Az baj ha én katolikus vagyok de a református hitt szerint gondolkodom?

Kőemlékünk egy eddig még ismeretlen szentélyből származhat.

A Mithras-kultusz, a perzsa eredetű misztériumvallás a keleti vallások közül a legnagyobb hatást gyakorolta Pannónia lakosságára. Itália felől került Pannoniába a IL.század folyamán. Szervezett hivőközösségek a század közepén Poe-tovióban, Carnuntumban és Aquincumban találhatók. E 3 településnek lesz később központi jelentősége a kultusz terjesztésében a környező területeken. A hívek között már most is elsősorban keleti származású katonák, rabszolgák, liber-tusok vannak többségben.3 A század második felében, a századfordulón, a III. század elején a megváltozott történelmi helyzet (a markomann háborúk okozta létbizonytalanság, majd később a dunai tartományok Severus-kori fellendülése, gazdasági virágzása) kedvezett a keleti misztériumvallások tanai iránti igények megnövekedésének, e kultuszok tömeges elterjedésének. Döntő tényező volt e kérdésben keleti származású (főleg szír) népcsoportoknak nagyarányú pannóniai letelepedése (civil lakosságként és a katonai egységekben egyaránt) a II. század utolsó évtizedeitől kezdve.4

A limesvidéken a Mithras-vallás centrumai a táborok s a hozzájuk tartozó különböző rangú települések.5

Aquincumban a századfordulón több szentély működött egyidőben a város különböző kerületeiben (a legelső még a 160-as évek elején keletkezett).6 A gyülekezetek mind a katona-, mind a polgárvárosban létrejöttek. Mithras nem szerepelt a hivatalos istenek között, de a lakosság legtöbb rétegét megnyerte tanításaival: az istenséggel való bensőséges kapcsolat megteremtésének lehetősége, magas erkölcsi eszmények hirdetése, a megváltás tana. Itt is, mint másutt, mind a polgári, mind a katonai népesség jó része keleti eredetű.7

Intercisában a cohors I (milliaria) Aurelia Antonina Hemesenorum szír katonáinak megjelenésével terjednek a keleti kultuszok a csapatoknál és a letelepedett veteránok alkotta szír kolóniában. Elsősorban Deus Sol Elagabalus és Mithras vallása volt kedvelt.8 A szír íjászcsapat Pannoniába helyezésének időpontjáról különbözők az álláspontok, Soproni Sándor szerint ez a 176. évre tehető.9

Brigetio Mithras-szentélyeinek alapítása is a keleti eredetű polgári és katonai elemmel kapcsolatos.10

Később a tan triumfális vonásai (az istenség győzelmes életútja) kezdenek nagyobb jelentőségre szert tenni. Ez még a Severus-korban, de utána még inkább a Duna menti légiók megnövekedett szerepével s a császárkultusszal lesz kapcsolatos. Mithras alakja összeolvad a napistennel, Sollal.11 A keleti vallások közül továbbra is Mithras kultusza a legnépszerűbb, legelterjedtebb Pannoniában, túllépve a keleti provinciákból származók körén. A dunai tartományokban csak a kereszténység lesz versenytársa, s szorítja ki véglegesen.12

A kultusz föllépése, terjedése Ulcisia Castrában a többi ÉK-pannoniai limes menti településen megfigyeltekhez hasonló körülmények között mehetett végbe. A keleti eredetű népesség tömegesebb megjelenése itt is egy katonai egységhez, a cohors I (milliaria) Aurelia Antonina Surorumhoz kapcsolható,13 amely csapat az intercisaihoz hasonló történelmi körülmények között — hozzá hasonló névvel —, azonos diőpontban, 176-ban kerül ide.1'1 A szentendrei cohorsot 196—211 között átszervezik, neve is megváltozik : cohors I (milliaria) nova Severiana Suro-rum sagittariorum Antoniniana. Ök építik újjá Ulcisia Castra táborát az ÉK-Pan-noniát'212—213-ban ért barbár betörés után. Philippus Arabs (244—249) idejétől kezdve Ulcisia Castra helyőrségét az aquincumi legio II adiutrix egy vexillatiója látja el.15 E csapat legénységének soraiban Kisázsia keleti feléből, Szíriából s a környező területekről származó katonákat találhatunk.16

