagyunk emberek, mert uralkodni tudunk az ösztöneinken.

Vagyis abban igazad van, hogy aki folyton "félrekefél" és nem tud elmenni egy csinos nő mellett anélkül, hogy be ne csempészné neki a jancsit, az tényleg nem több egy állatnál.

Az tesz minket emberré, hogy örök hűséget fogadunk annak, akit szeretünk és ezt (az ösztöneink ellenére) képesek is vagyunk betartani.

Kedves 11:06-os!

Még hogy nem volt válás? Röhögnöm kell.

"Amit Isten egybeköt, azt ember szét nem választhatja." Ez csak a kereszténység találmánya.

A rómaiaknál (ahogy az araboknál ma is) elég volt, ha a férj háromszor kimondta tanúk előtt, hogy elválok tőled és ennyi.

Mi ez, ha nem válás?

Abban igazad van, hogy a házasság a politikai-közigazgatási-gazdasági rendszer fontos eleme, de ennek semmi köze a monogámiához. Lásd arabok! Ma már igaz kicsit elmaradottak, de közel ezer évig a világ legfejlettebb népe voltak, a poligámia ellenére.

A monogámia nem ritka az állatok körében sem.

Egyébként lehet rajongani a bigámiáért is,csak aztán nehogy a guminő maradjon,az egyedüli társ.Kevés nő díjazzná.

Az arab államok nem hinném,hogy példaértékűek,mert ott a nőt nem veszik emberszámba sok helyen.Nem elég,hogy nem tanulhat,sokszor még anyakönyvezve sincs,ha beteg nem viszik orvoshoz,vagyha igen,akkor nem vizsgálhatja meg stb...

Kedves 11:20-as!

Ez mind igaz. Mármint az arabokról. Nem mondom, hogy követendő példa lennének. Csak annyit mondok, hogy a fejlettség (állami és kultúrális szinten) nem függ attól, hogy az adott népnél monogámia, vagy poligámia van.

"Vajon a számtalan megcsalás és tönkrement kapcsolatok/házasságok hátterében a túl korán erőltetett monogámia áll?"

Senki se áll mögötted géppuskával, hogy monogámiára erőltessen :-)

1. a mai tönkrement kapcsolatok hátterében sok minden áll, első helyen épp a túl korán "erőltetett" poligámia. Ideig-óráig tartó kapcsolatokkal nem lehet felkészülni egy élethosszig tartó házasságra.

2. a tönkrement kapcsolatok másik fő oka, hogy a felek se magukat, se egymást nem ismerik (meg) igazán. Előbb a szerelem vakítja el őket, aztán meg a szex. A szerelem miatt tökéletesnek látják a másikat, a szex miatt vágynak rá, ugyanakkor nincsenek tisztában azzal, hogy az élet egyéb területein milyen társra lenne VALÓJÁBAN szükségük, milyennel tudnának életük végéig együttélni, illetve hogy a másik tényleg olyan-e, akit úgy, ahogy van, minden rossz tulajdonságával együtt el tudnák-e fogadni egy életre. A legtöbb esetben benne van az az agyuk hátsó mélyén, hogy majd megváltozik. Pedig nem.

3. És végül a tönkrement kapcsolatok harmadik fő oka a fogyasztói szemlélet. Ami nem működik, azt kidobom, meg se próbálom megjavítani. Ha kihunyt/megfakult a szerelem, akkor keressünk valaki mást, nem baj, hogy közben született két gyerek, akik így csonka családban fognak felnőni, nem baj, hogy a párunk önbecsülését taccsra vágjuk, csak nekünk meglegyen az új szerelem/fiatalababb nő/megértőbb pasi. Házassági tanácsadóhoz ciki menni... Újra feléleszteni a szerelmet meg egyenesen lehetetlen... Pedig nem az. Persze a legjobb lenne, ha nem is hagynák kihűlni egyáltalán, na de ahhoz dolgozni kellene a kapcsolaton nap mint nap! Rászánni az időt-energiát.

Mindent összevetve: ha egy párnak nincs túl sok előző kapcsolata, az elköteleződés előtt alaposan megismerik egymást és saját magukat, valamint tényleg elszánják magukat arra, hogy kitartanak jóban-rosszban, akkor az a kapcsolat évtizedeket is kibír. Nem egy példát látok rá a környezetemben.