A keresztény Biblia Újszövetségének 4 evangéliumát a Jézus eredeti 12 apostolához tartozó emberek (Máté, Lukács, Márk, János) írták sajátkezűleg, vagy olyan korai keresztény hívők, akik az eredeti tanítványok személyét használták fel írásaikhoz?

Máté evangéliumát sokan vitatják, hogy valóban Máté írta-e. Papiasz Hierapolitész (Kr. u. 60–163), az apostoli atyák egyike, Hierapolisz püspöke viszont Máténak tulajdonítja Máté evangéliumát. Órigenész szerint szintén az első evangéliumot Máté írta. Elvileg Máté evangéliuma görög kézirataiban semmi nem utal arra, hogy héberből vagy arámiból fordították görögre, és nem a görög lenne az eredeti nyelve, holott Máté nem tudhatott görögül, amire a konzervatív újszövetségi tudósok azt válaszolják, hogy ennek az az oka, hogy Máté egy írnokot alkalmazott.

Márk nem volt apostol. William Lane amerikai újszövetségi teológus és a bibliatudomány professzora szerint azomban „töretlen hagyomány” azonosítja Márk evangelistát János Márkkal, Barnabás unokatestvérével.

Lukács nem volt apostol, a keresztény tradíció szerint Pál apostol tanítványa volt, és írástudó. Ez azért fontos, mert gyakran hangzik el, hogy Jézus tanítványai egyszerű emberek voltak, akik aligha tudhattak írni-olvasni abban a korban, de Lukácsra ez az érv nem igaz.

János evangéliuma a legkésőbbre tehető evangélium. Még a keresztény hagyomány szerint sem biztos, hogy János apostol írta, egyesek szerint Pátmoszi János írta (akinek a Jelenések könyvét is tulajdonítják), mások szerint János presbiter (aki Papiász püspök szerint nem azonos János apostollal).

Más Bibliakutatók és a kereszténység történészei (pl. Harold W. Attridge

amerikai újszövetségi tudós, Raymond E. Brown amerikai bibliatudós, Adele Reinhartz kanadai akadémikus, a kereszténység és a judaizmus történetének és irodalmának specialistája) szerint János evangéliuma és János levelei, valamint a Jelenések könyve egy "johannita közösség" műve, egy olyan korai keresztény közösségé, akik "meglehetősen élesen határozták meg magukat azzal a zsidó közeggel szemben, amelyből kiemelkedtek, ezek a hívők intenzív odaadást ápoltak Jézus iránt, mint Isten üdvözítő akaratának végleges kinyilatkoztatásában. Megértették, hogy bensőséges kapcsolatban állnak vele és egymással, az irányítása alatt. Tudatában voltak a többi hívőhöz fűződő kapcsolatukkal, akikkel azt remélték, hogy végül egyesülnek. Jámborságuk jellegzetes kifejezést talált egy reflektív irodalmi korpuszban, amely a Jézusba vetett hit új kifejezési módjait tárta fel." Ez azt jelenti, hogy ez az evangélium egy 1. század végi keresztény közösségből származott, amelyet a zsidó közösségből kiközösítettek, mert Jézust hitték a megígért zsidó Messiásnak.

Viszont Hugo Mendez, a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetem publicistája elveti, hogy ez a johannita közösség létezett, szerinti János evangéliumát és a János leveleit egyetlen szerző írta.

Az Egyház által hitelesített 4 evangélium közül kettő bevallottan nem közvetlen apostoli eredetű, hiszen Márk és Lukács bizonyosan nem tartozott a 12-höz. Elképzelhető, hogy Máté evangéliumát sem Máté apostol írta, hiszen maga a szöveg valójában nem állítja ezt. Az viszont biztos, hogy János evangéliumát János apostol írta öregkorában.

De hogyan keletkezett az első három evangélium, ami nagyfokú hasonlóságuk miatt szinoptikus(=együttlátó) evangéliumoknak is nevezünk?

Lukács evangéliumából biztosan tudhatjuk, hogy korábban már számos hosszabb-rövidebb írás létezett Jézus életéről és tanításáról, amit ő csupán gondosan összegyűjtött. A legvalószínűbb magyarázat szerint Márk evangéliuma volt a legősibb, amit Máté és Lukács is felhasznált, de volt egy másik nagy közös forrásuk is, ami Jézus tanítását és mondásait tartalmazta. A kutatók ezt a feltételezett forrást Q-nak nevezték el (qelle=forrás). Tehát Máté és Lukács két nagy közös forrása Márk és a Q volt, de voltak egyéb más kisebb saját forrásaik is, vagyis ezért van a nagyfokú hasonlóság és a kisebb eltérések. Mindez ábrán szemléltetve:

[link]

Tehát a szinoptikus evangéliumok nem közvetlen apostoli eredetűek, hanem az apostolok tanításáról készült kisebb-nagyobb feljegyzések gyűjteményei. Márk például Péter apostol munkatársa volt (1Pét 5,13), s az ő tanítását foglalta írásba. Azonban ezek az evangéliumok még az apostolok idejében elkészültek, amit ők jóváhagytak, s annyira sikeresek és népszerűek lettek, hogy a forrásul szolgáló kisebb írások elveszítették a jelentőségüket.

János evangéliumán például eléggé látszik, hogy több fontos, de a szinoptikusoknál jól ismert részleteket egyszerűen átugorja, nyilván mert nem tartotta szükségesnek, hogy a már ismert dolgokat újból leírja, hanem inkább a kiegészítésre törekedett, vagyis ezzel maga is jóváhagyta ezeket az írásokat.