A szentendrei Mithras-dombormű17 finom megmunkálású, szép, arányos kidolgozású. Ez elsősorban a két főalakra, az istenre és a bikára jellemző. A mellékfigurák, közöttük leginkább a dadophor már sematikusabb ábrázolásúak. Kő-emlékünk összehasonlító stíluskritikai vizsgálatának eredményeit az alábbiakban foglalhatom össze:

A bikaölés jelenetének architektonikus kerettel lezárása (ívesen vagy egyéb formában) a pannóniai emlékeken jellegzetes megoldás.18

A szentendrei kultuszképen Luna mellképe nyolcszögű keretben látható. Sol és Luna medaillonokba helyezése meglehetősen ritkán fordul elő, Pannoniában Brigetióban, Carnuntumban ; ezenkívül egy-két noricumi, germániai emléken találtam hasonló ábrázolást.19

A fáklyatartó alak domborművűnkön hátrább áll a Mithras—bika főjele-netnél. Ezt a kőfaragó laposabb, sematikusabb megmunkálással is érzékeltette. Nagy Tibor szerint Cautes ilyen módon való elhelyezése DNy-pannoniai jellegzetesség.20 Az általam tanulmányozott kevés számú analógia azonban a provincia ÉNy-i részén és a keleti limesszakaszon mutat határozottabb csoportosulást.21

Kizárólag ÉK-Pannoniára jellemző a dadophor pajzsa, az Aquincum környéki mithraikus emlékeken gyakori.22

A szentendrei dombormű tartalmilag kizárólag a bikaölés jelenetére korlátozódik, az isten életéből vett egyéb képek, szimbólumok hiányoznak róla. Az etípusú táblák még Itáliában a koraiak közé tartoztak, s úgy tűnik, Pannoniában többségben vannak.23

Mithras térdeplő testtartásához hasonló ábrázolások többsége Daciában, Moe-siában, Thraciában találhatók meg, valamint Itáliában. A pannóniai emlékek jó részénél a bika hátára lépő és a térdeplő testtartás közötti átmenetféle figyelhető meg.24

A leroskadó bika jobb hátsó lába hátrafeszül, bal hátsó lábával mintha még mozdulni próbálna, mellső részével azonban már lerogyott. Több itáliai kultuszképen figyelhetjük meg ezt a változatot, Nagy Tibor római műhely hatását véli fölfedezni Kelet-Pannoniában ezzel kapcsolatban.25

Kőemlékünk kompozíciója, az alakok megformálása a hellenisztikus művészet szép példája. Több hasonló stílusú ábrázolást találunk Itáliában, mint Pannoniában.26 A hazai, kelet-pannoniai anyagban több eltérő részlet ellenére a legjobb párhuzam a sárkeszi (Fejér m.) mithraeum nagy oltárképe, amelyet közlője a II. század utolsó harmadára keltez és aquincumi műhelyből származtat.27 A szentendrei dombormű is egy olyan aquincumi műhely terméke lehet, amely itáliai eredetű mintaképek után dolgozott.28 Keltezését az ismert történelmi körülmények a II—III. század fordulója körüli időre engedik meg.

Aquincum környékének mithraeumai szintén ebben az időben jöhettek létre.29 Közülük a budaörsi szentélyt a legio II adiutrix katonái építették.30

Befejezésül a kelet-pannoniai mithraikus kőemlékekkel kapcsolatos 1—2 félreértést szeretnék tisztázni, ül. már megtörtént helyreigazítást nyomatékosítani:

Vermaseren gyűjteményes munkájában Ulcisia Castra helynév alatt közöl egy pócsmegyeri oltártöredéket, amelynek dedicatióját a korábbi irodalom alapján „Invicto Soli Mithrae"-re kiegészítve közli.31 Nagy Tibor kizárja a követ a Mithras-emlékek köréből.32

A zsámbéki szentély léte körüli bizonytalanságok: A község északi határán levő szőlőkből a múlt század vége óta ismert 3 kőemlék: Sóinak dedikált két felirat, valamint egy dombormű az isten képmásával.33 Rajtuk nincs nyoma a Mithras-kultuszra utaló jegyeknek.34 Ennek ellenére Mithras-barlangszentélyt tételeznek föl a Zsámbéki-hegy DK-i platójának délnyugati oldalán levő természetes barlangban.35 A feltételezés alapjául szolgáltak elsősorban a tévesen a Mithras-kultuszhoz kapcsolt feliratos kövek (oltár és fogadalmi tábla), bizonytalanul meghatározott lelőhelyük közelsége a barlanghoz, a barlang hátsó falának esetleg emberi kézzel való megmunkálása (oltárkép helyének kialakítása). A zsámbéki leleteket azonban a fentiek alapján kizárhatjuk a kultusz emlékei sorából.

