Mennyire nehéz, vagy könnyű ezt megtartani azoknak, akik hisznek Krisztusban?

"hetvenszer hétszer"

nem pedig 77-szer. Ha már idézünk...

Itt most lényegében egy testvéri kapcsolatról van szó? Ahol az egyik fél árt a másiknak?

Szerintem az lenne a természetes hogy törekedjen mindenki vallástól függetlenül hogy jóban legyen a rokonaival. Főleg a testvérével.

Ha csak nézet eltérések akkor azt meg kell bocsátani és kész. Ha rendszeresen célzottan árt akkor pedig meg kell beszélni vele hogy miért akar bántani. Lehet a végén kiderül hogy nem is annyira ő a gonosz csak nem veszed észre.

Megintcsak az a kérdés, hogyan értelmezünk egy bibliai fogalmat. Mit jelent az Isten gondolkodásmódja szerinti megbocsájtás? Nyilván nem érzelmi állapotot, nem lelkizést, vagy természetellenes jópofáskodást, képmutatást.

Ahogyan az Örökkévaló megbocsát, az a minta, ezt kell vizsgálni, és eszerint gondolkodni. Nála a tartozás elengedése az igazságnak megfelelően történik, megvan az alapja, jogosultsága annak, ha Ő valamit megbocsájt (nyilván az Ő megmentő terve, és annak véghezvivője, a Felkent maga a jogalap). Embernél nem tudunk semmi másra nézni, csak a mi saját hiányos mivoltunkra. Ahogy az Úr is tanítja példázatban, emlékezzünk meg, mi mindent engedett el nekünk mennyei Atyánk, mekkora hatalmas tartozásunk volt, és mégis felszabadulhattunk alóla. Ha Isten a végső halálra is méltó vétkeimet megbocsátotta, mennyivel inkább kell nekem mások felé engedni, és megbocsátani, akármit is tettek, hiszen semmi sem olyan nagy vétek, mint amivel én (te, ő, mindenki) megszomorítja az Örökkévalót: a hitnélküli, álhatatlan, szeretetlen cselekedetek, amikkel mindenki maga számol majd el az Igaz Bíró előtt.