Az baj ha én katolikus vagyok de a református hitt szerint gondolkodom?

4/4 anonim Ezekből a forrásokból másoltam be amit te hazugnak mondasz!

[link]

[link]

IV. A bálványok,

azaz Istennek, Krisztusnak és a szenteknek képmásai

ember képmása függjön. Ezért megparancsolta, hogy ezután Krisztus egyházá-

ban a mi vallásunkkal ellenkező ilyenféle függönyöket ne aggassanak fel, sőt in-

kább távolítsák el ezt a Krisztus egyházához és a hívő néphez méltatlan botrán-

koztatást. Ezenkívül helyeseljük Augustinusnak a véleményét is: „Ne legyen a

mi vallásunk emberi alkotások tisztelete. Mert többet érnek azoknál maguk a

művészek, akik ilyeneket készítenek: mégsem tartozunk őket tisztelni” (De vera

religione — Az igaz vallás 55)

Miért feszítik meg még mindig Jézust? pedig itt világosan levan írva!!!!!!!

A bálványok,

azaz Istennek, Krisztusnak és a szenteknek képmásai

1. Isten képmásai. Mivel Isten láthatatlan lélek és végtelen valóság, sem-

miféle művészettel vagy képmással nem ábrázolható ki, ezért Isten képeit a

Szentírás alapján bátran nevezhetjük merő hazugságnak. Ennélfogva nemcsak a

pogányok bálványait, hanem a keresztyének képeit is elvetjük.

2. Krisztus képmásai. Mert bár Krisztus emberi természetet öltött magára,

ezt nem azért cselekedte, hogy mintát nyújtson a szobrászoknak és a festőknek.

Nem azért jött, hogy a törvényt és a prófétákat eltörölje (Mát 5,17), a törvény és

a próféták pedig tiltják a képeket (5Móz 4,15–18; Ézs 40,18). Azt mondta, hogy

testi jelenléte nem használ az egyháznak, de megígérte, hogy Lelkével velünk

lesz (Ján 16,7). Ki hinné tehát, hogy testének árnyéka vagy képe (2Kor 5,16)

bármit is használna a hívőknek? És mivel Lelke által bennünk marad, bizonyára

Isten temploma vagyunk (1Kor 3,15). Vagy mi egyezése Isten templomának bál-

ványokkal (2Kor 6,16)?

3. A szentek képmásai. És mivel a boldog lelkek és mennyei szentek földi

életükben minden feléjük forduló tiszteletet elhárítottak, és a szobrok ellen har-

coltak (ApCsel 3,12; 14,11–18; Jel 14,7; 22,8–9), ki tartja valószínűnek azt,

hogy a mennyei szentek és angyalok kedvüket lelnék saját képmásukban, amely

előtt az emberek térdet hajtanak, fövegeiket leveszik, és a tisztelet más jeleit

nyilvánítják? Az embereket a vallásban az isteni dolgokra kell oktatni és az üd-

vösségre inteni. Evégett az Úr az evangélium prédikálását parancsolta (Márk

16,15), nem pedig a festést és az avatatlanok képek általi nevelését; sákramentu-

mokat is szerzett, de sehol sem rendelt szobrokat.

4. Az avatatlanok szentírása. Egyébként bármerre tekintsünk is, sze-

münkbe ötlenek Isten élő és igazi teremtményei, amelyek, ha kellőképpen meg-

figyeljük, sokkal hatékonyabban megindítják a szemlélőt, mint az emberek vala-

mennyi hiábavaló, mozdulatlan, erőtelen és élettelen képmása és festménye.

Ezekről igazán mondotta a próféta: Szemeik vannak, de nem látnak stb. (Zsolt

115,4–7)

5. Lactantius. Azért helyeseljük Lactantius ókori író véleményét, aki így

szólt: „Kétségtelen, hogy semmi vallás nincs ott, ahol képek vannak“ (Divina-

rum institutionum libri VII. – Isteni tanítások hét könyve 2, 22).

6. Epiphaniosz és Hieronymus. Állítjuk, hogy Epiphaniosz püspök is he-

lyesen járt el, aki mikor a templom ajtajánál olyan függönyt talált, amelyre

Krisztusnak vagy valamely szentnek képét festették, elszakította és eldobta azt.

A Szentírás tekintélyével ellenkezőnek látta ugyanis, hogy Krisztus egyházában

ember képmása függjön. Ezért megparancsolta, hogy ezután Krisztus egyházá-

ban a mi vallásunkkal ellenkező ilyenféle függönyöket ne aggassanak fel, sőt in-

kább távolítsák el ezt a Krisztus egyházához és a hívő néphez méltatlan botrán-

koztatást. Ezenkívül helyeseljük Augustinusnak a véleményét is: „Ne legyen a

mi vallásunk emberi alkotások tisztelete. Mert többet érnek azoknál maguk a

művészek, akik ilyeneket készítenek: mégsem tartozunk őket tisztelni” (De vera

religione — Az igaz vallás 55)