JEGYZETEK

1 A kőemlék leltári száma : Szentendrei Ferenczy Múzeum 75.125.2. ; Rég. Kut. 1975. 45.; A temetőről és a 75. sírról 1. a teljes közlést a jelen évkönyvben: Maróti É.— Topái J. 1980. 95—177. 139.

2 Az ikonográfiái részletek értelmezéséről, Mithras életének, cselekedeteinek ábrázolásairól 1. Nagy T. 1950: 56—79.

3 Mócsy A. 1962. 735—738.; Mócsy A. 1974. 82—86.; Tóth I. 1967. 96—101.

4 Tóth I. 1967. 100—105.; Mócsy A. 1962. 707—710.; Mócsy A. 1974. 52—56.; A keleti vallások terjedésében fontos szerepe volt annak is, hogy Septimius Severus (felesége szír főpapi család sarja) és Caracalla 202-ben keletről jövet meglátogatták a dunai tartományokat, Pannoniát is: Fitz J. 1958. 169—172.

5 Tóth I. 1967. 102.

6 Alföldi A.—Nagy L.—László Gy. 1942. 432—436.; Alföldy, G. 1961. 107.; Alföldy G. 1963. 53—60.; Legújabban 1979-ben a Flórián téren került elő egy szentély, festett oltárképpel, Kocsis László ásatása (BTM).

7 Tóth I. 1967. 102.

8 Fitz J. 1958. 170.; Fitz J. 1970. 169. (13).; A korábban közölt mithraikus kőemlékek (Intercisa I. 192—193. 223—225.) mellett 1973-ban egy IV. századi sír fedlapjaként került elő egy bikaölés jelenetét ábrázoló relief: Rég. Kut. 1973. 39.; Visy Zs. én. címlap és 7. (Intercisában a polgári településen 3 mithraeum volt).

9 Soproni, S. 1980. Ö foglalja össze a csapat alapításával és Intercisába kerülésével kapcsolatos korábbi nézeteket.

10 Radnóti A. 1946—48. 137—155.; Barkóczi L. 1951. 34.; Tóth I. 1971. 50.

11 Alföldy G. 1963. 61.; Tóth I. 1967. 105—106.; Nagy Tibor véleménye szerint az ún. császárvallás kialakulásának forrása a szíriai Napisten kultusza volt és nem a Mithras—Sol-azonosítás: Nagy T.—Györffy Gy.—Gerevich L. 1973. 177—178.

12 Alföldy G. 1963. 61—63.; Tóth I. 1971. 51.

13 Barkóczi, L. 1964. 280.14 Soproni, S. 1978. 69—71., Soproni, S .1980.

15 Soproni, S .1978. 68—71.; Soproni, S. 1980. Megköszönöm Soproni Sándornak, hogy kéziratos tanulmányát elolvashattam.

16 Fitz J. 1958. 171.

17 A szentélyt, amiből származik, nem ismerjük, s így nem dönthető el, oltárkép volt-e, vagy csak egy fogadalmi tábla, vö. : Nagy T. 1958. 10. 32. j.

18 Nagy T. 1958. 8.; Vermaseren gyűjteményes munkájának tanúsága szerint valóban főleg Pannoniában és a tőle délre és keletre eső provinciákban a leggyakoribb: Pannónia: CIMRM II. 1468, 1512, 1641, 1721, 1727, 1818. sz., Dalmatia: 1893, 1907, 1910, sz., Dacia: 1920, 1958, 1973, 2000. sz., Moesia, Thracia: 2191, 2246, 2251, 2252, 2257. sz.

