Ha egy keresztény hazudik, és megbánja, meggyónja, megvallja (felekezete szerint), utána kiigazítja az igazságra a hazugságot?

Bizony, a templomba járó keresztények így is tesznek.

azok a keresztények, akik valóban Istent követik és nem a papokat, ők jóvátétellel próbálkoznak, ha nem sérelmes az másra nézve.

Nem állítom, hogy csak a képmutató keresztények járnak templomba, de azt merem állítani, hogy a képmutató keresztények járnak templomba. Akik pedig befogadták és megértették Krisztust, ők vagy járnak templomba vagy nem.

Én kereszténynek tartom magam, hiszen befogadtam a szívembe Krisztust. De templomba nem járok. Sajnos az én tapasztalatom az, hogy akik oda járnak ( de nem mind) azok valóban meggyónják a papnak a bűneiket, aztán még ha el is mondják az üdvözlégyeket és a miatyánkokat, akkor is ugyanúgy folytatják tovább.

Én nem engedem meg magamnak ezt az illúziót. Jézus is azt tanította, hogy előbb tedd rendbe a dolgaidat az embertársaiddal, aztán menjél el a paphoz.

depéldáúl ott van azegyik volt kolléganőm: Kirugatott, árulkodott a főnökasszonyomnak, ahol lehetett alámtett, hogy a helyenre beprotezsálja a lányát. 50méterre laktunk egymástól. Ha a feleségemmel hangosan veszekedtünk, azt egyből szétkürtölte a munkahelyemen. nem kért, de minden vasárnap ott kotyol a templomba. Hála Istennek elköltöztem abból a porfészekből.

Ott a nénikém. Nagymamámtól 5 házralakott, arra nem volt képes 20 éven át, hogy meglátogassa az anyját. De minden vasárnap ott eszi a fene a templomba. Persze mamám temetésén ő sírt a legjobban. A temetés költségeibe természetesen nem szállt be, mi fizettünk mindent. Templomba eljárkált.

Ilyen és ehhez hasonló ismerőseim többsége templomba jár.

Na ez a képmutatás. Én ebből nem kérek. Én hiszek Jézusban, hiszek a megváltásában és hiszem, hogy az agyától jött és feltámadt. Ő a megváltóm.

De gyónni nem gyónok. Nekem ne mondja meg egy pap se, hogy én miket imádkozzak Istennek! Én elmondom az őszintét neki, megköszönök minden napot és a legszebb dolgokért mondok hálát neki. Elmondom neki, ha valami megijesztett, ha szomorúság ért. Ő pedig megvígasztal, segít, ha kérem, megmutatja, merre induljak. Ehhez nem kell bemennem a templomba sem. Ha nagyon magam alatt vagyok, akkor kinyitom a bibliát. És ott vagyok. szemem előtt látom Urunk csodatételeit és áldozatát. Érzem a gyógyító közelségét és és megnyugvásom lelem benne. Ehhez nem kell templom. ehhez nem kell vallási közösségbe járni. Érdemes néha hasonló beállítottságú figurákkal ilyenről beszélgetni, ezt nem is vitatom, de ehhez nem kell templom vagy gyónás.

Ha pedig vétkeztem, mert ugye az elég gyakran elfordult még a megváltásom előtt, akkor megkerestem az összes olyat, aki eszembe jutott és elérhető, hogy jóvá tegyem a hibámat. Megbocsátottam az ellenségeimnek is, sőt volt, akinek kezet nyújtottam, holott más a helyemben elvágta volna az illető torkát. Ehhez nem kellett se pap se templom. Ehhez csak Jézus kellett.

Ezek az én tapasztalataim.

Bizony, az intézményesített kereszténység sátántól való. Úgy vélem, Isten mindenhol ott van, de legkevésbé van azok között a falak között, amit neki emeltek.