Ha hívőként nem fedem meg az embereket az ő bűneik miatt, akkor én is bűnössé válok? (Egyébként megtért hívő vagyok)
Jelen esetben a saját családomról van szó. Előszokott fordulni, olykor gyakrabban is, hogy Isten nevét ok nélkül veszik a szájukra és nyilván ez bűn. Egyszer-kétszer mondtam már nekik, hogy ezt nem kellene, de továbbra is előszokott fordulni. Ha nem feddem meg őket minden egyes alkalommal akkor ebben én is bűnös vagyok? Félreértés ne essék, természetesen megszoktam velük beszélni a dolgokat, és nem olyan rossz a kapcsolatom velük, hogy ahelyett, hogy ezt velük vitatnám meg, itt kérdezősködök, csupán csak nem tudom, hogy ez mennyire számít bűnnek, ha nem figyelmeztetem őket minden egyes alkalommal, hogy bűnt követnek el azzal, hogy az Istent mindenféle ok nélkül a szájukra veszik. Mert engem egyébként zavar, csak nem tudom vétek e azzal én is ha nem szólok.
Normális válaszokat kérek.
Nem. Az ő bűneikért ők felelnek. Illetve kivételesen erényes embernek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen feddés ne legyen képmutatás. A legtöbbünk nem ilyen.
Egyszer-kétszer szóltál, innentől tudják, ha mégis folytatják, akkor az már az ő dolguk. A legjobb evangelizáció a példamutatás, és nem a fegyelmezés.
Szerintem ne megfedd őket, hiszen a szüleid, hanem mondd el, hogy neked az ilyen beszéd rosszul esik, és kérd meg őket, hogy ne tegyék. De ha nem hallgatnak rád, akkor nem kell és nem is bűn nem figyelmeztetni őket minden esetben. Ha bűn lenne, akkor valahol le lenne ez írva a Bibliában, hogy mindenkit mindig figyelmeztess, ha vétkezik. Nincs ilyen parancsolat a Bibliában. El kell viselni őket, szelíden próbálni nevelni őket, és bízni benne, hogy hátha Isten egyszer majd megadja nekik a megtérést, hogy felocsúdjanak az ördög csapdájából (2Tim 2:24-26).
Amúgy meg az ilyen dolgok, mint a káromkodás vagy a trágárság csak tünetei annak, hogy egy embernek megromlott a kapcsolata Istennel. Ha erélyesen fedded őket, előfordulhat, hogy előbb-utóbb kényszerből hallgatnak rád, de az olyan lesz, mint a tünetekre felírt gyógyszer. A tüneteket elnyomja, de aztán valami más formában jön elő a "betegség". Én a feddés helyett inkább hívogatnám őket olyan programokra, ahol megismerhetik a gyülekezeted tagjait (feltételezem, hogy megtért emberek alkotják). Mert igaz, hogy Isten győzi meg az embereket, de Jézus azt mondta, hogy a követői közötti szeretetről ismeri fel majd mindenki, hogy az kik az ő tanítványai. Egyenként csak olyanok vagyunk, mint egy test testrészei, pl. szem vagy lábfej vagy száj. Amikor valaki látja az egész gyülekezetet, akkor ha nem is tökéletesen, hiszen keresztényként is vannak hibáink, de mégis látnak az emberek egyfajta teljesebb képet Istenről. (Mondjuk most megint feltételeztem, hogy a gyülekezeted tagjai használják az Istentől kapott szellemi ajándékaikat, ami a Rómaiak 12:6-8-ban van leírva.) Szerintem így van a legnagyobb esély arra, hogy megtérjenek. De azt tudnod kell, hogy a legtöbb ember akkor sem fog megtérni, ha meglátja a hívők közösségét, tehát tiszteletben kell tartani mindenkinek a szabadságát, és türelmesen el kell viselni azokat, akik a bűneikben élnek.
üdv Stefán
6-os
18:41
Azt hiszem félreértessz. Én nem ítélkezni akarok felettük. Csak hát egyfelől fáj, hogy amíg én megtért hívőként igaz bukdácsolva(és ezzel elég finoman fogalmaztam), azon igyekszem, hogy minél jobbá váljak Isten szemében, addig ők nem tudnak szabadulni ilyen bűnöktől. Itt nem arról van szó, hogy különbnek tartom magam. Számos olyan bűnöm van nekem is amitől nehéz megszabadulnom. Másfelől meg a kérdés lényegi része az volt, hogy vajon bűnt követek-e el azzal, ha mások cselekedeteiben felismerem a bűnt, de nem figyelmeztetem az illetőt, hogy bizony téves úton jár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!