19 Brigetio: Radnóti A. 1946—48. XXIV. t.; Carnuntum III. mithraeum: CIMRM II. 1683. sz.; Petronell: CIMRM II. 1721. sz.; S. Andrä (Noricum): CIMRM II. 1423. sz.; Nida I. mithraeum (Germania) : CIMRM II. 1083. Valamivel gyakrabban fordul elő, hogy Sol és Luna a kereten kívül, esetleg mélyedésben van kifaragva: CIMRM I. 417., II. 321 bis (Italia), CIMRM II. 1400. (Germania), 1468, 1512, 1641, 1806 (Pannónia), 1859, 1893, 1907, 1910. sz. (Dalmatia) stb.

20 Nagy T. 1950. 80—81.

21 CIMRM II. 1658 (Stix-Neusiedl), 1683 (Carnuntum III. mithraeum), 1721 (Petronell), 1796 (Aquincum, Majláth u. 51.), valamint a legújabb intercisai emlék, 1. a 9. jegyzetet!

22 Nagy T. 1950. 85—87.

23 Nagy T. 1950. 81—82.; Pannoniában: CIMRM II. 1468, 1512, 1641, 1656, 1658, 1721, 1741, 1806 és Intercisa (9. j.).

24 Nagy T. 1958. 11—12.; a Pannoniára jellemző változatra 1. CIMRM II. Fig. 373— 473. és az új intercisai relief (9. j.).

25 Nagy T. 1958. 13.; Kelet-Pannoniában: Aquincumban a Symphorus-féle mithraeum szoborcsoportja: Alföldi A.—Nagy L.—László Gy. 1942. LXIV. t. 1., Budaörsön: Nagy T. 1950. 12. kép.

26 Nagy T. 1950. 87. és 222. j.; Italia: CIMRM I. 417, 437, 584, 588. sz. stb.

27 Nagy T. 1950. 10. kép és 88.; A pannóniai anyagban kevés a többé-kevésbé hasonló stílusú alkotás: CIMRM II. 1599, 1658, 1665, 1683. sz.

28 L. a Symphorus-szoborhoz teljesen hasonló Róma városi alkotásokat: 27. j. és CIMRM I. 352. sz., valamint Nagy T. 1958. 13.

29 Tóth I. 1971a. 225—226., a 35. jegyzetben 1. fölsorolásukat.

30 Nagy T. 1950. 56.

31 Lelőhelye tulajdonképpen Leányfalu; CIMRM II. 1803.

32 Nagy T. 1962. 282.

33 A porblémát véglegesen a Pest megyei régészeti topográfia munkálatai során tisztáztuk (MRT XIII/1.), 39/11. sz. lelőhely. A leleteket először közölte: Fröhlich R. 1891. 229—230.

34 A Sol-kultuszhoz kapcsolta őket helyesen: Oroszlán Z. 1927. 66—68.; Vermaseren az egyiket tévesen úgy írja le, mintha a mithraikus körben szereplő 7 oltárt ábrázolná (CIMRM II. 1800. sz.). Ez a magyar nyelvű publikáció félreértéséből származott (Alföldi A.—Nagy L.—László Gy. 1942. 434., 552. j., utalás a zsámbéki leletre.

35 A Kereskedelmi Gépgyár sportkörének barlangkutató csoportja 1969-ben végzett itt próbaásatást (Szentendrei Ferenczy Múzeum Adattára 1227), ez adta a kiindulópontot: Soproni S. kiszállási jelentése, MNM Adattára 289/1968. XIV., 29/1969. III. Lelőhelyszám: 39/17.

IRODALOM

Acta

:

Acta

Archaeologic

a Bp.

Alföldi András—Nagy Lajos—László Gyula: Budapest története I. 2. Bp., 1942.

Alföldy, Géza: Geschichte des religiösen Lebens in Aquincum. Acta 13 (1961) 103—124.

Alfóldy Géza: Aquincum vallási életének története. Bp. Rég. 20 (1963) 47—68.

Arch.

Ért.

: Archaeológiai Értesítő.

Arch. Hung.

:

Archaeologica Hungarica.

Barkóczi László: Brigetio. Diss. Pann. II. 22. Bp., 1951.

Barkóczi, László:

Th

e Population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diocletian.

Acta

1

6 (1964) 257—356. Bp. Rég.: Budapest Régiségei.