Mi az élet értelme? De most komolyan?

LÉGY SZIVES ne jöjjetek azokkal a b*romságokkal, hogy "az amit adsz neki" meg hogy "az hogy legyél boldog"(mert egyébként meg pont ezt kérdezem, végül is).

Csak úgy belegondolva: Gyerekként ugye minden időnket leköti az a tetves iskola. Oké, szünet meg minden. De persze szünetben is tanulni kell. Oké, nyári szünet. Az meg kb két és fél hónap, ami lóf*** az év 12 hónapjához képest, szerintem. Aztán örülünk a fejünknek hogy végeztünk, de hát akkor jön a neheze. Dolgozzál napi 12 órában valami sz**ságot, mert aki nem túl okos vagy tehetséges vagy szorgalmas az semmire nem fogja vinni ('hál'istennek én egyik se vagyok..). És ENNYI. Aztán persze ha szép vagy vagy jófej akkor találsz magad mellé valakit, akivel néha-néha együtt tudtok lenni, amikor éppen egyikőtöknek sem kell dolgoznia.

Kérdem én, mi a fene az élet értelme ÍGY? Semmi nem történik, nincsen semmi extra, MINDEN EGYES NAP UGYANAZT az unalmas dolgot megcsinálni, újra és újra, semmi különleges, semmi.. csodálatos.

Az se mondjátok, hogy vegyem észre az apró dolgokat. Mert egy virágot nem lehet észrevenni egy b***om nagy sziklafal mögött (NEM, nem lehet megkerülni SEHOGY!) ugyebár. És a fal előtt meg nincs semmi, mielőtt kiforgatnátok a h*lye hasonlatomat.

Azért a pár szabad óráért kéne élnünk amikor azt csináljuk (helyzettől függő keretek között) amit akarunk?? Nekem nem látszik korrekt 'ajánlatnak'.

És akkor máris ott vagyunk, hogy még ezek is akadályoznak, a helyzetek. Minden vágyam pl. egy trambulin a kertes házba (ja meg akkor előbb már egy kertes ház a tetves albérlet helyett), és akkor mondjuk lehet hogy élvezném a szabadidőmet. De hát ugye a pénzügyi helyzetünk ezt nem engedi meg. De nem is ez a személyes példa a lényeg, hanem úgy általában.

Az ember egyszerűen nem SZABAD. Mindenhol csak korlátokba ütközünk. Milyen jó lenne, nem? hogyha nem kellene törődnünk azzal, hogy hogy nézünk ki, vagy a munkával és iskolával, semmivel, mert valahogy mindig azt csinálhatnánk amit akarunk, meglenne mindenünk, nem, fogalmam sincs hogy lenne ez lehetséges, de EZ lenne az ÉLET, és nem ez a mocskos sz**ság. Pár ember ott fent ural mindent, röhögnek a markukba, mi meg itt szenvedünk a földön.

Hát nem is tudom, de nagyon elkeserít, amikor ezekre gondolok.

Ja igen.. a kérdés? Hát csak annyi hogy mi a fene értelme van az életnek?