Hogyan tudta Ferenc József megvétózni Rampolla bíboros pápává választását 1903-ban?

Volt az osztrák császárnak egy úgynevezett "ius exlusivae" joga, ami a konklávén gyakorolt vétót jelentette. A XVI. századtól egyes katolikus uralkodók élhettek ezzel a joggal, mint pl. a spanyol király, a francia király és a német-római császár. A Német-Római Császárság megszűnése után meg ez a jog rászállt az osztrák császárra és ezzel a Habsburgokra. Ezért tudta Ferenc József megvétózni a pápaválasztást. (Zárójeles megjegyzés: néhányan nagyon tévesen a magyar királyok "apostoli" elnevezéséhez vagy a Szent Koronához kötik ezt a jogot, de ezekhez semmi köze, Ferenc József nem azért vétózhatott, mert magyar király, hanem azért mert osztrák császár és ezzel a német-római császár utóda.)

Nem is Rampolla bíboros lett a pápa, hanem Giuseppe Sarto X. Piusz néven, akinek az első döntései között az volt, hogy ezt a vétójogot véglegesen eltörölje.

De a ius exclusivae kb. a bevezetése óta kánonjogilag vitatott volt, korábban sem értett vele mindenki.