Ateisták! Ez nálatok így működik?
Egy ateista, aki elveszti szeretett kutyusát, macskáját, bármilyen állatát, azzal vigasztaljátok magatokat, hogy már az égi réteken szaladgál és játszik?
Csak mert van néhány ember, aki isten tagadó, meg hasonlók, de amikor a kutyáját veszti el, akkor már van túlvilág. Ez most akkor hogy van?
Nem.
A halál az halál, kész vége, nincs tovább.
Nincs mivel vigasztalódni, szeretteink elvesztése (akár az állatoké is, csak az kisebb mértékben) fájdalmas űrt hagy, de az idő tompítja a sebeket.
Nincs mit tenni, ez az élet rendje.
Én biztos, hogy nem mondanám; és szerintem az az ateista, aki ezt mondja, az sem gondolja komolyan.
Sőt! szerintem a keresztények vagy úgy en bloc a túlvilághívők, sem gondolják komolyan. Például, ha elveszítik egy családtagjukat akkor mit csinálnak? Gyászolnak! Miért?Azért mert ők is tudják a lelkük mélyén, hogy ő nincs többé, soha nem találkozhatnak vele újra, és a mennyország is csak egy mese. Csak ezzel áltatják magukat, tulajdonképpen egy kapaszkodónak használják, hogy könnyeb legyen az efféle tragédiáikat feldolgozni. A hit csak egy mankó! Ezt ők is tudják, de maguknak sem képesek beismerni.
Félreértés ne essék, ezért senkit sem ítélek el! Ez egy teljesen emberi dolog.
Ateista nem gondol ilyet, ezt valami hívő találta ki.
Mindig ezt szokták, ismered: "az ateisták tulajdonképpen hívők, mert"...
hát nem.
#14 ha szerinted így van, oké, de az, hogy miért gyászol az ember, az más. Nézd meg, milyen a társadalom, mit tanítunk a gyerekeknek kicsi koruk óta, hogy a halál az rossz. Ez már belénk van nevelve. Nézz meg régebbi természeti népeket, nem gyászoltak, ünnepeltek.
Plusz hisz vagy nem, a halál mindig a hozzátartozóknak a legnehezebb, hiába tudom hogy teljesen nem halt meg, csak a teste, attól még hiányzik, mert én meg itt vagyok.
"hiába tudom hogy teljesen nem halt meg, csak a teste, attól még hiányzik, mert én meg itt vagyok."
Szerintem ez annak a bizonyítéka, hogy az ösztön szintű tudat, hogy annak az embernek vége van, felül írja az emberben akaratán kívül a tanult vallásos agymenést.
Az ember nem csak amiatt gyászol, hogy a szerettének vége van, mert akkor a hívőknek tényleg nem kéne gyászolni.
De ez személyes veszteséget IS jelent mindenkinek, és a gyász sokszor erről szól: hogy TE magad mit veszítettél a helyzettel.
Persze az is igaz, amit a #14 írt, de szerintem ő nagyon sarkosan látja a helyzetet.
17.
Nem biztos.
A halált vallásos szempontból nézhetnénk akár úgy is mint egy utazást. Az adott illető el utazott valahova és most egy jó hosszú ideig nem látjuk. Nem tökéletes a hasonlat de mikor valaki el utazik nagyon hosszú időre akkor is szoktak sírni a rokonok és szomorkodnak.
Ezenfelül ott van az is hogy sok program van ami azt idézi az emberben hogy az a valaki nincs itt. Amiatt is lehetnek szomorúak mert ez után nélküle kell mindenféle dolgot csinálni.
De ettől függetlenül is. A vallás alapja az hogy higgyenek és nem az hogy tudjanak. Ennél fogva nem lehetnek biztosak abban hogy tényleg van túlvilág így pedig nem annyira megnyugtató. Aztán ott van még az is hogy kitudja hova került a rokon és hova fog a másik ember kerülni. Mert nincs is "jobb" annál mint mikor belépsz a mennybe, elkezdődik a buli és kiderül hogy amúgy már 40 éve kínozzák a pokolban a rokonaidat.
Tehát még vallásosként sem egy pozitív dolog.
Kérdező
Igaz az hogy vannak olyan kultúrák akik ünnepelnek. Ez szerintem is egy jó érv lehet amellett hogy a gyászolás és szomorkodás egy kulturális, nevelt dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!