Sok ember miért képzeli el a Buddhát úgy, mint egy kopasz és dagadt férfit? Miért terjedt el ez a kép?
Buddha valószínűleg egy hosszú, fekete hajú, vékony testalkatú, kissé mongoloid vonásokat is magán hordozó (hisz nepáli származású volt), meditáció közben komoly tekintetű férfi lehetett.
Legalábbis a történészek a korabeli írások alapján ezt tartják lehetségesnek. A leírások szerint a Buddha, vagyis Gautama Sziddhárta herceg élt koplaló aszkétaként is és élt nagyon jómódban, gazdagságban is, semelyik sem vezetett a megvilágosodásához, éppen ezért a középutat ajánlotta e téren is. Tehát nem valószínű, hogy különösebben kövér lett volna.
Egyébként a buddhisták is így ábrázolják általában a Buddhát.
A későbbi buddhista szerzeteseket hívták "kopasz dagadtaknak" a hindu vezetők kissé gúnyosan. Illetve a későbbi bódhiszattvák és buddhák között voltak kopaszok, mivel sok buddha/bódhiszattva szerzetesből lett (ahogy a kereszténységben is sok szent/boldog/egyéb példakép papból/szerzetesből/apácából lett). Később azért lett szokás a buddhista szerzetesek hajának és arcszőrzetének (valahol még a szemöldöknek is) a leborotválása, mivel a régi Ázsiában is, talán még Európánál is jobban a haj egy ékszer volt. A régi Ázsiában igazából csak a rabszolgák voltak sokszor kopaszok, hogy ne tetvesedjenek meg. A buddhizmusnak, ahogy sok más vallásnak is fontos része az önmegtartóztatás és az önmegtagadás is, a szerzetesek között pedig ezen megfontolásból terjedt el, mint amolyan a világi élet eldobásának és a szent életnek a jeleként. Később meg már hagyományként megmaradt.
Mégis miért terjedt el Sákjamuni Buddháról ez a kép?
#1.
Nem lehet, hogy Dzsidó-szobrod van inkább?
Kannon bodhiszattva mellett Japánban az egyik legkedveltebb és legnépszerűbb bodhiszattva. Egyébként a kisgyermekek, a bajban lévők és a segítségre szorulók szentje a buddhizmusban.
Ő buddhista szerzetes volt régen, és így is ábrázolják (bár valószínűleg átlagos vagy vékony testalkata volt). Kopasz, szerzetesi csuhát visel és a kezében mindig van valami (virág, füstölőpálca, tömjénező, imafüzér stb.).
A legtöbb Buddha-ábrázolás a történelmileg megfelelő módon szokott kinézni:
#2: Nem, ilyesmi. Ha egy átlagembertől megkérdezed, hog milyen szobor ez 10/10 azt fogja mondani, hogy Buddha.
Pedig a #3 altal adott linken leirjak, hogy mi ez. Pu-taj, neveto "Buddha", egy szerzetes volt, de nem Sakjamunit abrazolja.
Egyebkent nekem is van.
A hajat a "tudatlansag fuve"-nek tartottak, ezert nyirtak/nyirjak le rendszeresen. Altalanossagban veve is karosnak tartjak, ha az ember tul sokat foglalkozik a kulsejevel.
#6: egyetertek. A tanitas fontosabb.
#7: attol fugg, milyen szempontbol nezzuk. A tanitas szempontjabol a keresztenysegben Jezus, a buddhizmusban Buddha kulseje teljesen elhanyagolhato (bar itt-ott megjelenik a szovegekben, az teny). A torteneszeknek lehet, hogy fontos.
Egyebkent a keresztenyseg azt mondja, "Ne csinalj magadnak faragott kepet", a buddhizmus pedig ezt: "Old meg Buddhat". Mindez azt jelenti, hogy a tanitasra kell koncentralni, nem pedig szimbolumokra, legyen az kep, szobor, vagy eppen ember.
#9.
Röviddel utána meg azt mondja az Ószövetség, ami a judaizmus és az iszlám része is, hogy faragjon Mózes kerubokat a frigyláda tetejére.
A buddhizmusban meg igazából a Buddha óta jelen vannak a faragott szobrok, ugyanis ezek a buddhizmus szerint harmóniát teremtenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!