Normális, hogy kicsit kimerültnek, de feltöltöttnek érzem magam, egy félóránál hosszabb ima, elmélkedő/meditatív ima vagy meditáció után?

Amikor pedig – nem a zsinat tanításából kifolyóan, hanem annak félreértelmezésével – mégis szinkretista teóriák jelentek meg az Egyházban, amelyek alábecsülték Jézus Krisztus nevének kifejezett hirdetését és keverhetőnek tartották a keresztény és pogány elemeket, a Hittani Kongregáció a 2000-ben kiadott Dominus Iesus dokumentumban világosan elhatárolta ezektől a keresztény hitet.

Ellentétes ... az Egyház hitével az az állítás, hogy Jézus Krisztus kinyilatkoztatása korlátozott, befejezetlen és tökéletlen, ezért a többi vallásban jelenlévő kinyilatkoztatásból kiegészítésre szorul. ... Ezen állítás alapjában mond ellent a korábbi hittételeknek, melyek szerint Jézus Krisztusban megadatott Isten üdvözítő misztériumának teljes és tökéletes kinyilatkoztatása.

Ez világos beszéd. Az Egyház nem szinkretista. A boldog emlékű II. János Pál pápa ismételten együtt imádkozott a különböző nemkeresztény vallási vezetőkkel a világ békéjéért Assisiben, de ez nem az istenséggel kapcsolatos nézeteik elismerését jelentette, hanem annak elismerését, hogy az ő keresésük – föltételezve természetesen a jószándékot – ugyanabba az irányba mutat, mint az Egyház bizonyossága. A pápa tudta, hogy a pogány vallási vezetők megkaphatták Istentől az implicit, anonim hit kegyelmét. (Hogy biztosan megkapták-e, arról itt a földön egyikünk se alkothat ítéletet, éppen az implicit-anonim jelleg miatt.) Ezt egyesek, naiv túlbuzgóságukban, hallatlanul Biblia-ellenes gondolatnak tartják, pedig nem az. A Bibliában Ábrahám áldást kap a pogány papkirálytól, Melkizedektől, és tizedet ad neki (Ter 14,18-20); a Szentírás föltételezi, hogy az az Él Eljón, magasságbeli Isten, akinek Melkizedek kenyeret és bort áldoz, azonos azzal a Jahvéval, aki egy későbbi korban Mózesnek kimondja titokzatos nevét, a Négy Betűt (YHWH); ezt a nevet Ábrahám még nem ismerte, csak az Él Saddáj nevet (lásd Kiv 6,2-3). A monoteizmus születését történelmileg pontosan rekonstruálni nem tudjuk. Mégis, a különböző istennevek mögött meghúzódó valóság azonosítása már arról beszél, hogy a szétválasztás mellett valamilyen folytonossággal is számolnunk kell a pogányság és a mózesi szövetség között. Még élesebben jön elő ez a szemlélet Pál apostol athéni beszédében, ahol az „ismeretlen Istennek” szentelt oltárt az apostol az igaz Istenben való anonim hit jeleként értelmezi: „Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek” (Csel 17,23).

Éppen Pál apostoltól származik azonban a már idézett mondat is: „Amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek” (1Kor 10,20). A pogány politeizmus hamis istenképei mögött nem az isteni valóság húzódik meg; nincs valóságfedezetük, illetőleg, ha ragaszkodunk valóságtartalmukhoz, gonosz lelkekre bukkanunk. Mint istenek hamisak, mint valóságok démonok. Ez együtt igaz azzal, hogy a pogány vallásokban becsületes keresés és fel-felcsillanó igazság is lakik. Elismerhetjük a nemkeresztény kultúrák emberi értékeit, és még mindig tiltakoznunk kell számos filozófiai és vallási tartalom ellen, amelyek ezeket a kultúrákat átjárják. Csak ez az összetett szemlélet érvényes. Minden egyoldalúság - a sommás ítélkezés is, a szinkretista nagyvonalúság is – elhibázott.

Ennek pedig következményei vannak a vallási gyakorlatra nézve is. Erika Lorenz professzor elbeszéli, hogy egy darabig a transzcendentális meditációval foglalkozott, személyes ismeretségben volt annak alapítójával, Maharishi Mahesh guruval. (Akkor a nagyvonalú nyitottság volt a divat.) Lorenz tudta, hogy a mantrák, amelyeket ismételgetnie kellett a meditáció folyamán, hindu istenek nevei, de ezzel hívő katolikus létére sem zavartatta magát, mert úgy fogta fel, hogy mindegyik az igaz Isten egyik tulajdonságának felel meg. Csakhogy a monoteizmus Istenét nem lehet a politeizmus isteneiből összerakni. Végtelen minőségi különbség van közöttük. A politeista mítosz a teremtettség szintjén marad, míg a monoteizmus Istene transzcendens, abszolút, végtelen. A professzornőnek lassan kezdett feltűnni, hogy nem jó irányban halad. Mint a zenben, itt is eljutottak egy olyan szintre, ahol paranormális jelenségeket tudtak produkálni, egyesek lebegtek. Lorenz azonban nem mágiára vágyott. Ehhez társult, hogy a guru egyre inkább keresztényellenes kijelentéseket tett. Erika Lorenz elhagyta a transzcendentális meditációt, fölfedezte Avilai Szent Teréz misztikáját, és abban kapott meg túláradóan mindent, amit a keleti meditációs technikában keresett.

Ez egy álkérdés.

A szerző magáról akar beszélni és dicsekedni, hogy ő mennyi mindent összeolvasott és milyen különlegesen imádkozik.

Ez nem érdekel senkit, sajnos. Ez egy kérdező oldal. Ha van kérdésed, kérdezz, és aki tud, válaszol. Ha nincs kérdésed, menj és dicsekedj az új meditációs módszereddel máshol.