Az értelem (végzetszerűség) és a szabad akarat (szabadság) egymást kizárja?

Hát ezek az állítások többé kevésbé hamisak. Mégpedig azért, mert a sokszínű, bonyolult világot a végletekig leegyszerűsítik, annyira, hogy az nem is létezik.

Az értelem egyszerűen a bennünket érő hatásokat képes megkülönböztetni, közöttük egyfajta rendszert létrehozni, hogy eligazodhassunk bennük. Az értelem egy magasabb foka felismeri, hogy e hatások bizonyos törények szerint következnek be. Innentől vizsgálhatjuk ezeket a törvényeket, mert általuk többet fogunk tudni a hatásokról. Ami előre látható, az nem igazság, hanem pusztán egy kiszámítható törvény. Az igazságnak semmi köze a szabadsághoz, az egy emberi cselekvésbeli tulajdonság.

Az igazság egy szabály érvényesüléséből következő tény, ha egy konkrét ember egy konkrét időpontban e szabályt alaposan ismeri, akkor lehetősége van ismerni az ebből következő dolgokat, és igazságnak tekinteni azokat. Ha nem ismeri, akkor erre nincs lehetősége.

A szabadság egy relatív fogalom, és nem létezik önmagában, csak adott helyzethez és adott ember ismereteihez képest. Ha én tudok tájékozódni egy erdőben, akkor szabad választásom következtében kijuthatok onnan egy városba (feltéve, ha ez a célom). Viszont ha nem tudok tájékozódni ugyanitt, akkor hiába célom a kijutás, a szabad választásom alapján legfeljebb véletlenül fogok kijutni, de lehetséges, hogy soha.

A szabad akarat viszont erősen leegyszerűsítve a felismert törvényszerűség. Azaz, ha az előbbi példában a célom a városba jutás, és tudok tájékozódni, akkor van lehetőségem (szabad akaratom) haza jutni. Ha nem tudok tájékozódni, akkor is szabadon választhatok, de ebből semmi nem következik, lehet, hogy soha nem jutok ki, mert nem ismerem a lehetőségeket.

A gondolkodók pedig ezért nevezik a szabadságot relatívnak (nem valósnak, azaz nem abszolút, mindentől függetlennek). És helyzettől függ a szabadság mértéke. Gúzsba kötve hiába kapsz szabadságot egy keringőre, nem fog menni. Ha béna vagy, akkor se. Ha nem tudsz táncolni, akkor se. Ha viszont tudsz, akkor csakis tőled függ, hogy fogsz-e keringőzni.

,,Érdekes, a kálvinista kereszténység a szabad akaratot nem tartja valósnak.,,

Én Keresztény Református vagyok de egy pillanatig sem hiszem a kettős predesztinaciót. Valamelyik hülye eretnek kitalálta a többi megy utána. 1 bolond százat csinál. Kilencedikes koromban tanultuk, 16 éves koromban és már akkor sem hittem. Értsetek meg, szembemegy a Bibliával és a Szenthagyományal meg az Egyházatyák tanításaival.

Isten mindenkit szeret és mindenkinek szabad döntést hoz. Ne halgassatok a papokra akik a kettős oredesztit mondják mert azok eretnekek mind.

A szabad akarat és az eleve elrendeltség nem zárja ki egymást.

Itt egy példa:

Egy anyuka megkérdezi a gyermekét, mit szeretne inkább enni: brokkolit vagy palacsintát? Az anya tudja előre, hogy gyermeke a palacsintát fogja választani, hiszen ismeri a saját gyermekét. Mégis választási lehetőséget ad neki.

Isten is ilyen atya. Szabad akaratot adott nekünk, választhatunk. De mivel Ő jól ismer minket, látja a jövőnket, ezért Ő azt is tudja, hogy mit fogunk választani (= eleve elrendeltség).