Hogyan hagyjam abba a maszturbálást, hogyha mindig arra gondolok, hogy mennyire hiányozna, mint örömteli élmény?

Huszonéves katolikus vagyok, és mióta komolyabban veszem a vallásomat, próbálom abbahagyni a maszturbálást.

Fizikailag nem probléma, azaz nem érzek túlzott testi kényszert a masztira akár egy hét után se, valamint pornót se nézek, hanem a fantáziámra hagyatkozom.

A probléma inkább pszichológiai vagy szellemi: Nekem a masztizás egy ugyanolyan örömteli pillanat az életben, mint mondjuk enni egy jó marhapörköltet, inni egy pohár finom bort, megnézni egy jó filmet, vagy hallgatni a kedvenc együttesemet.

Ha arra gondolok, hogy soha többé nem fantáziálhatok szép nőkről, és ezzel párhuzamosan testi örömöt nyerni az önkielégítéssel, egyszerűen egy ilyen szomorú állapot kerít hatalmába, mintha mittudomén soha többé nem érezhetnék ízeket, vagy megsüketülnék és soha többé nem hallanék zenét.

Mi a tanácsotok erre, hogy pszichológiailag ne vágyjak ennyire a fantáziálásra és a masztira?