Jézus miért nem írt soha semmilyen evangéliumot saját kezűleg?Valamint az apostolok miért csak évtizeddel az események után voltak hajlandóak leírni őket?

Ezen már én is gondolkoztam és arra jutottam, hogy több oka is van és lehet. Megpróbálom összeszedni.

1. Jézus korábban a tanítók nem írtak le semmit. Az volt a szokás, hogy tanítványokat gyűjtöttek maguk köré és őket tanították. Jézus pedig az akkori kor szokásai szerint tanított. pl. Keresztelő János sem írt le semmit, pedig a Biblia prófétának nevezi.

2. Az "evangélium" vagyis örömhír, magáról Jézusról szól és a megváltásról. pl. Ahhoz előbb megkellett halnia, hogy arról írjon, hogy föltámadt. Az evangéliumok tulajdonképpen tanúságtételek. A tanúk szava pedig többet ér, mintha valaki magát próbálja igazolni.

3. Azért évtizedekkel később írták le, mert először ők is szóban tanítottak. Gyülekezeteket alapítottak és amikor már szerteszét voltak követőik és azok akik közvetlenül ismerték Jézust egyre jobban haltak megfele, igény támadt arra, hogy írásba rögzítsék a tanaikat.

4. Ha valaki belegondol, akkor Jézus Isten Szava. Bármi, amit leírt volna az már nem az Ő szava, mivel csak részleges lehet a valódi igazsághoz képest. Isten megismerhetetlen és felfoghatatlan, nem lehet pár oldalban papírra vetni. 1000 könyvtár is kevés lenne, ha elkezdene írni.

Ezért is mondja Jézus, hogy elküldi a Szentlelket, aki további dolgokat jelentet ki és folyamatosan tanítja és vezeti az embereket. Ezért szól a Biblia még ma is a hívőkhöz, mert az egyszerű szavakon keresztül a Szentlélek képes tanítani minket, hogy egyre jobban megismerjük az igazságot. Az élő kapcsolat nélkül csak üres szavak lennének, maga Isten teszi élővé és hatóvá a Bibliát, amikor rajta keresztül megszólít minket.

Én így gondolom.

"Érdekes dolgokat írsz utolsó,de én nem értem azt hogy miért olyan fontos Istennek hogy "higgyünk" benne ès nem egyszerűen tudni hogy van és hogy milyen is ő valójában."

Szerintem erre a bűnbeesés története ad nyomot. Ádám és Éva legnagyobb bűne vagy egyik legnagyobb tulajdonképpen az volt, hogy kétségbe vonták Isten szavát. Gyakorlatilag az Őt magát, az Ő jellemét kérdőjelezték meg. Voltaképpen elhitték Róla, hogy hazudik, hogy kapzsi, aki csak irányítani akarja az embereket és eltiltani a jó dolgoktól. Nem a létezését kérdőjelezték meg, hanem a jellemét. Hogy érdemes-e követni vagy sem.

Ezért a kérdés nem az, hogy hiszed-e, hogy létezik, hanem hogy akarsz-e úgy élni, ahogy ő azt mondja? Elhiszed-e róla, hogy Ő jó és amit mond, az jó. Szereted őt, vonzódsz hozzá? Tudsz azonosulni azzal, amit Ő képvisel? Akkor is mellé állnál és Őt választanád, ha nem látod, hogy ott van?

Tudod, mint a Kertben. Én úgy gondolom, egyfelől ez még mindenkinek egy próba.

Viszont nem gondolom, hogy Isten nem bizonyítja egyénileg mindenkinek, hogy van valamilyen módon. Több ateistát is hallgattam már és nekem az tűnt fel, hogy mindegyik elmondta, hogy tulajdonképpen vele is történtek, nehezen megmagyarázható dolgok, csak ők valahogy mégis megmagyarázták maguknak és azt mondták, hogy lehetett véletlen vagy valami aminek még nem tudjuk a magyarázatát. Én úgy gondolom Isten jelez és hív minket, de végső soron mi döntjük el, hogy vevők vagyunk erre vagy sem.

Igazából, mint mondtam Isten munkálkodik, nem ment nyugdíjba és aki bizonyosságot keres, az előbb utóbb megtalálja.

"a vallás az mindig is más emberek Istennel való tapasztalataiban való hit lesz nem pedig a saját tapasztalataid..."

Tévedés. Végül mindig a saját tapasztalataid győznek meg. Aki elveszíti a hitét, az tulajdonképpen a saját korábbi tapasztalatait vonja kétségbe.

Ha te nem érzed a kapcsolatot, ha te nem látod meg Isten munkáját az életedben és mások életében, ha ez nem válik neked valósággá, akkor nem lesz hited vagy igen hamar elfogod veszíteni.

Amikor imádkoztam és az imám meghallgatatott és tudtam, hogy bekövetkezik, mert éreztem, hogy Isten meghallgatott és bár kevés esély volt rá, tényleg megtörtént. Az nekem bizonyosság. És amikor ilyen nem egyszer történt, az is. Ez nem üres hit a semmiben, amit soha nem tapasztaltam meg.